Május 17-én, a jubileumi szentév okán a gyergyószentmiklósi Szent István Ereklyéinek Átvitele Plébánia egy csoportja elzarándokolt a brassói Szent Kereszt Felmagasztalása-templomba.
A remény zarándokaiként érkeztünk a Cenk alatti városba szentmisét ünnepelni, búcsút nyerni. Közösségünket Buciuman Gheorghe Traian plébános fogadta, aki bemutatta a rábízott egyházközséget és templomot, bíztatva a közösség megtartó erejének komolyan vételére és a szentév kegyelmeinek befogadására.
Szentmiseünneplésünket a belvárosi Szent Péter és Szent Pál-templom látogatása követte, ahol a szent hajlék építészeti értékeire történő rácsodálkozásunkat a plébániai programbörze bemutatása is tarkította.
Ezt követően ferences perceken vehettünk részt Hugó testvérrel, ezúttal már a Szent János-templomban, keresztelőre betoppanva. Ez a belvárosi apró, gótikus elemeket őrző ékkő, Brassó állandó lelki töltekezési pontja, ahol napjainkig emlékeznek azokra a ferencesekre is, akik a diktatúra nyomására sem tagadták meg hitüket és rendjüket.
Elfogultságként hat, mégis azt gondolom, hogy a belváros minden évszakban és bármely időjárási körülmény között is lenyűgöző: akár az épített örökség, akár a természet közelségének okán. Ennek felfedezése tetőzte napunkat.
A folyamatos eső ellenére a Fekete-templom, a Tanács-tér, a Kolostor-utca, a Kapu-utca, a vár, vagy éppen a kis terek hangulata mit sem veszített vonzásából. Gyergyószentmiklós kevésbé ismeri ezt a várost, hisz földrajzi elhelyezkedése miatt inkább Marosvásárhely vonzásában él. Ezért esett választásunk az itt található szentévi templom meglátogatására. És jól döntöttünk: hasonló korú templomunk és közösségünk találkozása mindannyiunkban nyomot hagyott. Jó volt együtt lenni, ünnepelni, örvendeni a szépnek. És főként megérteni, miért életünk alapja a remény: nem csal meg…
Jánossi Imre
