Barabási Albert-Lászlót kétszer is hallgathatták az érdeklődők a Kolozsvári Magyar Napok alatt, mindkét alkalom információgazdag volt, és mindkét alkalommal töltődhetett, aki meghallgatta: nemcsak a tudomány és a világ állásáról tudhatott meg többet, de emberségben, éltető életszemléletben is gazdagodhatott, nyitottságot, kíváncsiságot tanulhatott.
Barabási Albert-Lászlóval augusztus 21-én Kelemen Hunor beszélgetett. „Ugyanott és ugyanabban az évben születtünk, mégis mindig elkerültük egymást. Aztán, ami késik, nem múlik: közös barátságok hoztak össze. Ismerem a kutatásait, a könyveit, szeretem, ahogyan új perspektívákat nyit meg mindannyiunk előtt, ezért megkértem, hogy üljünk le beszélgetni. Nem a politikáról, hanem a mindig bonyolult, kiszámíthatatlan jövőről. Világjárványról, háborúkról, közösségeink digitális átalakulásáról. És a sikerről – hogyan lehet egy közösség sikeres, és hogyan tarthatja meg ezt hosszú távon” – Kelemen Hunor a közösségi oldalán közzétett bejegyzésben így fogalmazott a beszélgetés „beharangozója”-ként.
A beszélgetés a csíki gyökerek számbavételével kezdődött: ki hol és milyen gyermekkori hatások közepette növekedett, eszmélődött, mennyire és miben volt meghatározó és a későbbiekre nézve elhatároló a csíki gyermekkor. Érdekes volt megtudni, hogy Barabási Balánbányán a társakkal való közös játék során tanult meg észrevétlenül románul olyan jól, hogy az egyetemválasztáskor nyelvi akadály fel sem merült. Bukarestet választotta és a fizika szakot, menekülésként, mondta viccesen, hiszen a kommunista Romániában művészeti szakra szinte lehetetlen volt bejutni, a tudomány érdekelte, tehetsége abban az irányban is lehetőséget kínált, ő pedig a szakma legmagasabb szintjeiig szeretett volna eljutni, amire a főváros műszaki felszereltsége látszott alkalmasabbnak. Az egyetemet végül Budapesten fejezte be, és a szakmai út Bostonba vezetett, a művészet, ami első opciója volt, Amerikában került újra elérhető közelbe, hiszen az ottani tanrend nem zárta el a reáltudományos érdeklődésű ember elől a művészeti oktatást. Hogy aztán a tudomány és művészet a saját szakmai életében összefonódott, az véletlen, de olyan véletlen, ami mellett a lehetőségekre nyitott érzékű, az új kihívásokat sosem elutasító Barabási nem ment el. Az egyik tanulság talán pontosan ez, amit a gyermekkorból hozott: nincsenek lehetetlenek, korlátok csak a gondolkodásban keletkeznek, azáltal, ahogyan a lehetőségeket értékeli, osztályozza az ember.
A két csíki élete nem véletlenül nem kereszteződött gyermek- és ifjúkorukban: más irányba, más utakon indultak. Érdekes, hogy Bukarest mindkét életúton jelentős állomásként ott van, ami nem tipikus székely sors, ugyanakkor mindketten máig Csík vidékét tekintik otthonnak azzal a kitétellel, hogy a családalapítás, a gyermekek születése ezt a képet árnyalja s az otthontérképet gazdagítja, mert otthon az, ahol a család, a gyermek van.
Az egy évjáratú két csíki beszélgetése olyan szemmel-füllel is érdekes volt, ahogyan a két ember egymásra kíváncsian figyelt: Kelemen Hunor korábbi rádióriporterként profi kérdező, és figyelmes beszélgetőtárs, Barabási Albert-László nem feledkezett bele a válaszadásba, hanem maga is visszakérdezett, a dialógus igazi pár-beszéd volt, ami a mindennapjainkban a szemünk előtt zajló politikus világának olyan részeibe is betekintést engedett, amit a köznapok történései közt kevéssé tesz/tehet. A magánemberi vonások mind a tudós, mind a közélet, a politika irányítójának arcélét árnyalták. „Ő tudós, én közösségi vezető. Ő leginkább adatokból építkezik, én a közösségekből. Mégis azt gondolom, ugyanazért dolgozunk: hogy a társadalmak, közösségeink sikeresek legyenek, és legyen jövőjük”, fogalmazta Kelemen Hunor, és a beszélgetés nyomán a hallgató csak bólogat, különösen akkor, ha néhány percet még a helyszínen maradt és megfigyelte, milyen egyszerű, hétköznapi módon zárult a délután, a távozó beszélgetőtársak néhány közvetlen szót váltottak a közönség őket megszólító tagjaival, majd ki-ki a maga útján elvegyült az ünneplő kolozsváriak vidám seregében.
Barabási Albert-László a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia tiszteletbeli tagja, az Academia Europaea rendes tagja, a bostoni Northeastern Egyetemen működő Komplex Hálózati Kutatóközpont vezetője világszerte ismert a hálózatelmélet tudományos megalapozásáért, valamint azért, hogy munkásságával alapvetően formálta át a komplex rendszerek megértését a biológiától a közösségi hálózatokig. Népszerű tudományos művei – Behálózva, A képlet – közérthető módon ismertetik meg az olvasókkal a hálózatkutatás alapelveit és társadalmi vonatkozásait. Barabási Albert-László Erdélyben született, 1967-ben. Egyetemi tanulmányait Bukarestben kezdte, majd fizika szakon diplomázott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A doktori fokozatát Bostonban szerezte meg. Nemzetközi elismerést a komplex hálózatok elméletének kutatásával szerzett, napjainkban az egyik leghíresebb magyar kutatóként tartják számon. Az Egyesült Államokban működő Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpont vezetője, a Harvard Egyetem és a Közép-európai Egyetem oktatója. A képlet című könyve a siker törvényszerűségeire világít rá, a mindennapi életből vett példák segítségével. Ezen törvények alapján megdöbbentő pontossággal jósolható meg, hogy adott feltételek között ki lesz valóban sikeres és miért. A könyv ismerteti a siker titkos képletét, s ezáltal arra is választ kapunk, hogy mi magunk hogyan legyünk sikeresek.
A következő mozzanat augusztus 22-én következett: az Egyetemiek Házában, az Auditorium Maximumban tartott előadást Barabási Albert-László Rejtett mintázatok: A hálózatok vizuális nyelve címen. Előadása közérthető, követhető, közvetlen, pózmentes stílusa ismét lenyűgöző volt. Kutatásai közül azokat emelte ki, amelyeknek eredményeit vizuálisan ábrázolták, s amely megjelenítések kiállítóterek, művészi közegek érdeklődését is felkeltette. A valamikor szobrásznak készülő Barabási kezdetben nem is vette észre a tudományos kutatások eredményeinek megjelenítésében rejlő művészeti lehetőséget, a tudományos adatok vizuális ábrázolásának első rangos kiállítása úgy történt meg, hogy maga el se ment a tárlatmegnyitóra, és amikor a világon legjobban jegyzett kiállítótér katalógusában megjelent, még akkor is hónapoknak kellett eltelniük, mások hívták fel a figyelmét a művészileg is jegyzett teljesítményre. Ma már tudatosan dolgozik az egyes eredményeket ábrázoló közegek megteremtésén, Csíkszeredában Rejtett mintázatok címen 2022-ben látott kiállításon többek között hímzések formájában is láthattuk híres adattérképei némelyikét. Sikerült különböző anyagokból különböző művészek közreműködésével szobrok formájában is bemutatni egyes adatokat. Legutóbbi projektjében a nagyapja szobafestői működése közben használt festékhengerek mintájára dolgoztak ki adathengereket, amelyekkel hatalmas felületekre vittek fel – a festékben fizikailag „megmártózva”, festékessé válva – színes ábrákat, készítették el például a Robert Kennedy amerikai szenátor (jelenleg egészségügyi miniszter) Twitter/X fiókján keresztül terjesztett hamis hírek (álhírek, fake news) ábráját: mivel sajnos Kennedy élen járt különösen a Covid idején az álhírterjesztésben, az ábra meglehetősen színes.
Kolozsvári előadásában bemutatta, hogyan válhatnak az adatok vizuális alkotásokká, hogyan kapcsolódhat szervesen és hatásosan művészet és tudomány, hogyan válhatnak adatok művészi termékké.
A tudomány és művészet határán születő dataizmus sokakat vonzott és nyűgözött le Kolozsváron.
Az előadást beszélgetés követte, Barabási Albert-László Szenkovics Dezsővel, a Sapientia EMTE dékánjával beszélgetett az Egyetemiek Háza színpadán, és a közönség kérdéseire válaszolt. Nekiszegezték a ma köreinkben sokszor felvetődő „mit tesz velünk az AI, mi lesz az emberrel a mesterséges intelligencia árnyékában” kérdést, amire nyugodt, derűs válasza mindössze annyi volt, hogy akik az AI működési módját, matematikai hátterét ismerik, nem tartanak tőle, mert tudják, mennyire primitív, félni azok félnek, akik írnak róla. Arra is biztatott, mint sok technikai eszközt az emberiség történetében, használni kell, élni a benne rejlő lehetőséggel. Barabási attól sem fél, hogy a szakmai konkurencia miatt ne lenne tere: úgy gondolja, a szakmai verseny nem ijesztő, hanem gazdagító, nem be/elzárkózni kell, hanem együttműködni, hiszen az emberiség jövőjén, nem holmi egyéni kicsinyes érdekeken dolgozunk, a tennivaló pedig nem fogy el, csak nyitott szemmel és érdeklődéssel kell a világban járni. Barabási laboratóriumot sem akar föltétlenül és mindenáron a világ különböző pontjain létrehozni, a kutatás nem helyfüggő és nem egy iroda a feltétele az elkezdésének, ahhoz ötlet és munka szükséges.
Az esemény szervezői: a Transilvania Trust Alapítvány, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia EMTE; társszervezők: Magyarország Főkonzulátusa, Kolozsvár; Babeş–Bolyai Tudományegyetem; Sapientia EMTE; Kolozsvári Magyar Napok; az esemény az Európai Unió Kreatív Európa programja által társtámogatott CO-VISION projekt keretében valósult meg.
