Az elvonási tünetek borzasztóak, mondja a korábban függőségekkel küzdő Mezei házaspár, most mégis segítő szakemberként tartottak előadást Függőségeink fogáságában címmel Gyergyószentmiklóson a Caritas Fogyatékkal élő felnőttek nappali központjában május 7-én.
„Én zugivó voltam. Az italt feszültségcsökkentésre használtam. Olyan sürgető volt a késztetés, hogy minden mást félretettem. Mentolos cukorkával álcáztam az italszagot. A lődörgést viszont már nem tudtam elfedni vele. Kijózanodtam, kinéztem az ablakon, s nem tudtam, hogy került haza az autóm. Nem tudtam magammal szembenézni.”
„Két dolog érdekelt: elmenni, inni, hazamenni lefeküdni. Aztán ha kicsit józanodtam, indultam megint inni. Két liter vodka volt, amit a nap folyamán úgy meg tudtam inni, hogy nem is tántorogtam. Az elvonási tünetek borzasztóak: izzadás, a következő percben hidegrázás, kézremegés, ami csak italtól múlik el. Amikor kezdtem józanodni és elmentem lelkigyakorlatra, úgy remegett a kezem, hogy inkább azt mondtam, én nem szoktam ebédelni, minthogy a leves a nadrágomon kössön ki.”
A fent idézett két gondolat a Mezei-házaspártól hangzott el. Zsuzsa és Laci meghívottként érkezett Gyergyószentmiklósra a Caritas Fogyatékkal élő felnőttek nappali központjába, hogy a bejárók számára személyes, szakmai előadást tartsanak Függőségeink fogságában címmel. A ditrói pedagógus házaspár hitelesen szólt a hallgatósághoz, a megtapasztaltak által remélve, segítségükre lehetnek azoknak, akik érintettek függőként, hozzátartozóként, szomszédként, barátként… Tulajdonképpen székely közegben aligha van olyan személy, aki nem ismerne szenvedélybeteget.
Zsuzsa és Laci segítő szakemberré vált, elvégezték az addiktológiai tanácsadóképzést, a Caritas Ki-Út programjában önkéntes csoportvezetők, szívesen tartanak prevenciós képzést iskolások számára és igent mondanak, ha felkérik őket, hogy egy-egy közösségnek előadást tartsanak. Tapasztalattal és tudással birtokukban lenyűgözték hallgatóságukat, segítve, hogy felismerések szülessenek, tisztábban lássanak a függőségek útvesztőiben.
A május 7-én összegyűlteket megérintette őszinteségük, közvetlenségük, értékelték, hogy bár szakemberei a témának, a szakkifejezésekhez közérthető magyarázattal szolgáltak, és felkapták a fejüket többször is, ha számukra eddig ismeretlen rejtelmei derültek ki a függőségnek.
Abban a társadalomban, ahol a kultúra része az ivás, a gyermeknek is adnak kóstolót a pálinkából, nehogy megkívánja. Vendégségben töltenek, nem egy pohárral, mert egyet csak a koldusnak adnak, és ha a második is lecsúszott a torkokon, akkor a „három a magyar igazság” felkiáltással jöhet a következő, a következő… Azt mondják a felnőttnek, ha elutasítaná az italt, hogy nem vagy ember, ha nem iszol, amikor összeomlik a családja, akkor viszont elítélik. Olyan ez, mintha egy végeérhetetlen és megmásíthatatlan folyamat lenne, főleg, ha a szakértők azt is hozzáteszik, hogy a hajlamot lehet örökölni, de kialakulhat kisgyerek korban is, ha a gyermek és szülei között nincs biztonságos kötődés. Mi több, a függőségek skálája a sejtettnél sokkal szélesebb, vannak szer- és viselkedési függőségek, és abban a családban, ahol ilyen kórtól szenved egy személy, megbetegszik az egész család. A borzasztó kép mellé a meghívottak felfestették a reményét is, hangsúlyozták és jelenlétükkel igazolták: sok munkával, önismerettel, szakember segítségével van lehetőség a józanság útját járni. Búcsúzóként elhangzott: van, kitől segítséget kérni, egyéni beszélgetésre, támogatócsoportban való részvételre szenvedélybetegnek és hozzátartozónak egyaránt van lehetőség.
Forrás: Balázs Katalin/Gyulafehérvári Caritas
