Marie-Françoise-Thérèse Martin nővérei nyomdokain haladva lépett be a liseux-i Kármelbe 1888 áprilisában, ahol mindössze kilencévnyi szolgálat adatott meg neki. 1897 szeptemberében bekövetkezett halála után néhány évvel kezdődött meg a kanonizációs eljárása, amely után XI. Piusz pápa 1923. április 29-én boldoggá, majd 1925. május 17-én szentté avatta. Ez évtől a missziók védőszentje. II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítói címmel illette.
A magyar nyelvterületen csak Lisieux-i, avagy Kis Szent Terézként említett patrónusról számtalan kiadvány jelent meg, életének számos mozzanatát jól ismerhetjük. Szentté avatásának századik évfordulóján ezért nem e földi léptékben rövidke, ám annál gazdagabb életnek a felidézésére vállalkozunk, hanem néhány, hozzá köthető érdekességet elevenítünk fel.
1. Szőke haja és kék szeme volt.
Annak ellenére, hogy a legtöbb fénykép és szobor Thérèse-t sötétbarna hajjal ábrázolja, valójában dús szőke fürtök keretezték arcát és kék szeme volt. A haja, amelyet a Kármelbe való belépése előtt maga vágott le, a lisieux-i szülői házában megtekinthető, az egykori ágya fölötti falon, képkeretben helyezték el.
2. Volt egy Tom nevű kutyája.
Thérèse önéletrajzában elmeséli, hogy volt egy Tom nevű spánielje. Pierre Descouvemont és Helmuth Nils Loose az általuk írt Thérèse of Lisieux című könyvben képeket is közöltek a jószágról.
3. Ő volt az iskolában a „fura lány”.
Nyolc és fél éves korában a már iskolába járó Céline nővéréhez csatlakozva vált napközis diákká a bencés apátsági iskolában. Thérèse többször is beszélt arról, hogy ha Céline nem lett volna jelen, nem bírta volna ki azt az öt évet, amit ott töltött. Bár gyors felgfogású volt és éles elméjű, nem volt felkészülve az iskola durva és nehéz körülményeire, illetve a társas kapcsolatépítésben sem jeleskedett. Nem tudta, hogyan kell játszani a népszerű gyermekjátékokat, és hamar ő vált az osztálya különcévé, akit társai gyakran ugrattak, és számtalanszor fakadt emiatt sírva.
4. A Kármelbe lépésének legnehezebb pontja az volt, amikor el kellett mondani édesapjának szándékát.
Egy pünkösd ünnepén kereste meg apját a kert csendjében. Könnyes szemmel beszélt a Kármelbe szóló elhívásáról, és apja csak annyit válaszolt, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy belépjen. De Thérèse megvédte magát, és szilárd elszántsága meggyőzte apját is. Thérése szerint a szentek nagylelkűségével, sőt örömével fogadta el döntését. Apja lehajolt, gyökerestől kiemelt egy liliomot, és odaadta neki, jelképezve ezzel a sorsot, ami rá vár, hogy új talajban kell majd gyökeret eresztenie.
5. Thérèse nagyon kedvelte a vizet.
Thérèse nem csupán írt az óceánról számtalanszor az Egy lélek történetében, hanem arról is beszámolt, hogy a szorongatott időkben, amikor csak tehette, a tengerhez ment, a franciaországi Trouville volt az ún. oázisa. A nagynénjének volt egy háza ebben a tengerparti városban, ahol heteket töltött el.
6. Művészi adottságai voltak.
Kevesen tudják, hogy Thérése tehetséges művész volt. A fiatal korától festett, rajzolt, sőt gyönyörű verseket is írt. Bár autodidakta módon tanult, és e képességeit illetően igen szerény volt, művei a szépséggel és az egyszerűséggel mélyen érintkező lélekről árulkodnak. Műveinek egy részét, köztük a Jézus arcáról készített híres rajzát, ma is őrzik.
7. Isten megengedte, hogy Thérèse mély félelmet éljen át.
Utolsó hónapjaiban az Úr próbára tette Thérèse hitét. Ami a legnagyobb kincse volt, a mennyország iránti vágya, bénító félelemmé vált. Isten próbára tette hitét azzal, hogy eltörölte ezt a vágyat, és megengedte, hogy a sötétség mélységes szakadékába zuhanjon, eltörölve az örök életre vonatkozó minden pozitív vigaszát.
8. Az Egy lélek története eredetileg cenzúrázva jelent meg.
Sokak előtt ismeretlen az a tény, hogy Thérèse önéletrajzát rendtársai szándékosan cenzúrázták. A Thérèse által átélt intenzív hitpróbák személyes jellege miatt a nővérek úgy gondolták, hogy ezeket csak válogatva, és minél kisebb arányban kell a nyilvánosság elé tárni. Ezzel viszont nagy mértékben csökkentették az erőteljes lelki önéletrajzának emberi oldalát, amivel bárki könnyebben azonosulhatott volna.
9. Thérèse-t mindössze öt évvel kedvenc szentje után kanonizálták.
Gyermekkorában Thérèse különös odaadással viseltetett Szent Johanna (Jeanne d’Arc) iránt – színdarabokban is megelevenítette az alakját, és minden lehetséges és számára elérhető forrásból tájékozódott róla. Ezt a két szentet szinte pontosan öt éven belül kanonizálták, jóllehet az 1920. május 16-án szentté avatott Jeanne d’Arc több száz évvel Thérèse előtt halt meg.
10. Gyermekkori otthonának meglátogatása sokakat megtérésre ösztönzött.
Lisieux-ben Thérèse gyermekkori otthonát, a Martin család házát meglátogatókat Veronique nővér kalauzolja, aki a CNA-nak elmondta, hogy az ott tett látogatások az idők folyamán sok megtérést eredményeztek. „Az embereket nagyon megérinti a Martin család emléke, amikor belépnek ebbe a házba. Rájönnek, hogy mennyi szeretet áramlott a szülők és a gyerekek között – mondta. – Érzik ezt a szeretetet és azt, hogy ennek a háznak lelke van.”
Forrás: Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza (Egy lélek története), Jennifer Moorcroft: Thérèse of Lisieux. (Catholic Truth Society); Cerrith Gardiner / Aleteia,
