A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye 23 fiatalja Ferenc pápa felhívásának eleget téve különleges zarándoklaton vett részt Rómában, a 2025-ös fiatalok jubileuma keretében. A csoportot Mayer Nándor ifjúsági és ministránslelkész, valamint Csiszár Lóránt ifjúsági referens kísérte. Az utazás során a fiatalok nemcsak a katolikus egyház központját, hanem hitük mélységeit is felfedezhették.
Az Örök Város történelmi nevezetességei – mint a Piazza Navona, a Trevi-kút, a Pantheon, a Spanyol lépcsők, a Colosseum – lenyűgözték a fiatalokat, ugyanakkor a kulturális élmények csak háttérként szolgáltak egy sokkal mélyebb, lelki utazáshoz. A zarándoklat igazi értéke a közösségben megélt hit, az imádságos pillanatok és a szent helyek látogatása volt. Kiemelkedő élményt jelentett a Szent Péter téren bemutatott nyitó szentmise, amelyen több tízezer fiatal vett részt a világ minden tájáról. A liturgia végén XIV. Leó pápa pápamobillal haladt át a téren, és személyesen köszöntötte a fiatalokat. Szavai különös erővel hatottak: arra hívta a jelenlévőket, hogy legyenek a béke hirdetői, különösen egy olyan világban, ahol egyre több a háború, a megosztottság és az elfordulás a másik embertől.
Másnap a fiatalok részt vettek a román nyelvű szentmisén, amelyet a Romániából érkezett zarándokcsoportokkal közösen ünnepeltek. Ez a liturgia különleges alkalmat kínált arra, hogy megéljék a romániai katolikus közösséghez való tartozás örömét. Ezt követően a csoport részt vett a magyar nyelvű szentmisén a Szent Pál-bazilikában, amelyet Fábry Kornél püspök celebrált. Az ünnepi liturgia előtt a magyar zarándokok – köztük a szatmári fiatalok – közösen vonultak át a bazilika szentkapuján, énekekkel, imával, méltósággal. A magyar mise során különleges erővel csendültek fel az anyanyelvű imák és énekek, ahol megélhették, milyen nagy ajándék nemzeti és hitbéli közösséghez tartozni.
A zarándoklat során a fiatalok felkeresték a Szent Péter-, a Lateráni, a Santa Maria Maggiore- és a Szent Pál-bazilikát is. Mind a négy helyszínen átléptek a szentkapukon, szimbolikus módon vállalva a megtérést, az újrakezdést és az irgalom befogadását. A Szent Lépcsőknél, ahol a hagyomány szerint Jézus Pilátus elé vonult, térden imádkoztak, átélve Krisztus szenvedésének csendes valóságát. A program része volt a Ferenc pápa sírjánál mondott imádság a Santa Maria Maggiore-bazilikában, valamint a pihenés is – a tengerparton töltött órák testi-lelki felfrissülést hoztak.
A zarándoklat csúcspontját a Tor Vergatán bemutatott szentmise és virrasztás jelentette. A fiatalok több százezer társukkal együtt ünnepelték a hitet, dicsőítették Istent és személyesen hallhatták a pápa bátorító szavait. A közös éneklés, az imádság, a tanúságtételek és Leó pápa jelenléte mind hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalok átérezzék: az egyház él, és számít rájuk. A zarándoklat során új barátságok születtek, a közösség mélyült, és a résztvevők olyan lelki tapasztalatokkal tértek haza, amelyek hosszú távon is meghatározóak lehetnek életükben. Többen úgy fogalmaztak: Isten szólt hozzájuk – csendben, egy szentmise alatt, egy mosolyban vagy egy átélt imában. Sokan békét találtak, válaszokat kaptak, vagy épp új kérdésekkel, elhatározásokkal tértek vissza. Ez a zarándoklat nem csupán egy utazás volt, hanem egy lelki út, amely során a fiatalok elmélyültek hitükben, megtapasztalták Isten szeretetét, az egyház egyetemességét és a személyes elhívásukat.
,,Úgy érzem, hogy fiataljaink nyitottabb szívvel, nagyobb hittel, és a küldetéssel tértek vissza, hogy a béke hirdetői legyenek saját közösségeikben. A szatmári fiatalok hálás szívvel köszönik Schönberger Jenő megyés püspök támogatását, a plébánosok bátorítását, a szülők bizalmát, valamint mindenki segítségét, aki bármilyen formában hozzájárult, hogy ez a lelki út valóra válhasson.”
Mayer Nándor spirituális, egyházmegyei ifjúsági és ministránslelkész
Az alábbiakban Princz Máté sárközújlaki fiatal osztja meg benyomásait a zarándoklatukról.
Egy zarándoklathoz sokszor van szükség felkészültségre, arra, hogy emberként sikerüljön elmélyülni, a saját lelki utunkat megtalálni. Hétfőn este indultunk Rómába repülővel, kis félelem uralkodott bennem, hiszen ekkor utaztam először repülővel, de amint a felhők fölé szálltunk a félelem eltűnt. Nem is realizáltam azt, hova indultam, egészen addig, amíg a repülő ablakán kipillantva meg nem láttam az olasz tengerpart hullámait. Ekkor tudtam, hogy egy gyönyörű ország, gyönyörű városába érkeztem.
Az első bazilika, amelyet meglátogattunk, a Maria Maggiore-bazilika volt, mely a 4 főbazilika egyike, amely szentkapuval is rendelkezik. Az egész út során hatalmas tömeg, kanyargó sorok mellett kellett úgy elmélyedni a hitben, hogy az erőt adjon és reményt. A Santa Maria Maggiore Bazilika nemcsak szépségéről híres, hanem arról is, hogy Ferenc pápa kérése szerint itt kapta meg a végső nyughelyét.
A következő megállóhelyek leginkább a város bemutatására szolgáltak, láttuk a Trevi kutat, az Angyalvárat, a Colosseumot.
A későbbiekben a többi fő bazilikát is meglátogattuk, és áthaladtunk az összes szentkapun. A tömeg, amely előre vitt, különleges, szent hangulatot biztosított, a fiatalok énekelve, táncolva várták azt, hogy ők is átmehessenek a szentkapukon.
Ami különleges emlék marad számomra: a sok olasz étel amit megkóstolhattunk, próbáltam minél több helyi ételt megízlelni, ezzel pedig jobban a kultúrát is megismerni. Jó volt látni a magyar és román nyelvű szentmiséken, hogy a honfitársaink is mennyire komolyan veszik ezt az ünnepet, s együtt énekelve, imádkozva váltunk egy közösséggé.
A zarándoklat számomra legkülönlegesebb, legszebb és meghitebb eseménye az esti virrasztás, szentségimádás volt, ahol Leó pápával együtt éjszakába nyúlva imádkoztunk, kint a szabad ég alatt, itt olyan hangulat uralkodott, amely átadhatatlan, és leírhatatlan. A fiatalok örömmel és erővel bátran táncoltak, énekeltek és amikor kellett elcsendesedtek, büszkén mutatták meg hitüket.
