A Szépszeretet zarándokcsoport április végi međugorjei zarándoklatáról Sellei Diána résztvevő személyes hangú beszámolóját olvashatják.
A Megerősödni a hitben! mottóval indult el április 28-án, hétfőn a Szépszeretet zarándokcsoport 59 tagja zarándokolni Međugorjéba, Bosznia-Hercegovinába.
Az út kb. 600 km hosszú volt. Szinte észre sem vettük, imával, énekléssel a szünetekben és ismerkedéssel hamar eltelt. Međugorjéban az Ivona panzióban nagy szeretettel fogadtak házigazdáink, Silvana és családja.
A keddi szentmise után, amin részt vettek a vajdasági zarándoktestvéreink is, felkerestük a Humac közeli helységet, ahol Petar ferences testvér fogadott minket. Egy gyönyörű templomban hallhattuk tanúságtételét a megtérés fontosságáról. Igen, mi, keresztények meg kell térjünk, szívvel-lélekkel gyakoroljuk hitünket, imádkozzunk és szeressük felebarátainkat. Adjunk oda mindent az Istennek, a bűneinket is!
Petar atya 80 éves, és ő kapta azt a feladatot, hogy majd amikor eljön az ideje, közölje az emberiséggel a titkokat amit a Szűzanya bízott a látnokokra.
Délután a Cenacolo közösséghez látogattunk, ahol meghallgattuk két függőségből gyógyuló fiatal tanúságtételeit: folyamatban levő megtérésüket, és azt hogy hogyan gyógyulnak az ima erejével. Egy kisfilmet is megnéztünk: Elvira nővér, a közösség alapítója, elmeséli hogyan segített az elveszett fiataloknak visszatalálni a jó útra.
Este a szabadtéri oltárnál tartott rózsafüzér ima, szentmise és szentségimádás csodálatos, felemelő kegyelemmel teli idő volt. Együtt imádkozott mintegy 5000 ember.
Azok a testvéreink, akik először vettek részt a međugorjei zarándoklaton elmondták, hogy érezték a levegőben levő kegyelmet, megható volt látni a sok imádkozó fiatalt.
Mindenki válaszolt jelenlétével a Szűzanya hívására!
Szerdán reggel találkoztunk Olgával, aki elmesélte a jelenések történetét.
Međugorje történetével gazdagodva, a felelevenített jelenések ismeretével indultunk fel a jelenések hegyére. A Szűzanya kegyelmével, a rózsafüzért imádkozva sikerült a csoportunk tagjainak haladni a meredek, köves hegyen.
Délután elmentünk egy közeli nemzeti park, Kravika vízeséséhez, ahol megcsodáltuk a természet szépségét.
Csütörtökre maradt a keresztút elvégzése. Az út egy meredek hegyen vezet felfelé. Feltöltődve a szentmisén kapott kegyelmekkel, elcsendesedve, imádkozva, énekelve indultunk fel a hegyre. Megértettük, hogy Jézus azért járta végig ezt az utat, hogy ne az ítéleté legyen az utolsó szó, hanem a megbocsátásé!
Egymást segítve felértünk a hegycsúcsra. Majd csendben imádkoztunk a magasban lévő keresztnél. A nagy betonkereszt a hegy csúcsán jól láthatóan tanúsítja a keresztények jelenlétét.
Este a szentségimádás után tudatosult bennünk, hogy másnap indulunk haza, és hogyan tudnánk az ott átélteket elmondani az otthon maradt családtagjainknak.
Szavakban elég nehéz felidézni Međugorje varázslatos, egyedi hangulatát!
Köszönet Babinak a szervezésért és Zsolt atyának a lelki vezetésért.
Istennek legyen mindenért hála!
A csoport nevében Sellei Diána résztvevő
