Bolibar – Gernika
19,76 km
Mivel ma szombat van és sokan elmentek kirándulni, gondolom, senkinek sincs sok kedve Caminós beszámolót olvasni. Alkalmazkodom a helyzethez. Rövid leszek.
- Ma reggel kivételesen kellemes idő fogadott minket – tökéletes indulás egy zarándoknaphoz. Az út nem is kért sokat a bevezetésre: szinte rögtön emelkedővel kezdtünk, olyan rendessel, amit már megszoktunk, ami egy kolostorig vezetett.
- A kolostor után rátaláltam néhány sátorozó zarándokra – a Caminón ez nem is olyan ritka, mint gondolnánk. Vannak, akik a szabadságot választják, és esténként sátrat vernek valahol az út mentén. Hogyan tisztálkodnak, hogyan mossák a ruháikat, ezt ne kérdezzék tőlem.
- Az út mentén változatos épületek kísértek: szépen felújított, gondozott házak váltakoztak rég elhagyott, szinte omladozó épületekkel.
- Egyszer csak egy kiscica köszöntött nagy kíváncsisággal.
- Az erdőben pedig olyan szakasz következett, ami igazán meglepett: a sárosabb részeket deszkapallókkal borították be. Aki velem zarándokolt máskor is, az talán emlékszik, hogy a portugál úton is volt egy ilyen rész, ahol az erdőben deszka járdát építettek. Akkor sem lepődtem volna meg, ha valahol piros szőnyeg vár. De nem várt.
- Egyes udvarokban érdekes művészi alkotásokkal is találkoztam. Még Hófehérke is az utamba került – igaz, most csak egyetlen törpe képviselte a társaságot. És hogy teljes legyen a kontraszt: láttam egy Lamborghinit is. Igaz, hogy traktor volt. De hát a név kötelez.
- A mai emelkedők és lejtők próbára tették a lábamat, így egy második reggeli is becsúszott. Nem is bánom – az energiára nagy szükségem volt. Jól kivágtam magam.
- Apropó, azt hiszem, még nem meséltem Sasháról. Egy német úriember, aki számtalan nyelvet beszél, és már napok óta rendre összefutunk valahol. Ma készítettünk egy közös árnyék-fotót is. Camino-emléknek tökéletes.
- Az olasz „erősfiú” neve Manuel. Még mindig nála volt a „villanyoszlop”, amit szinte fizikai csoda, hogy képes nap mint nap magával cipelni.
- Guernicába végül egy jókora, kíméletlen ereszkedő után érkeztünk meg.
- Guernicát ha máshonnan nem is, Picasso festményéről mindenki ismeri. Az eredeti festmény ugyan Madridban van, de itt egy mozaikváltozat emlékeztet a város szomorú történetére. A jelentése mély és megrendítő – akit érdekel, bátran keressen rá.
- Amíg a mosógép tette a dolgát, még gyorsan elszaladtam megnézni a kötelező látnivalókat is. A Camino nemcsak az útról szól, hanem arról is, hogy mit viszünk tovább belőle.
A kisokos szerint ezeket érdemes megnézni:
- Gernikai Tölgyfa (Árbol de Gernika)
A baszk szabadság szimbóluma. Alatta tettek esküt a baszk vezetők évszázadokon át. A mai fa egy utód, de a jelentése élő. - Juntetxe / Casa de Juntas (Gyűlésterem)
A tölgy mellett található, itt ülésezik a baszk parlament. - Picasso: Guernica
A festmény maga Madridban van, de Gernikában sok helyen láthatunk róla másolatokat, értelmezéseket, és az egész városban jelen van a történelmi emléke.
- Gyors fényképek és szaladtam vissza a mosógéphez. Úgy örülök, hogy holnap 10 percig jó illatú ruhám lesz.
A mai nap tanulsága:
A Camino megtanít becsülni a kis dolgokat: egy kiscica kíváncsiságát, egy árnyékból készült fotót vagy épp a frissen mosott ruha illatát. Mert néha ezekben van elrejtve az igazi haladás – nemcsak kilométerekben, hanem emberként is.
