† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:
„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.«
Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.«
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Abban az időben Jézus ezeket mondta tanítványainak:
Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 16,1-13
A keresztény ember életében talán kevés olyan téma van, amellyel előbb-utóbb szükséges számot vetnie, hiszen nem kerülheti ki. Egyik nagy témánk a szeretet, annak is a négy dimenziója, amely kiterjed Istenre, felebarátra, önmagunkra és ellenségeinkre, rosszakaróinkra. Nagyon sokszor az utolsó dimenziót nem vesszük magunkra nézve kötelező érvényű jézusi kijelentésnek, vagy egyszerűbben, felmentjük magunkat az ellenségszeretet parancsa alól. És ki az én ellenségem? Nem feltétlenül az, aki megbánt, aki kihasznál, aki átgázol rajtam, persze az is, de nagyon egyszerűen, akinek a jelenlétében nem tudok önmagam lenni, amikor izzad a tenyerem, görcsbe rándul a gyomrom. És mi lesz velem, ha már senkinek sem panaszkodhatok?
A keresztény ember másik nagy témája a hite. Hányszor tapasztaljuk, hogy az infantilis, gyermeki (éretlen) hit nem elég, nem tart meg, különösen, amikor szembetaláljuk magunkat az élet nagy tragédiáival. Mert sokszor nem vettük a fáradságot, hogy elinduljunk a felnőtt, érett hit útján, amely nem csupán biztos kapaszkodó, hanem megtartóerő is. Mivel ezt a lépést kevesen teszik meg, megmaradnak az éretlen hittel, amely minden egyes nehézség kapcsán szilánkosra törik és lassan elenyészik. Érdemes e témában elolvasni Jálics Ferenc jezsuita szerzetes Fejlődik a hitünk című könyvét, amely nagy segítség lehet, ha el akarunk jutni a felnőtt, érett keresztény hithez.
Így érkezünk el a keresztény ember harmadik nagy témájához, ez pedig a hűség. Az a hűség, amely nem változik sem a kis, sem a nagy dolgok láttán. Mit jelent a hűség? Talán egyszerűen úgy fogalmazhatnánk meg, hogy döntök, hogy milyen ember akarok lenni, és eszerint élek és cselekszem. Erre talán egyik legjobb példa Morus Szent Tamás alakja. Robert Bolt Kinek se nap, se szél című drámájában a következőt mondja: „ha olyan államban élnénk, ahol az erény hasznot hajt, a puszta józan észtől már jó emberek lennénk, a mohóságtól egyenesen szentek. De mivel valójában azt látjuk, hogy a kapzsiság, a harag, irigység, gőg, tunyaság, bujaság és butaság rendszerint sokkal több hasznot hajt az alázatnál, tisztaságnál, szilárdságnál, igazságosságnál és okosságnál. És ahhoz, hogy valaki egyáltalán ember maradhasson, választania kell… és akkor talán muszáj, hogy kitartsunk egy kicsit – még azzal a kockázattal is, hogy hősök leszünk”, mert a hűség kötelez. A mi hivatásunk Isten hűséges intézőiként, megbízottaiként, mi több, szeretett gyermekeiként, hogy Isten ügyét szolgáljuk, azaz hogy általunk is az üdvösségtörténet folytatódjon.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/38-as számában.
