A gyulafehérvári papi szemináriumban idén is megtartották május 6-7-én az intézetet fenntartó püspökökkel való találkozót, amelyen a Megtestesült Bölcsességről nevezett Papnevelő Intézetben tanuló kispapok püspökei, valamint a szeminárium elöljárói és tanárai vettek részt.
A találkozó első napján, május 6-án a püspökök és elöljárók közös megbeszélésére került sor. A főpásztorok az intézmény vezetőivel – köztük András István rektorral, Diósi Dávid dékán-vicerektorral, Hurgoi Sándor prefektussal és Kiss Endre spirituálissal – közösen értékelték az elmúlt szemináriumi év tapasztalatait. A megbeszélés során a résztvevők közösen terveztek, támpontokat és javaslatokat fogalmaztak meg a gyulafehérvári papképzés jövőjére vonatkozóan, hogy a Klérus Kongregáció által 2016-ban kiadott A papi hivatás ajándéka (latinul: Ratio fundamentalis Institutionis Sacerdotalis) című dokumentum alapján, a mai kor kihívásainak megfelelő papokat képezzenek. A főpásztorok az elöljárókkal Balogh Zoltán projektmenedzser vezetésével megtekintették a szemináriumi épület felújítási munkálatait is.
A délutáni órákban a püspökök, szemináriumi elöljárók és tanárok a kispapi közösséggel együtt szentmisében adtak hálát. A szentmise főcelebránsa és szónoka Schönberger Jenő szatmári megyés püspök volt. A szónok a napi szentmiseolvasmányokra, István diakónus vértanúságának és Jézus mint az élet kenyere példázatának a párhuzamba állításával rámutatott a papi hivatás kettősségére: a szenvedés keresztjére és a szolgálat szépségére, amely egyben gyönyörű, de ugyanakkor „fájdalmas, küzdelmes és magányos”, így a pap feladata nemcsak a tanítás, hanem a szenvedés is, egy olyan világban, amelyben különösen sok hátráltató tényezővel áll szemben. Felhívta a figyelmünket azonban, hogy nem vagyunk egyedül: „Krisztus jár előttetek!” Különösen hangsúlyozta, mennyire megtartó és fontos egy papi hivatásban, ha valóban az élet kenyerével tápláljuk magunkat, ahogyan azt Jézus is mondta: „Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35), hiszen csak akkor tudunk másokat táplálni, ha mi magunk is Krisztusból táplálkozunk.
Végezetül Szent II. János Pál pápa szavait idézve bátorította a jelenlevőket: „A pap nem önmagáért van, a pap a népért él, és még inkább a pap Krisztusért él, aki a népért adta önmagát”. Imáiról biztosította a fiatalokat, amelyekben azt kéri az Atyától, hogy mindannyian felfedezzék: „A pap nem más, mint Krisztus szíve a világban”.
A találkozó második napja, május 7. közösségi szentmisével indult, melynek főcelebránsa és szónoka Böcskei László nagyváradi megyés püspök volt. A főpásztor homíliájában megboldogult Ferenc szentatyánk A remény nem csal meg (latinul: Spes non confundit) kezdetű jubileumi szentévet meghirdető bullájából idézett három gondolatot, amelyekből három kulcsfogalmat emelt ki: találkozás Krisztussal, kapcsolat és megállás, elcsendesedés. Rámutatott, hogy mindezek olyan alapok, amelyekre építeni tudjuk kibontakozásra váró életünket.
A kispapok hivatására vonatkozóan emlékeztetett: „Ha Istent akarom adni a világnak, akkor mindent odaadok”. Rávilágított, hogy fontos feladatunk értékesíteni az evangéliumi üzenetet, amelynek „nemcsak hordozói, hanem hirdetői is vagyunk”. Végezetül arra bátorított mindenkit, hogy törekedjen egy olyan változásra, amelyet „időnk frissességében, élőlény-szerűen élünk meg, életünk mindennapján, a hit örömében”.
A szentmisét és reggelit követően a főpásztorok a BBTE Római Katolikus Teológiai Kar Pasztorálteológiai Intézete tanárjaival találkoztak. Diósi Dávid, a kar dékánja, beszámolt a kar eseményeiről, beszélt a jövőt illető tervekről, kihívásokról. Mindezt élénk, tartalmas beszélgetés követte. A kétnapos találkozó közös ebéddel zárult, amelyen a szeminárium rektora, András István köszönetét és háláját fejezte ki, hogy a püspökök időt és energiát szántak a találkozásra, és fontosnak tartják a papképzést.
Fotók: Molnár Balázs/SIS
Forrás: SIS
