A szentatya kinevezte a római egyházmegye korábbi segédpüspökét, Benoni Ambărușt Matera-Irsina érsekévé és Tricarico püspökévé, így egyesítve a két egyházi kerületet „in persona episcopi”. A döntést Baldassare Reina bíboros vikárius jelentette be a Lateráni Palota Tanácstermében június 18-án, szerdán délben.
Benoni Ambăruș a bákói Somoskában született 1974. szeptember 22-én, teológiai tanulmányait a iași-i szemináriumban kezdte, majd 1996 novemberétől a Pápai Római Szemináriumban folytatta, itt szerezve diplomáját is. 2001-ben a római Pápai Gergely Egyetemen szerzett licenciátust dogmatikából. 2000. június 29-én szentelték pappá a iași-i egyházmegyében, majd 2007-ben inkardinálták a római egyházmegyébe. A római egyházmegyében betöltött különböző tisztségei közül megemlítjük a következőeket: asszisztens a nagyszemináriumban (2001–2004), plébániai munkatárs, majd plébános a San Frumenzio ai Prati Fiscali-plébánián (2004–2010); plébános a Santa Maria Causa Nostrae Laetitiae-plébánián Torre Gaiában (2010–2012); plébános a Szent Erzsébet és Zakariás-plébánián Valle Mauricanában (2012–2017). Ezután Benoni Ambăruș előbb igazgatóhelyettes (2017–2018), majd igazgató (2018–2021) volt a római egyházmegyei Caritasnál. A római egyházmegye segédpüspökévé nevezték ki 2021. március 20-án, püspökké szentelése 2021. május 2-án volt. Az Olasz Püspöki Konferenciában a migrációs bizottság titkára, a Regionális Püspöki Konferenciában pedig migrációs ügyek és a Caritas püspöki delegátusa. „A római egyházmegyében végzett sokéves szolgálata során a legkisebbekkel törődött – hangsúlyozta Reina bíboros az új kinevezés bejelentésekor. – Mindig ott láttam őt, ahol az emberiség szenved. Ő tette lehetővé, hogy a római egyházmegye a szeretet és a jóság tüdejével lélegezzen.”
Ambăruș püspök éppen a szeretetszolgálat terén végzett szolgálat ajándékáért mondott köszönetet az Úrnak: „Mindazokért a sérült emberekért, akikkel találkozhattam, akiket meghallgathattam, akiket támogathattam és akiknek segíthettem: a szegényekért, a kirekesztettekért, a romákért, a migránsokért, a foglyokért, a betegekért. A mérhetetlen ajándékért, amelyet történeteik elbeszélése, hitük és reménységük tanúságtétele által kaptam, a könnyekért, amelyeket megengedték, hogy letöröljek, a plusz lépésért a saját életemben, amelyet együtt tettünk meg, ők a saját életükben és én az enyémben velük együtt. Néhány nap múlva 25 éves papságomat fogom ünnepelni; csak annyit mondok, hogy úgy érzem, hogy az Atya jósága és gondviselő szelídsége körülvesz, aki isteni és atyai nevelőként mindig is vezette lépteimet. Az Úr iránti hálám arra késztet, hogy hálámat fejezzem ki az egész római egyháznak, amely engem befogadott 1996-ban, 22 évesen, kétnapi vonatutazás után, majd formált, alakított engem, és a belém vetett bizalommal bízta rám a lelkipásztori feladataimat ezekben az években.”
„Ami a Matera-Irsina érsekséget és a Tricaricói egyházmegyét illeti – zárta a püspök –, szívemben az a határozott vágy van, hogy hamarosan elkezdjük együtt járni veletek azt az utat, amelyet az Úr mutat nekünk. Csak az Úrral, az egyház fejével és pásztorával egyesülve leszünk az ő fényének visszatükröződései, tanúi leszünk az ő szeretetének mindenki iránt, különösen az emberiség minden, a maga méltóságában megsebzett formája iránt, hogy visszaadjuk a reményt, hogy újra felemeljük a fejünket a mennyei haza felé vezető úton.”.
Forrás: római egyházmegye
(dg)
