Márton Áron-zarándoklatot tartottak október 16. és 18. között. Első nap Csíkszeredából indultak a zarándokok, Csíkszentdomokos és Szászrégen érintésével jutottak el Máramarosszigetre. A következő napon Dés volt az úti céljuk, majd szombaton Kolozsvár és Gyulafehérvár felkeresése után tértek haza. A zarándoklatról a berecki csoport személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
A 2025. október 16–18. között megtartott Márton Áron-zarándoklat különleges lelki ajándék volt mindannyiunk számára. Nagy hála és köszönet illeti a jó Istent, hogy lehetőséget adott nekünk, bereckieknek, tisztelettel és szeretettel megemlékezni a tiszteletreméltó Márton Áron püspök atyáról – arról az emberről, aki életével és példájával nemcsak népének, hanem az egész magyarságnak utat mutatott.
Zarándokutunk Bereckből indult öt elkötelezett lélekkel (Bajcsi Erzsébet, Hosszú Julianna, Pénzes Irén, Pénzes Mária, Sarány Julianna), közös szándékkal: imádkozni és kérni a jó Istent, hogy tiszteletreméltó püspökünk mielőbb elnyerje a boldoggá avatás kegyelmét.
Márton Áron jelmondata – „Non recuso laborem” („Nem utasítom vissza a munkát”) végigkísérte a három nap minden pillanatát. Ő maga élete során, még a börtön szenvedései közepette is, tanúságot tett e hitvallás mellett. Szavai ma is útmutatást adnak: „Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak. Az Isten felé vezető utat mindenki számára kell feltárni és a hitet hirdetni.”
Külön köszönet és hála illeti Obermájer Ervin viceposztulátort, Csíki Dénes nyugalmazott plébánost – aki egykor Márton Áron püspök titkára volt –, valamint László Zsolt segédlelkészt a sok értékes tanításért és lelki útravalóért.
1. nap – Csíkszereda – Csíkszentdomokos – Szászrégen – Máramarossziget felé
A zarándoklat első állomása Csíkszentdomokos volt, Márton Áron szülőfaluja. A helybeliek szívélyesen fogadtak bennünket. Részt vettünk a szentmisén, majd megtekintettük a templomot, ahol a püspököt egykor megkeresztelték. Megható érzés volt ott állni a szülőfalu templomában, ahol minden falról az ő szelleme, egyszerűsége és hite sugárzott. Ezt követően felkerestük a Márton Áron emlékmúzeumot, ahol életének sok megható emléktárgyait láthattuk. Utunkat Szászrégen felé folytattuk, ahol rövid pihenőt tartottunk. A helyi plébános szívhez szólóan ismertette a templom történetét, majd továbbindultunk Máramarossziget felé, ahol a második nap programja várt.
2. nap – Máramarossziget – Dés
A második napon ellátogattunk a hírhedt máramarosszigeti börtönmúzeumba. A komor falak között csend telepedett a lelkünkre: éreztük a szenvedés és a fájdalom súlyát. Az igazgatónő meghatóan mesélt Márton Áron börtönéveiről – arról az időszakról, amikor püspökünket mentálisan és fizikailag is megkínozták, éheztették, de hitében soha nem rendült meg.
Szavai itt különös erővel csendültek fel: „Isten az ő jóságában elvitt engem szeretetének iskolájába.” Ebben a sötétségben is világított benne a fény, s hű maradt jelmondatához: Non recuso laborem. Nem hajolt meg, hanem vállalta a szenvedést Krisztusért és a népéért. Ahogy ő maga tanította: „Keresztény és emberi életünk alapja a hit, s ugyanakkor számunkra őseinktől való drága örökség.” A börtönlátogatás után felkerestük a szegények temetőjét, majd a Désen található ferences templomban imádkoztunk. A szerzetesek nagy szeretettel fogadtak, esti imánk során pedig közösen kértük Márton Áron közbenjárását.
3. nap – Kolozsvár – Gyulafehérvár – Hazaút
A zarándoklat harmadik napján Kolozsvárra érkeztünk, ahol a Szent Mihály-templomban vettünk részt szentmisén. László Attila főesperes bemutatta a templom történetét, és mély lelki feltöltődést kaptunk e szent helyen. Ezután Gyulafehérvárra utaztunk, ahol szeretettel fogadott bennünket Kovács Gergely érsek. Röviden ismertette a székesegyház történetét, megmutatta Márton Áron püspök szarkofágját. Meghatódva álltunk meg sírja előtt, csendesen imádkozva boldoggá avatásáért. Kovács érsek megmutatta a püspök egykori lakosztályát is, ahol minden személyes tárgyát nagy gonddal és tisztelettel őrzik.
A napot közös ebéddel zártuk, hálás szívvel a szívélyes fogadtatásért. Amikor hazaindultunk, mindannyiunk lelkét mély hála, béke és büszkeség töltötte el. A gyönyörű templomokban megtapasztaltuk Isten dicsőségének ragyogását, a csendben pedig mindannyian ugyanazt kértük: hogy Márton Áron püspök atya mielőbb a boldogok sorába emeltessék.
Zarándoklatunk nemcsak utazás volt a múlt emlékei között, hanem lelki újjászületés is. Hálát adunk Istennek, a papjainknak, a szervezőknek és minden zarándoktársunknak – hiszen együtt élhettük meg e három napban a hit, az összetartozás és az imádság erejét.
Szöveg és fotó: Pénzes Mária
