Újra a szent keresztre tekintettek az ünneplők, a templom és egyházközség védelmezőjére, oltalmazójára erőt reményt meríteni belőle és hálát adni Istennek minden ajándékáért május 3-án, szombaton. Ekkor ünnepelte a Szent Kereszt megtalálása búcsúünnepet a kézdiszentkereszti egyházközség.
A közösség Isten ajándékaként élte meg a búcsú alkalmát és egyben hálát adott, hogy 60 évvel ezelőtt Bodó Imre nyugalmazott esperes, kézdiszárazpataki plébános személyében újmisés pappal ajándékozta meg az Úr a főegyházmegyét. Papi életének, szolgálatának 60 évéből négy évet, 1987 és 1991 között, Kézdiszentkereszten szolgált. Ennek tiszteletére, emlékére segített a gyémántmisés hálaadásába a kézdiszentkereszti volt közössége, vele és érte imádkozott, ünnepelt, megköszönve Istennek papi hivatását, annak elfogadását, a hűséget a szolgálatát és életét.
Hétköznap és ünnep kölcsönös megtermékenyítői egymásnak. Az egyik nemcsak mértéke a másiknak, de emlője is. Az ünnepben életünk végső értelme, állomása tűnik fel, a hétköznapok hosszú sorát útnak kell tekintenünk, mely „életre vagy pusztulásra” vezet…. Nem is az a fontos, hogy köves ez az út, hanem hogy hová visz?” (Pilinszky János)
Papi életének gyémántmisés útján mérföldkőhöz érkezett Bodó Imre esperes, plébános. Fontos és soha meg nem ismétlődő állomás ez. Mindez következetességének, fegyelmezettségének, mértékletességének köszönhetően a hétköznapok elvezették ehhez az ünnephez. Valóban az ünnepben életünk végső értelme, állomása tűnik fel. S nyilván Bodó Imre is elmondhatja, hogy nem a köves út a fontos, hanem a cél, ahová vezet – hangzott el a búcsús gyémántmise végén.
A gyémántmisés áldás előtt Sík Sándor Te Deum című verse hangzott el hálaadásként.
Fotó: Gál Béla
