Fiatal családok számára tizenharmadik alkalommal szervezett családos hétvégét a Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) július 11–13. között Hargitafürdőn. Bodó Andrea résztvevő osztja meg élményeit, hogy más családok is betekintést nyerjenek a programba, így talán kedvet kapnak, hogy a jövőben ők is csatlakozzanak.
Péntek délben érkeztünk Hargitafürdőre, ahol Magos Gyöngyvér fogadott bennünket, akinek köszönhetően ez az esemény létrejöhetett. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, közös ebéddel és ismerkedős beszélgetéssel indult a program. Ahogyan kiderült, sokféle gondolattal és érzéssel érkeztünk: reméltük, hogy sikerül kicsit lelassítani, kiszakadni a mindennapok rohanásából, egymásra figyelni, önmagunkba tekinteni, és minőségi időt tölteni együtt, családként – a jó Istenre fókuszálva. Az ismerkedés után közös szentmisén vettünk részt a Szent István-templomban. A napot vacsorával, beszélgetéssel és az egyik résztvevő édesapa születésnapjának megünneplésével zártuk.
A szombat nagyon tartalmasnak ígérkezett. Reggel tornával és közös imával indítottuk a napot, mivel a szervezők fontosnak tartották a lelki mellett a testi egészség támogatását is. A reggelit követően nagy érdeklődéssel vártuk Guia Laurean, Hugó ferences testvért, aki „Uram, taníts minket imádkozni!” (Lk 11,1–13) címmel tartott előadást. Kérdéseket is feltehettünk neki, amelyek az imádsággal kapcsolatosan foglalkoztattak bennünket. Hálásak voltunk Hugó testvér jelenlétéért, aki az imádság fontosságát számunkra új, mély megközelítésben ismertette. Az elhangzott gondolatok közül sok beépíthető volt a mindennapokba is. Néhányat kiemelnék:
Szent Ferenc és Szent Klára számára az imádság nem az Istenhez való felfelé kapaszkodás volt, hanem a megfeszített Krisztusban, a Jegyesben megjelenő isteni szeretet felismerése. Prágai Szent Ágneshez írt leveleiben Klára a lelki utat úgy írja le, mint a keresztre feszített Jegyes ölelésének elfogadását.
Klára útja: a kereszt magunk elé idézése (intueri); nézése (considerare); szemlélése (contemplari); követése (imitatio).
A megfeszített Krisztus tükörként szolgál számunkra, megmutatva, miként válunk Istenhez hasonlóvá: szenvedésünk, szegénységünk és alázatunk által. Az imádság célja, hogy Krisztus képmásává váljunk, és Isten együttérző szeretetének hordozóivá legyünk.
Ezt követően lehetőségünk volt megosztani egymással, kit milyen gondolat érintett meg. Délután kirándulni voltunk a Kossuth-sziklához. A jó idő, a természet szépsége és a kötetlen beszélgetések különlegessé és tartalmassá tették ezt az együtt töltött délutánt. A napot a színes est zárta, amely során kisebb csoportokban mindenki bemutathatta tehetségét, humorát, játékos oldalát. Nagyon jó hangulat alakult ki, sokat nevettünk, és még közelebb kerültünk egymáshoz.
Vasárnap délelőtt a kommunikációról elmélkedtünk, különös tekintettel a családon belüli kapcsolatokra. Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből olvastunk: „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt.” (Fil 2,5) Ez segített abban, hogy mélyebben megértsük, milyen az igazán szeretetteljes, őszinte kommunikáció, és hogyan valósítható meg ez a család életében. A hétvégét közös kiértékeléssel zártuk, ahol mindenki elmondhatta, milyen élményekkel, felismerésekkel gazdagodott, mit visz magával haza a hétköznapokra.
A hétvége alatt Boros Henrietta egyetemista gondoskodott a gyerekek programjáról, akik szintén rengeteg szép élménnyel gazdagodtak. Szülőként meghatódva hallgattam az imát, amelyet a gyermekek közösen írtak – őszinte, mély hitük és tisztaságuk rácsodálkozásra késztetett: mennyire egyszerűen és igazán tudnak még imádkozni!
Számunkra ez a néhány nap valódi testi-lelki feltöltődést jelentett. Úgy érezzük, sikerült egymásra figyelni, kiszakadni a mindennapok rohanásából, és töltekezni a forrásból. Meggyőződésünk, hogy mindez az Úr ajándéka volt. Új kapaszkodókat kaptunk, amelyek segítenek a hétköznapokban is megtartani a belső egyensúlyt. Szeretettel hívunk és bátorítunk minden családot: ha úgy érzik, jól jönne egy ilyen lelki és közösségi alkalom, bátran csatlakozzanak jövőre!
Bodó Andrea, Csíkszentimre
