Az ünnepélyes énekléstől a megható áhítatig: több mint 300 hívő zarándokolt augusztus 2-án a máriaradnai kegytemplomhoz, ahol a Porciunkula-ünnep alkalmával tartották a német hívek zarándoklatát – a hit, az emlékezés és a közösség ünnepét.
Nem sokkal 10 óra után a máriaradnai bazilika lassan megtelt emberekkel. Miközben a zarándokok Romániából, Németországból, Ausztriából, Luxemburgból és az Egyesült Államokból ülőhelyet keresnek a padsorokban, Mária-énekek töltik be a tágas templomhajót. A közös éneklés bensőséges, családias hangulatot kölcsönöz az eseménynek. Sokan a hívők közül hosszú utat tettek meg, a honvágy, a találkozás vágya – és a Szűzanya, Mária iránti tisztelet vezérelte őket, akit Radnán már évszázadok óta tisztelnek. Magasan az oltár fölött látható az Istenszülő kegyképe, amely meleg fényben ragyog, és azonnal magára vonja az érkezők tekintetét. Sokan csendben, imádkozva fordítják tekintetüket a képre, amely vigaszt, védelmet és közelséget ígér számukra. Pontban 11 órakor megszólalnak a harangok, és minden tekintet a bejárat felé fordul. Pál József Csaba temesvári megyés püspök, az ünnepi szentmise főcelebránsa, több pappal és ministránssal együtt ünnepélyesen bevonul a templomba. Kellemes tömjénillat tölti be a teret. Megkezdődik az ünnepi szentmise.
Főpásztori szentmise a közösség jegyében
Ez már a 15. alkalom, hogy megrendezik a német zarándoklatot Radnán. 2011-ben a bánsági svábok kérésére Roos Márton nyugalmazott püspök hívta újra életre az eseményt, és a Porciunkula ünnepére időzítette – meghatározott okból, ahogyan azt Andreas Reinholz radnai plébános gyakran hangsúlyozza. Augusztus 2-a a ferencesek ünnepe, amely a Santa Maria degli Angeli Porciunkula-kápolnához kötődik Assisiben, ahol Ferenc kérte a híres Porciunkula-búcsút. Roos püspök azért választotta ezt a napot a német zarándoklat számára, mert korábban több sváb közösség – például Újarad – saját zarándoknapot tartott Radnára. Máriaradna történelmileg szorosan kapcsolódik a ferences rendhez: a ferencesek a 16. században telepedtek le itt, amikor az oszmánok elől menekültek. Már a 14. században ellátták a lelkipásztori szolgálatot Lippán, a Szent Lajos-templomban, amelyet 700 éve építettek, és amelynek védőszentje Toulouse-i Szent Lajos, maga is ferences szerzetes volt. A radnai kegytemplom így erőteljes ferences örökséget hordoz, amely a múzeum megtekintésekor is jól érzékelhető. A német zarándoklat középpontjában idén is ünnepélyes főpásztori szentmise állt, amelyet Pál József Csaba temesvári római katolikus püspök celebrált.
Számos koncelebráló pap részvételével Romániából és Németországból – többek között Günther Loch plébános (Astheim–Trebur–Geinsheim), Paul Kollar plébános (St. Gerhards-Werk und Südostdeutsches Priesterwerk), Josef Hell plébános (Trockau/Pegnitz), Robert Dürbach plébános (Uhingen), Johann Dirschl általános helynök, Andreas Reinholz nyugalmazott kanonok (Máriaradna) és Ioan Cădărean plébános (Lippa/Temesújfalu) – az ünnepi szentmise a határokon átívelő lelkipásztori szolgálat és összetartozás jele volt.
A Bánságból is sokan részt vettek: Adalbert Jäger kanonok (Temesvár–Fratelia), Kocsik Zoltán kanonok, a Gerhardinum-líceum igazgatója, Kapor János kanonok (Kisjenő – Simonyifalva), Szabó Péter nyugalmazott kanonok, Mates Dirschl (Újarad), Martin Jäger (Pankota) és Balogh László (Arad–Mikelaka/Öthalom). Mindannyian – akárcsak a legtöbb zarándok – szoros kapcsolatot ápolnak ezzel a kegyhellyel, már gyermekkoruk óta.
A szentbeszédet Günther Loch plébános tartotta. A szentmise zenei szolgálatát, mint minden évben, most is Franz Metz bánsági zenetudós (orgona), Wilfried Michl (bariton), valamint további vendégek végezték. Sokan énekeltek a zarándokok közül is. Az orgona hangja összefonódott a hívek énekével, és a közösség érzése betöltötte a teret.
Meghívottak bel- és külföldről
A máriaradnai német zarándoklat nem csupán vallási esemény, hanem közösségi találkozó is. Minden évben számos meghívott és német szervezet képviselője vesz részt rajta. Idén jelen volt többek között: Christine Neu (a Bánsági Svábok Szövetségének országos alelnöke), Richard Jäger (Baden-Württemberg tartományi elnöke és az Újpanáti Német Egyesület (HOG) képviselője), Franz Metz (a Gerhardsforum Banater Schwaben e.V. ügyvezetője), Anni Fay (a Gerhardsforum elnöke), Hella Gerber (augsburgi városi tanácsos és a Niczkydorfi Német Egyesület (HOG) elnöke), Theresia Reiter (Szentannai Német Egyesület (HOG)), Franz Magamol (Lovrini Német Egyesület (HOG)), Erwin Josef Țigla (a Bánsági Hegyvidéki Német Demokrata Fórum elnöke), Dietlinde Huhn (Nagy-Szentmiklós DFD elnöke), Herbert Grün, a temesvári egyházmegyei Caritas szövetség igazgatója a családjával, valamint több HOG képviselői zászlós küldöttségekkel.
A szentmise végén Claudiu Călin egyházmegyei levéltáros, aki évek óta részt vesz a német zarándoklat szervezésében, felsorolta az összes résztvevőt. A bánsági svábok képviselőinek jelenléte – akár belföldről, akár külföldről érkeztek – emlékeztetett arra, hogy ez a zarándoklat nemcsak spirituális esemény, hanem kulturális hitvallás is a bánsági svábok történelme és identitása mellett – annak minden sokszínűségével és világméretű kapcsolódásaival.
„Számomra Máriaradna az a hely, ahol újra megerősíthetem a hitemet és erőt meríthetek. Már gyermekként is eljöttem ide. A nagybátyám Temeshidegkúton volt plébános, és mi – én és az unokatestvérem – gyakran töltöttük ott a nyári szünidőt, majd a házvezetőnővel eljöttünk Máriaradnára” – emlékezett vissza Christine Neu, a szövetség alelnöke. Gyermekkora óta sok emléket őriz Radnáról. „Akkoriban sok képet mutattak nekünk, amelyeket adományoztak. Egy képre különösen emlékszem. Egy gyermeket áramütés vagy villámcsapás ért, homokba temették, és újra életre kelt. Ez számomra rejtély volt. Gyermekként el sem tudtam képzelni, hogy ilyen megtörténhet. Ez egy csoda volt” – mesélte Christine Neu. „Számomra ez a hely a hála kifejezésének színtere – a segítségért, az életért, a szerencséért, hogy egészségesek vagyunk, és a családunk is egészséges” – tette hozzá.
Erwin Josef Țigla, a Bánsági Hegyvidéki Német Demokrata Fórum elnöke az első német zarándoklat óta minden évben jelen van augusztus 2-án Máriaradnán. „Ez a kötődés bizonyítéka – nemcsak az enyém, hanem az egész közösségé, a bánsági németeké –, egy történelmi jelentőségű helyhez való kötődés. Ez őseink története, a mi jelenlétünk története ezen a földön. Máriaradna a bánsági német közösség számára a zarándoklat hagyományának lelki központja. Fontosnak tartom, hogy minden évben, augusztus 2-án, újra kapcsolódjunk ehhez a hagyományhoz” – mondta Erwin Josef Țigla.
A Bánsági Hegyvidékből érkezett Helmuth Kierer is, a Bánsági Svábok Szövetsége Schweinfurt körzeti elnöke, feleségével, Gerlindével. A lovrini származású bánsági sváb szintén minden évben augusztus 2-án eljön Máriaradnára. „Már gyerekkoromban és ifjúkoromban is eljöttem Radnára – Aradról a kisvasúttal. Ma is megnéztem azokat a házakat, ahol akkoriban megszálltunk” – mesélte. „Radna nekünk, bánsági sváboknak olyan fontos, mint Németországban Altötting. Itt nyugalomban lehet gondolkodni – a múltról és a jövőről” – tette hozzá.
Közösség az asztalnál és a Kálvárián
„Ezt a kegyképet nem vihetitek haza, de a Szűzanyát igen” – mondja mosolyogva Pál József Csaba püspök, mielőtt az ünnepi szentmise véget ér. „Megerősödhetünk a reményben, ha tudjuk, hogy a Szűzanya velünk van. Az ő lelke, az ő szelleme jelen van az életünkben. Úgy kellene viselkednünk, ahogyan ő viselkedne. És akkor teljes bizalommal remélhetjük, hogy Jézus segít nekünk a bajban” – fogalmazott a püspök.
A szentmise után közös ebéd következett a kolostorban. A refektóriumban és az oldalsó teraszon nemcsak étkeztek, hanem beszélgettek, emlékeztek és nevettek is – ahogyan az egy jó zarándokközösséghez illik.
Délután a hívek a Lourdes-i barlangnál gyűltek össze keresztúti áhítatra. A Kálvária lábánál álló lenyűgöző fakereszt sok zarándokban mély nyomot hagyott. A Kálváriára vezető út – a forróság ellenére – csenddel, imával és a világ keresztjeinek hordozásával telt: betegség, veszteség, de ugyanakkor remény, béke és hála is kísérte az utat.
A keresztút frissen felújított, a ferences szentek képoszlopai szintén megújultak. Egy másik – ritkábban ismert – „Dicsőséges út” (Jézus feltámadás utáni 14. állomása) szintén felújításra kerül, ahogyan azt Andreas Reinholz plébános bejelentette.
Zenés kulturális mozzanat
A német zarándoklat záróakkordja egy koncert volt a bazilikában. Liszt, Bach, Mendelssohn és bánsági zeneszerzők művei csendültek fel Franz Metz, Ildikó Hadar-Babenco, Julia Szabó, Sara Busuioc és Wilfried Michl tolmácsolásában – méltó lezárást adva a napnak. A zene és a hit természetesen fonódik össze – ahogyan Máriaradnán ez már generációk óta történik.
„A bánsági svábok mindig elhozták ide a gondjaikat, nehézségeiket, és aztán könnyebben tértek haza. Miután együtt imádkoztak, észrevették, hogy problémáik megoldódtak. Ha többen imádkoznak együtt, az ima erősebb” – erősítette meg Pál József Csaba püspök.
A német zarándoklat Máriaradnán több mint egy fix dátum az egyházi évben – ez az eredethez, a hithez és a közösséghez való maradandó kötődés élő jele. Ez idén is érezhető volt: az énekekben, az imákban, a beszélgetésekben, az ölelésekben.
A 15. máriaradnai német zarándoklat és a Porciunkula-ünnep alkalmából egy filatéliai boríték jelent meg, első napi különleges bélyegzővel és tematikusan illeszkedő bélyeggel. A kiadvány a Resicabányai Német Kulturális és Felnőttképzési Egyesület gondozásában készült, Erwin Josef Țigla jóvoltából.
Forrás: a temesvári egyházmegye honlapja / Raluca Nelepcu (eredetileg megjelent: Allgemeine Deutsche Zeitung für Rumänien, 33. évf./8114 sz., Bukarest, kedd, 2025. augusztus 5., 7. o.)
