Hagyományossá vált tanévkezdő lelkigyakorlatukat tartották augusztus 29-31. között a nagyváradi és a debrecen-nyíregyházi egyházmegye hitoktatói a sólyomkővári plébánián. A közel húsz fő részvételével szervezett program moderátora és előadója Darvas Piroska segítőnővér volt. Az Összhangban önmagunkkal és Istennel, mert: „Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14) programot a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja rendezte.
A sólyomkővári plébánia adott otthont a hitoktatók tanévkezdő lelkigyakorlatának, amin a nagyváradi és a debrecen-nyíregyházi egyházmegye hitoktatói vettek részt, akiket Böcskei László megyés püspök is meglátogatott.
Darvas Piroska segítőnővér vezetésével a résztvevők a játékos ráhangolódás után lehetőséget kaptak arra, hogy rátekintsenek a bennük, a körülöttük lévő összhangra vagy épp arra, ami ezt veszélyezteti. Az elméleti megalapozás része volt:
– Figyelni a testemre, a gondolataimra, érzéseimre („Tégy jót a testeddel, hogy a lelked szívesen lakjon benne” Avilai Szent Teréz)
– Vállalni önmagamat („Halála előtt így szólt Zuszja rabbi: Az eljövendő világban nem azt fogják tőlem kérdezni, hogy „Miért nem voltál Mózes?”, hanem azt: „Miért nem voltál Zuszja?” Martin Buber)
– Kibékülni önmagammal („Ha valami kiengeszteletlen befolyásol egy kapcsolatot, akkor azt a kapcsolat elevensége sínyli meg. Így mi is veszítünk elevenségünkből, ha nem békülünk ki magunkkal.” Karin Seethaler)
– Összhangban Istennel. A szentmise, a szentségimádás, a visszatekintések Isten szerető jelenlétében a nap folyamán megéltekre, a kiscsoportos beszélgetések, az egyéni imaidők, a csend, a csodálatos környezet ahhoz adott lehetőséget, hogy a résztvevő hitoktatók hivatásukban megerősödjenek, még jobban összhangba kerüljenek önmagukkal, Istennel, egymással és a teremtett világgal, hogy a világ világosságai lehessenek tanítványaik számára az új tanévben is.
A résztvevők reflexiói a lelkigyakorlaton átélt tapasztalatokról, élményekről
Böcskei László püspöknek és munkatársának, Benedek Ramóna hittanárnak szeretnénk hálánkat kifejezni azért a lehetőségért, hogy a két szomszédos római katolikus egyházmegye, (a nagyváradi és a debrecen-nyíregyházi) hitoktatói megismerhetik egymást, betekinthetnek egymás hétköznapi munkájába, részesülhetnek egymás örömeiben és nehézségeiben, közösen kereshetik azt az utat, amely tanítványainkat elvezetheti az igaz élet forrása felé. A tanév során számos közös program közül, a 2025/26-os tanév elején tartott lelkigyakorlatról szeretnék pár gondolatot megosztani. A három napos lelkigyakorlatot Darvas Piroska segítőnővér vezette, aki gondolatébresztő kérdéseket tett fel, majd személyes időt adott az elcsendesedésre. Ez alatt a személyes idő alatt magunkba tekinthettünk, önvizsgálatot tartottunk és Istenkapcsolatunkat is felülvizsgálhattuk, elmélyíthettük. A főbb pontok a vállalni önmagamat, kibékülni önmagammal, összhangban Istennel voltak. A kis- és nagycsoportos megosztások lehetőséget adtak arra, hogy egymás gondolataiba tudjunk betekinteni. A kérdések megfogalmazása, tovább gondolása mindannyiunk lelki fejlődését szolgálta, ezen kívül egymásra is hatottunk azzal, hogy megosztottuk ezeket. Ötleteltünk, majd leírtuk a hitoktatók tízparancsolatát, összevetettük az egyes csoportok szempontjait, így létrehozva egy nagy közös tízparancsolatot. Ennek fényében elmélkedtünk tovább. Végső gondolata a lelki résznek talán ez lehet: a másik embertársunkban mindig az EMBERt lássuk, aki rászorul Isten kegyelmére. Az esti szentségimádás, a vasárnapi szentmise lehetőséget adott Isten jelenlétébe helyezkedni, kegyelmét megtapasztalni, szeretetét megérezni. Hálásan köszönjük Piroskának, hogy gondosan figyelt az elcsendesedés, az elmélkedés és az együtt gondolkodás, megosztás, közös tevékenység harmonikus időbeosztására. Mindenre jutott megfelelő idő, a többféle igény így jól kiegészült, mindenki elégedett volt. A komoly részek mellett jutott idő közös játékra, játékos feladatokra, táncos átmozgatásra és persze sok-sok nevetésre. A testi szükségleteinkről megható figyelmességgel gondoskodtak a sólyomkővári Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek, akiknek nem győztük hálánkat kifejezni kényelmes szállásunkért és a finomabbnál finomabb falatokért. Különös figyelmességük a szemet gyönyörködtető terítésben, tálalásban is megmutatkozott. A közösen töltött három nap gyorsan elrepült, hálásan köszönjük azt a sok ajándékot, amit ezalatt az idő alatt kaptunk. Kívánjuk az egyházmegyék minden dolgozójának az új tanévre Isten áldását és azt, hogy B.Ú.É.K. vagyis Bízd Újra Életed Krisztusra. (Györgyi, Berta és Orsi)
Ez a lelkigyakorlat számomra belső utazás volt. A csendben és az elmélkedésekben közelebb kerültem önmagamhoz, és jobban megértettem, hogy Isten hogyan tekint rám. Rájöttem, hogy sokszor túlságosan szigorú vagyok magammal, és nehezen bocsátok meg magamnak, ha hibázom. Most viszont megtapasztaltam, hogy Isten irgalma nagyobb, és nem a tökéletességet várja el tőlem, hanem, hogy nyitottá tegyem a szívem számára. Megtanultam jobban elfogadni a gyengeségeimet, mert ezek nemcsak terhet jelentenek, hanem lehetőséget is a növekedésre, az alázatra. A hétvégi lelkigyakorlat számomra nem egy lezárást, hanem egy új kezdetet jelentett. Nem érzem magam teljesen felkészültnek, de bízom abban, hogy Isten megsegít, segítségével pedig sikerre viszem. Úgy érzem egyfajta iránytű, amellyel tovább tudok haladni: Isten szeretetének fényében, önmagammal békében, mások felé pedig szeretettel. (Kamilla)
A tanévkezdő lelkigyakorlat teret adott a mély beszélgetéseknek, Istennel és a kollégákkal egyaránt. Volt lehetőségünk a csendben meghallani, mit üzen, merre vezet minket a Teremtő. A hivatás, amelyre meghívást kaptunk a sziklára épült városhoz hasonló, tele van kincsekkel, ám ugyanakkor nagy felelősség is. Hálás vagyok minden percéért! (Noémi)
A hétvégi lelkigyakorlat mély nyomot hagyott bennem, mert rávilágított arra, hogy mit jelent igazán a világ világosságának lenni. Megtanultam, hogy csak akkor tudok fényt vinni mások életébe, ha először önmagamat vállalom és elfogadom olyannak, amilyennek Isten teremtett. A kibékülés folyamata önmagammal nem könnyű feladat, de segített, hogy letisztázzam a múlt nehézségeit és megnyíljak Isten békéjére. Fontos felismerés számomra, hogy nem az én terveim a központiak, hanem azok, amelyeket Isten szánt nekem, és ezekkel összhangba kerülni maga a szabadság. Ez a tapasztalat közelebb vitt ahhoz, hogy mindennapjaimat tudatosabban és hitelesebben éljem meg az ő fényében. (Ildikó)
Az idei tannévvkezdő találkozás, lelkigyakorlat számomra egy csendes nyaralás volt, mely alatt sikerült ráhangolódni a tényleges időre, a tanévkezdésre, egy újabb iskolai évre, mindezt jó kedéllyel, békével, gyönyörű helyszínen. Hálás vagyok a közös időért, mert ez volt, ami igazán ráébresztett az iskolakezdés közelségére, és lehetőséget adott, hogy folyamatosan indulhasson a tanév, a vakációs hangulatból a tanévbe, csendesen, Istennel, és a pedagógus kollégákkal. Hála a lelkivezetőnknek és a szervezőknek. (Szabolcs)
A lelkigyakorlat segített lelassulni és újra rátalálni a csendre, ahol Isten szava megszólít. Rájöttem, milyen fontos az összhang közte és köztem, mert ebből fakad a békességem és az erőm a mindennapokban. Jó volt megtapasztalni, hogy amikor harmóniába kerülök Vele, önmagammal is rendeződik minden. Hálás köszönet, hogy részese lehettem.(Henrietta)
Nagy öröm volt számomra, hogy részt vehettem az új tanévkezdő lelkigyakorlaton, melynek mottója “Ti vagytok a világ világossága!”(Mt 5, 14) Számomra egy nagyon értékes időnek számitható be. Nagyon jó volt elgondolkodni a jézusi kijelentésen, amelyen oly kevesen és kevés alkalommal figyelnek. Pedig milyen értékes mondanivalóval rendelkezik. Az, hogy mi vagyunk a világ világossága, nem önmagunktól származik, hanem a Vele való élő kapcsolatból fakad. Mi magunktól nem lehetünk a világ világossága. Ahhoz azonban, hogy lámpaként világosságot, fényt árasszunk, szükséges, hogy alázattal és bizakodva tekintsünk Jézusra. Az, hogy milyen hatást gyakorlok az emberekre és hogy mennyire tudok „világítani” az annak az eredménye, hogy ő bennem él, és nem annak, hogy én mit teszek. Akarnom kell lámpásként a sötétben utat mutatni másoknak, akkor is, ha gyengének érzem magam. Pál apostol azt mondta: ,,Örömest dicsekszem tehát gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.” Ő megvallotta, hogy gyengesége által kapott helyet benne az isteni erő, ahogy a jézusi szelídség sem gyengeség, hanem az atyai szeretet-erő, mely teremt és mindent helyreállít. Tehát a mi szabad akaratunkon múlik, hogy mennyire válik Jézus az életünk részévé. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy ott lehettem, hogy együtt lehettünk! Isten erősítsen minket abban, hogy valóban világosságot tudjunk vinni az új tanévben mindenki életébe.” (Jácint atya)
A reflexiók alapján is visszatükröződik az emberhez lehajló Isten szeretete, jósága és irgalma, ami az igazi összhagot, fényt adja azoknak, akik keresik a vele való mélyebb kapcsolatot.
Benedek Ramóna hitoktató
