Június hónap sok helyen a Jézus Szíve-tisztelet jegyében telik. Egyházmegyénkben különösen is, hiszen ezen az ünnepen van az egyházmegyei búcsúnk is. Közösségünkben is jelen van a Szent Szív tisztelete, hiszen minden hónapban elsőpéntek előtt kilencedet végzünk. De mi az értelme mindennek? Csak annyi volna, hogy elimádkozzuk a litániát kilenc napon keresztül, és ki van pipálva? Milyen Jézus Szíve? Kinek a szíve ez? Miért olyan fontos nekünk?
Saját szívünkre mennyire vigyázunk. Nem adjuk oda bárkinek, nem engedünk ki-bejárást bárkinek. Jézus is ezt tenné? A litániában imádkozzuk, hogy szelíd és alázatos az ő szíve. Milyen a szelíd szívű ember? Pipogya alak, aki nem tud kiállni magáért, és nem tudja megvédeni magát azokkal szemben, akik bántják?
Kedvencem, Szent-Gály Kata szerint egészen más:
- a szelídek
olyannak lenni, mint a fa
- mely mindenkit befogad árnyékába,
- s nem vonja félre ágait még azoktól sem,
- akik élő törzsére vésik nevüket.
igen
olyannak lenni
Mikor tudtam így viszonyulni bárkihez, akárkihez, valakihez? Megengedni neki, hogy akár élő törzsemre vésse nevét? Volt valaha is bennem annyi erő ezt bárkinek megengedni? Abban a pillanatban, amikor veszélyt érzek magamra nézve, nemde sokkal inkább magamra rántok egy csigaházat, és elbújok benne jó mélyen? Mert magamat csak meg kell védenem… Ha én nem vigyázok magamra, ki fogja megtenni?
És Jézus nem ezt tette, nem ezt teszi… Ma is megengedi nekem, hogy árnyékában pihenjek, és akkor sem kerget el, ha életvitelemmel, az emberekhez és a hozzá való viszonyulásommal élő törzsére – szívébe – vésem nevemet hálátlanságommal, keménységemmel, érzékenykedésemmel. Mekkora lelkierő kell ehhez… Vagy ahogyan Aranyszájú Szent János mondja „az, akit szeretnek, félelem nélkül járhat-kelhet annak a szívében, aki őt szereti”. Van akár egyetlen ember is, akinek ilyen szabad mozgása van szívemben? Vagy akár Jézusnak? Jön, ha akar, megy, ha akar. Megmutatja jelenlétét, ha úgy gondolja, vagy bújócskát játszik, ha éppen ezt gondolja. Mert nekem bizony ilyen mozgásterem van az ő szívében…
Milyen mérhetetlen és emberi ésszel felfoghatatlan szeretet lakik Jézus Szívében. Mert nem egy közönséges szívről van szó, hanem Isten emberré lett Fiának Szívéről, aki azért jött, hogy megmutassa nekem, mit jelent az, amikor Isten szeret, mikor ér az véget, mikor változik meg irányomban. Mert akkor sem fogy el vagy változik szeretete, ha a keresztje tövében teli torokkal kiáltom: „Feszítsd meg!” Akkor sem, ha durcás gyerek módjára azt mondom neki: „Hagyj békén! Engedd, hogy éljem a saját életem!” Akkor sem, ha éppen lándzsát döfök a szívébe.
Mindezt szelíd erővel képes elviselni értem, hogy életem egy adott pontján szíven üthessen ez a szeretet, ez a szelídség, és lefordítson önteltségem és önzésem magas lováról. S milyen jó lenne, ha boldogan tudnék leesni erről a képzeletbeli lóról, ha soha többé nem akarnám megfeszíteni őt senkiben, és soha többé nem mondanám neki azt, hogy hagyjon békén, nem keseregnék, és nem hánynám szemére azt, hogy éppen bújócskát játszik.
Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet Szent Szíved szerint.
Szabó M. Rita vincés nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/26-os számában.
