Szerdán délben XIV. Leó pápa a Szent Péter-bazilikában mondta el elmélkedését a szeminaristák, papok és püspökök jubileuma alkalmából a világ 38 országából érkezett 400 főpásztornak és bíborosnak. A zarándoklaton részt vett Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, Böcskei László nagyváradi püspök, Pál József Csaba temesvári püspök, Német László SVD bíboros, belgrádi érsek, Udvardy György veszprémi érsek, Felföldi László pécsi megyés püspök.
A püspökök, mielőtt pásztorok lennének, juhok és az Úr nyájának tagjai – mondta Leó pápa szerdán, a Szent Péter-bazilika szent kapuját jubileumuk alkalmából átlépő püspökökhöz intézett elmélkedésében. „Ha vezetni akarjuk a ránk bízott egyházakat – mondta – hagynunk kell, hogy Jézus, a Jó Pásztor mélységesen megújuljon bennünk, hogy teljesen az ő szívéhez és szeretetének misztériumához igazodjunk.”
Felidézve a 2025-ös jubileumot meghirdető A remény nem okoz csalódást bullát, Leó pápa arról elmélkedett, hogy a püspökök arra hivatottak, hogy a remény tanúi legyenek „az Istenben szilárdan megalapozott és a teljesen az egyház szolgálatának szentelt” életük példájával.
Az egység látható elve
A szentatya először a püspökökre, az egység elvének megtestesítőire összpontosított. A püspök „feladata, hogy közösséget építsen a tagok között és az egyetemes egyházzal is – magyarázta – azáltal, hogy éli a saját növekedésére és az evangélium terjesztésére adott ajándékok és szolgálatok sokféleségét.”
Ebben a szolgálatban a püspököt különleges isteni kegyelem támogatja, amely segíti őt abban, hogy a hit tanítója és a megszentelődés szolgája legyen, és megerősíti Isten országa iránti elkötelezettségét, fogalmazott a pápa.
Teológiai életet élő ember
A püspök egyébként „olyan ember, aki teológiai életet él”, vagyis „olyan személy, aki teljesen engedelmes a Szentlélek sugallatára, aki őt hittel, reménnyel és szeretettel tölti el”. A püspök mint a hit embere Mózeshez hasonlóan „előrelát, megpillantja a célt, és kitart a megpróbáltatások idején”, és közbenjáróként cselekszik. A remény által a püspök segíti népét, hogy ne essen kétségbe, és ezt teszi nem csupán szavakkal, hanem a hozzájuk való közelségével, „nem könnyű megoldásokat kínálva, hanem az evangéliumot egyszerűségben és szolidaritásban megélni igyekvő közösségek tapasztalatán keresztül”.
A hit és a remény teológiai erényei – mondta Leó pápa – a püspökben egyesülnek, „mint a pásztori szeretet emberében”, akit mindig Krisztus, a pásztor szeretete inspirál és motivál. Az Eucharisztiából és saját imádságos életéből származó kegyelemre támaszkodva a püspök naponta példát mutat a testvéri szeretetből mindazoknak, akiket gondjaira bíztak.
A püspök egyéb alapvető erényei
Leó pápa a továbbiakban számos más, a püspök számára szükséges erényt emelt ki, különösen a pásztori óvatosság, az evangéliumi szegénység és a tökéletes cölibátus „alapvető erényeit”.
Megjegyezte, hogy a püspököknek „szilárdnak és határozottnak kell lenniük a botrányt okozó helyzetek és minden visszaéléses eset kezelésében, különösen a kiskorúakat érintő ügyekben, és teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a jelenleg hatályos jogszabályokat”. Ezen kívül a püspökök „az emberi erények ápolására” vannak hivatva, különösképpen is a II. vatikáni zsinat által kiemelt erények gyakorlására: többek között a tisztesség, az őszinteség, az önuralom, a türelem, a meghallgatás és a párbeszédre való képesség, valamint a szolgálatra való hajlandóság.
A kommúnió emberei
Leó pápa azzal a reménységgel zárta elmélkedését, hogy „a Boldogságos Szűz Mária és Szent Péter és Pál közbenjáró imái” kiesdhetik a püspökök és közösségeik számára azokat a kegyelmeket, amelyekre a legnagyobb szükségük van. Különösképpen imádkozott azért, hogy fohászaik segítsék a püspököket „a kommúnió embereinek lenni, akik mindig előmozdítják az egységet az egyházmegyéjükban”, és hozzátette: „a kommúniónak ez a szelleme bátorítja a papokat lelkipásztori tevékenységük során, és elősegíti a részegyház egységben való gyarapodását.”
Christopher Wells / Vatican News
dg
