Zarautz – Deba
24,47 km (nekem 37,58-nak tűnt)
Rögtön jó hírrel kezdem. Mivel ma van a születésnapom, nagyon röviden fogok beszámolni a mai napról. Azt hiszem, ezt mindenki megérti, és nem fog nagyon bánkódni.
Egyből távirati stílusra váltok:
- Ilyenkor megnézem a képeket, mert így könnyebb visszaemlékezni a történésekre.
- Szóval a tegnap este még kimentem a strandra. A víz tele volt szörfösökkel. Őket nem érdekelte, hogy esik az eső. Mert jó párszor eleredt a délután folyamán is.
- Megkerestem a templomot és a sekrestyében kaptam egy szép pecsétet a kredenciálba. Ez nem egy konyhai bútordarab, hanem a zarándokok útlevele. Menet közben gyűjteni kell a pecséteket, mert máskülönben Santiago de Compostelában nem kapnak Compostelát, elismerő oklevelet, hogy meglátogatták Szent Jakab sírját.
- Reggel rögtön a város szélén választási lehetőségünk volt. Balra, fel a magas hegyre, vagy jobbra, a tenger mellett l, a sima, gyönyörű úton. Szép volt ez az út, én is elmondhatom.
- Láttam egy baszk zászlót lebegni a parton. Ez olyan, mint a székely zászló, csak baszk.
- Egy órán belül Getariaban voltunk. Itt kiderült, hogy minket becsaptak az iskolában annak idején. Nekem azt tanítottak, és azt hiszem mindenkinek, hogy Magellán volt az első, aki körbehajózta a Földet. És most meg kell fogózkodni. Ez nem igaz. Magellán elesett egy Fülöp-szigeteki csatában. Juan Sebastián Elcano, Magellán hadnagya hozta haza a megmaradt legénységet és végül ő volt az, aki először hajózta körbe a Földet. Ő pedig baszk volt és itt született Gatariaban.
- Ma ismét nagyon sok szőlőhegy között sétáltunk.
- Getaria után még maradt számukra is másznivaló. Szerintem az egész napot egybevéve sokkal nehezebb volt, mint a tegnap. Rengeteg lépcső volt és végeláthatatlan meredek lejtő. Ennél rosszabb már nem lehet, mondhatja a pesszimista, de én optimista vagyok.
- Leereszkedtünk Zumaiaba. Egy gyors reggeli után felmásztam San Telmo kápolnájához. Gyönyörű helyen van, az Itzurun strand szikláján található, és ott filmezték a Trónok harca sorozat különböző jeleneteit.
- De a templom mellett sem mentem el csak úgy, hiszen a 14. századból való és San Pedro, Szent Péter tiszteletére van szentelve.
- Andikarazar felirattal is találkoztam. Egy Andrea ismerősöm sem tudja, mit jelent a ,,razar” végződés? Valakinek van tippje?
- Első nap említettem, hogy találkoztam egy spanyol csoporttal és mondtam, hogy még összefutok velük. Ma megtörtént. Irunban két olasz fiúval voltam a szálláson (nem az erős gyerekről van szó). Ma kerülgettük egymást, hol ők voltak elöl, hol én, de szerintem összetévesztenek valami híres zongoraművésszel, mert ahányszor megláttak mindig mondták, hogy piano, piano.
- Meg kellett mászni aztán egy rettenetesen nagy emelkedőt Itziar falucskáig. Erről nem akarok nyilatkozni. Felértem. A templomban egy kis kápolnát csak a pecsétnek rendeztek be. Persze itt nem voltak annyira elővigyázatosak, mint az előző templomban. Itt nem kötötték meg, bármikor leeshet. Felelőtlenek. Amikor látom azt a régi pecsétpárnát, mindig eszembe jut Toma György mezőpetri plébános, az első principálisom. Nála láttam hogyan kell használni. Nyomkodni kell a pecsétet körbe-körbe, aztán finoman rá kell köpni és akkor tökéletes lesz az eredmény. Aki nem volt Mezőpetriben káplán, nem tudom, hogyan boldogult ma.
- Itziar után három kilométerre következett Deba városa. De erre az ereszkedésre örökké emlékezni fogok. És a nem kellemes emlékek között fog szerepelni. Persze rettenetesen ügyes voltam és leértem egészben.
- Nincs is jobb, mint egy nap vége és egy másik kezdete a Caminón.
A mai nap tanulsága:
Ma szülinapom van, így a Camino kedveskedett nekem: dupla emelkedővel, extra lépcsővel, bónusz lejtővel. Köszönöm szépen, legközelebb inkább tortát kérek.
A „piano, piano” nem zenei utasítás, hanem életforma a Caminón.
