XIV. Leó pápa június 28-án, szombaton délelőtt a Vatikánban fogadta Gintaras Grušas érseket, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnökét és Német László bíborost, a CCEE alelnökét, megerősítve az egyház elköteleződését az ökumenikus párbeszéd, a szinodális folyamat és az evangelizáció mellett az egész európai kontinensen. A félórás megbeszélést követően Német László SVD bíborossal, belgrádi érsekkel a Vatikáni Rádiónál Stefanie Stahlhofen készített interjút.
Német László bíboros, ön Belgrád érseke és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) alelnöke. Ma, szombaton délelőtt ebben a minőségében találkozott XIV. Leó pápával. Hogyan zajlott a találkozó?
Nagyon örültünk, hogy a rendkívül zsúfolt napirendjében a szentatya időt szakított ránk. Ez volt az első alkalom, hogy mi, az elnökség, pápaként találkoztunk a szentatyával. Korábban a Püspöki Dikasztérium prefektusaként felelős volt a Tanácsért. Tehát ismeri a szervezetünket, és tavaly is ott volt Belgrádban a plenáris közgyűlésen, három napig. Tehát az egyházmegyémet is megismerte, de még ennél is többet: tudja, mi a fontos az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa számára, melyek a feladataink. Nagyon hasznos beszélgetés volt. Bizonyára a korábbi háttérinformációk megkönnyítették, hogy beszélhessen a közös témákról. Felvetettünk néhány kérdést, és válaszában a szentatya nagyon világos, iránymutató választ adott számunkra – nem előírta, csak megfogalmazta.
Európa ma is sokat tesz a világegyházért
Mennyi ideig tartott a megbeszélés, és tudna egy kicsit pontosítani a tartalmat illetően?
Hogy pontos legyek, a beszélgetés 32 percig tartott. Nagyon sok volt a meghívott, nagyon sokan vártak a szentatyával való beszélgetésre. Eredetileg 9.00 órára kaptunk időpontot. Ezt a találkozót azonban elhalasztották, mert érkezett egy magas rangú küldöttség Konstantinápolyból: az ortodox egyház részéről, amely holnap velünk együtt szeretné megtartani Szent Péter és Szent Pál ünnepét. A mi elhalasztásunk így rendben volt. Mindenesetre: 32 perc a szentatyával első alkalommal – ez ebben a formában nagyon pozitív. A lényeg pedig az, hogy bátrabban evangelizáljunk, és vegyük tudomásul az európai pozitív jeleket is. Például azt a tényt, hogy a kereszténység erősödött több országban – nem egész Európában, de több országban – az elmúlt években, különösen, ha az ortodox egyházra vagy azokra a fiatal katolikusokra és keresztényekre gondolunk, akik az utóbbi időben az egyház felé fordultak és kérték a keresztség felvételét. Tudjuk, hogy ezek viszonylag kis számok: 50 000 Franciaországban, 20 000 Londonban, néhány ezer Belgiumban. Számomra ez egyértelmű jele annak, hogy a kevésbé keresztény eszmék és értékek hulláma után a kereszténység ismét tud valami jót nyújtani. És fontos, hogy ezt felismerjük. Fontos, hogy megerősítsük az ökumenikus együttműködést. A Nyugat-Európában is jelen lévő ortodox közösségek sok újat hoznak az egyházak életébe. Azt is észre kell vennünk, hogy nagyon sok bevándorló katolikus háttérrel érkezik. Én Szerbiából származom, de sok filippínó keresztény érkezik a közösségbe. Vannak afrikai keresztények, közel 3000-en Belgrádban és környékén. És most meghívtam két papot Ghánából. Tudjuk, hány dél-amerikai van Spanyolországban, portugálok mindenütt, az olaszok, a horvátok – például Bécsben a legerősebb közösség a horvát katolikus közösség, és a leglátogatottabb mise a Kirche am Hofban a horvát nyelvű liturgia. Minden vasárnap, mind a négy szentmisén 1000 ember van jelen. Micsoda tömeg! Ez azt jelenti, hogy jó előjeleink vannak. Kicsit pesszimisták vagyunk – Európa öreg és fáradt – ez igaz néhány országra, de nem egész Európára. Európa még mindig a legerősebb keresztény kontinens. Talán nem abszolút számokban. Dél-Amerikában több a keresztény. De ott vannak az egyetemek, a karok, a képzett teológusok, világiak és papok vagy klerikusok, aztán az anyagi lehetőségek… Európa még mindig a csúcson van, és ezt nem szabad elfelejtenünk. És nem szabad olyan szerényeknek lennünk, hogy ne beszéljünk erről. Pozitívan kell beszélnünk Európáról, mert Európa ma is rendkívül sokat tesz a világegyházért.
De XIV. Leó pápa mégis arra buzdított, hogy még többet kell evangelizálni.
Igen, természetesen. Nem is vártam mást. Őszintén mondom, hogy mint misszionárius (pápává választása előtt a szentatya Peruban volt misszionárius – szerk. megj.) emlékszik arra, hogy milyen parancsot adott nekünk Jézus: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” Néha viszont egy kis stresszt okoz, hogyan tegyük ezt. Másrészt tudjuk, hogy Istennek megvannak a maga útjai, és úgy találja meg az embereket, ahogyan neki tetszik. És ő mindenkit meg akar menteni, erre viszont megvan a maga módszere.
COMECE és CCEE: össze kell hangolni a munkát
XIV. Leó pápa már találkozott a COMECE-vel, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságával. Európa természetesen nem csak az Uniót jelenti. Hogyan látja az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) jövőbeni feladatait?
Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben szükség lesz a munka összehangolására. Erről már többször tárgyaltunk Ferenc pápával és az államtitkársággal. És néhány lépés már meg is történt: elkerüljük a COMECE és a CCEE munkájának megkettőződését. De teljesen világos, hogy a Szentszék, a Vatikán azt szeretné, ha még szorosabban együtt dolgoznánk. És ezt el is tudnám képzelni. Természetesen ez egy folyamat kell, hogy legyen. Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy „holnaptól a CCEE vagy a COMECE nem létezik többé. A CCEE egész Európára kiterjed. Ez 39 püspöki konferencia plusz Liechtenstein. A COMECE-nek pedig csak 27 tagja van, ami nagy különbség. És amikor az európai egyházról beszélünk, akkor egész Európát bele akarjuk ebbe foglalni. Mindannyiunknak megvannak a saját elképzelései. Verbita szerzetesként bejártam egész Európát, és számos tartományban dolgoztam. És látom, hogy az emberek nagyon vágynak a békés együttélésre. Elég idős vagyok ahhoz, hogy elmondhassam, hogy a 80-as évek vége és a 90-es évek eleje volt a legjobb időszak. A berlini fal leomlása után egész Európában egyszerűen nagyon optimista volt a helyzet – persze az én hazám szétesett a jugoszláv háborúban. És ami ott történt, az szörnyű volt. De Európa többi részén békésen zajlott a változás. Mi tudjuk, hogy ez lehetséges. Ezért vagyok nagyon-nagyon szomorú az ukrajnai háború miatt. Ez két testvérnép között zajlik. Mindkettő ortodox. Ez azt jelenti, hogy a hitnek pozitív szerepet kellene játszania ebben, de nem ez történik. Sajnos. Pedig fontos lenne békében élni.
Mint mondotta, most háború zajlik Európában, Ukrajnában. Ez is szóba került a megbeszélésen XIV. Leó pápával?
Nem a háború, hanem az ortodoxokkal való mélyebb együttműködés lehetősége. Mi is nagyon világossá tettük, hogy erre szükség van, még akkor is, ha most nem olyan kedvező a légkör. De szükségünk van erre a fejlődésre. És az utolsó téma, amelyet én személyesen felvetettem, a november 10–21. között Brazíliában megrendezésre kerülő Klímaváltozási Világkonferencia (COP30). A COP30 a környezetvédelemről és a klímaváltozásról szól, és arról, hogy mit tehet az egyház ebben a kérdésben. Belém az Amazonas vidékén van, ahol az Amazonas a tengerbe ömlik. Lula brazil elnök pedig már meghívta az államfőket, hogy más elnökökkel és a különböző kontinentális intézmények képviselőivel tárgyaljanak. Azt a kívánságot is megfogalmaztam, hogy a szentatya talán elmehetne Brazíliába, legalább két napra, hogy felszólaljon az ottani klímakonferencián.
A szentatya mit válaszolt?
Azt felelte: „Nos, dolgozunk rajta”. Ez egy általános válasz, de pozitív. A szentatya tudja, mit jelent a természet, a környezet elpusztítása. Ezért nagyon fontos az egyház jelenléte, különösen ebben a helyzetben, amikor vannak olyan politikusaink, akik ezt nem így látják, és akik különböző meglévőségeket pusztítanak el. Szükségünk van egy hangra. És a pápa – ahogy a konklávé most megmutatta – valószínűleg az utolsó tiszta etikus hang ebben a világban, amelyre hallgatnak, és én tényleg úgy gondolom, hogy ezt ki kell használnunk.
Forrás: Vatican News (fordította: a temesvári egyházmegye sajtóirodája)
