A csíksomlyói Szent Klára Házban, a klarissza nővérek egykori monostorában Szent Klára ünnepén, augusztus 11-én nemcsak a ház névnapját ünnepelték, hanem imádkoztak mindazokért a nővérekért, akik itt éltek, és ma is Klára szellemében követik Krisztust.
Juliánus testvér emlékeztetett: az imádság nem felfelé való kapaszkodás Istenhez, hanem út befelé, hogy felfedezzük őt életünk középpontjában. Szent Klára a keresztre feszített Krisztus szemlélésével kezdte imáját, hagyva, hogy ez az együttérző szeretet átformálja őt – és rajta keresztül másokat is.
Az igazi istenkeresés nem pusztán formák megőrzése, hanem a szív csendjében történő figyelés: kiért dobog a szívem, hol és mikor tapasztalom Isten jelenlétét a napom során? Minden találkozás, munka és kihívás lehetőség arra, hogy felismerjük Istent.
Szent Klára élete példát ad: imádsággal Krisztust hordozta, életével „megszülte” a világ számára, így felragyogtatta Isten arcát a mindennapokban.
