Saint Jean de Luz – Irun
16,22 km
Érdekes egy nap volt. Ilyet még sosem csináltam Camino alatt. Most az egyszer senki ne kövesse a példámat.
Tudtam, hogy két úton lehet eljutni Irúnba. Az egyik a hivatalos, a parttól távol, és létezik egy út, amely a parthoz közelebb helyezkedik el. Olvastam arról is, hogy érdeklődni kell, hogy járható-e, mert sok földcsuszamlás volt és egyes részek le vannak zárva. Két Caminós Facebook-csoportban is feltettem az egyszerű kérdést: Saint Jean de Luz és Irún között járható-e a partmenti szakasz? Gondoltam, kapok egy használható választ és minden meg van oldva. Nem így történt. Ketten azt mondták, hogy nem nagyon tudják, de vásároljam meg valakinek a könyvét az Amazonon. Mondtam magamban, köszönöm. Egy környékbeli úriember azt írta röviden és velősen: Nem járható! Felejtsük el, azt az útvonalat benőtte a gaz, le van zárva. Utána még két caminós arról számolt be, hogy nemrég jártak arra (áprilisban), nagyon szép a kilátás és minden oké.
Végül nekik hittem, de utólag azt kell mondanom, hogy mindenkinek igaza volt. Kivéve a könyvet reklámozóknak. Az ottani úriember nagyon jól tudta, hogy az a partmenti ösvény már nem létezik. Kilencvenkilenc helyre ki volt írva: „Chemin dangereux – interdit d’entrer” (veszélyes út, belépni tilos). De az is igaz, hogy van egy országút (szerencsére friss volt az aszfalt és nem fáj annyira a bokám). Ott aztán simogattam a szemből jövő autókat 5-6 kilométeren keresztül. Végül is itt vagyok, a part menti szakasz járható, de nem úgy, ahogy elképzeltem. Miután kifényeztem a sok autót, előkerült egy nagyon szép biciklis és gyalogos sáv.
Persze azt el sem mondtam, hogy reggel az első faluban csak az újságos, a virágos és a régiségkereskedés volt nyitva. Úgy látszik, ezek nagyon fontosak a franciáknak.
Reggeli a cél előtt volt a hendaye-i vasútállomással szemben. Henday az utolsó település francia oldalon. Átmegyünk a Szent Jakab-hídon és Irúnban vagyunk.
Feltűnt, hogy igen sok embert láttam baszk népviseletben. A számuk meg egyre nőtt. Lassan már mindenkin ott volt a piros nyakkendő. Előszedtem a telefont és rögtön megoldódott a kérdés.
„Ma, június 30-án Irúnban a San Marcial napját, vagyis az éves Alarde de San Marcial ünnepét tartják — ez Irún legfőbb helyi ünnepe. A város minden lakója részt vesz a hagyományos menetben, fehér nadrágban, piros boinában (txapela), fekete zakóban és piros nyakkendővel, ebben a látványos népviseletben.”
Az ETA szervezet már megszűnt, de azért egyesek még lemázolják a francia vagy spanyol városneveket. Ezt a tegnap is akartam mondani, de már nem volt időm.
Azt hiszem, bevezetőnek ennyi elég is volt. Térjünk rá a mai napra kicsit részletesebben.
VAN RENDES SÁRGA NYÍL!
A mai nap tanulsága:
„Nem minden ösvény vezet a tengerhez, de mindegyik tanít valamire.”
Ma megtanultam, hogy a térkép nem mindig bölcsebb, mint a helybéliek. Hogy egy lezárt ösvény néha valóban zárva van – még ha a Facebook mást is mond.
A Szent Jakab-híd nemcsak két országot köt össze, hanem egy régi én és egy új tapasztalat között is átvezet.
