Bangha Béla jezsuita szerzetes, hithirdető, teológus, szerkesztő, író, Magyarország sajtóapostola 85 éve hunyt el. Ő alapította meg a Központi Sajtóvállalatot, a Magyar Kultúra folyóiratot, szerkesztette a Mária Kongregáció magyarországi, illetve nemzetközi lapját. A Katolikus Lexikon főszerkesztője, az Actio Catholica alelnöke, a budapesti Eucharisztikus világkongresszus főszervezője, több mint 80 könyv szerzője vagy társszerzője.
Megszervezte és terjesztette a katolikus sajtót. Hithirdetőként bejárta Olaszországot, Németországot és a Balkánt, de számos előadást tartott Hollandiában, Észak- és Dél-Amerikában is. Bangha Béla Nyitrán született 1880. november 16-án és Budapesten halt meg 1940. április 30-án. A kalocsai jezsuita gimnázium hetedikes növendékeként 1895. augusztus 15-én lépett a jezsuita rendbe. Nagyszombati, pozsonyi és innsbrucki tanulmányok után 1909. október 26-án szentelték pappá. 1910-ben átvette a Mária Kongregáció folyóirat szerkesztését, hitvédelmi előadásokat kezdett a pesti Jézus Szíve templomban. 1912-ben megalapította a Magyar Kultúra folyóiratot. A katolikus sajtó megújítására és terjesztésére megszervezte a Katolikus Hölgyek Országos Sajtóegyesületét.
A jezsuitáknál szokásos 3. próbaévet 1913 őszén Canterburyben kezdte meg. Az I. világháború kitörésekor az AEÁ követségének segítségével tért haza. 1915. február 2-án tett ünn.lepélyes fogadalmat. 1917-ben létrehozta a Központi Sajtóvállakatot (KSV). Pozsonyban készítette el a restauráció tervét, s hazatérése után újjászervezte a KSV-t. Munkásságát főleg a Mária kongregációkra alapozta, sajtószerzetet akart alapítani, de terve nem sikerült. A KSV fenntartására 1922-ben New Yorktól Mezőkövesdig kb. 100 városban tartott előadást. 1923. június 13-án a rendi generálisa egy nemzetközi titkárság megszervezésére Rómába rendelte, ahol megalapította a magyar kolóniát, és a Collegium Germanium-Hungaricum kápolnájában megszervezte a magyar miséket. 1925-ben hazatért, átvette a Magyar Kultúra és a Mária Kongregáció szerkesztését. 1931-33 között szerkesztette és kiadta négy kötetben a Katolikus Lexikont.
1938-ban a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus fő szervezője, kiadványainak fogalmazója és fordítója, himnuszának (Győzelemről énekeljen) szerzője volt. Sírja a Kerepesi temetőben van.
Világnézeti válaszok. Korszerű vallási kérdések és ellenvetések megvilágítása
Krisztus igazságot jött hirdetni a világnak s az igazság szerinte ,,megszabadít minket”. Az igazsággal azonban kezdettől fogva mereven szembenállt a tévedés és a fogalomzavar, az emberi nem egyik legszomorúbb öröksége a bűnbeesés óta. Növeli a tévedés széles lehetőségeit az, hogy sokaknak valósággal érdeke az igazság elhomályosítása s azok a sötét hatalmasságok is, amelyek a ,,hazugság atyjának” bérzsoldjában állanak, ma fürgébbek és zsákmányéhesebbek, mint valaha voltak. Fájdalmas és megdöbbentő látvány: egy világ hányódik-tépődik a tévedések hínárjában, a hamis jelszavak, divatos tévedések, a félrevezetés és hazugságok hálói közt! Egy társadalom, amely az élet legmélyebb s legszentebb kérdései körül oly siralmas tudatlanságot árul el s oly nagy számmal hull zsákmányául a valótlanságok és felületességek démoni erejének! Emberek, akik tulajdonképp mind az igazság számára volnának teremtve s akik számára Krisztus a legmagasztosabb és legboldogítóbb igazságok egész kincsesházát nyitotta meg, ma özönével zuhannak bele végzetes tévedések és önámítások szakadékaiba, engedik megmételyezni s megmérgezni a felfogásukat, ítéletüket, ízlésüket, gondolkozásuk egész módszerét s elfordulva az igazságtól szépen hangzó mesék és nevetséges hiedelmek után rohannak. Egyként hull a téveszmék örvényébe az egyszerű, tanulatlan nép s a magát műveltnek nevező tanult osztály, amelynek világnézeti eligazodása gyakran semmivel sem fegyelmezettebb, biztosabb és logikusabb, mint a vályogvető cigányé vagy a falusi javasasszonyé. Nincs ma a keresztény világnézet bajnokainak, nincs ma az Anyaszentegyház igazsághirdető s igazságvédő osztagának sürgősebb teendője, mint ez: felvilágosítani a félrevezetetteket! Letépni a szemükről a hályogot! Szétvágni a mesék, ráfogások, félremagyarázások és világnézeti babonaságok sűrű szövedékét! Rámutatni a divatos félreértésekre és félremagyarázásokra, feltárni az emberek előtt a legfőbb és legszebb igazságok napfényes, békeosztó világát!Nem szakszerű és tudományos fejtegetésekben csupán, amelyeket a közönség ritkán olvas s amelyekben úgysincs hiány. Hanem a mindennapi élet nyelvén s a világi emberek igényeihez mérten, lehetőleg azoknak az elnagyolásoknak, félremagyarázásoknak s ellenvetéseknek szemmel követésével, amelyekben a vallási tájékozatlanság és fogalmi zavar ma leginkább mutatkozik, amiket legtöbbször hangoztatnak akár az itthon kitermelt, akár a külföldről becsempészett újpogányság, akár pedig a szekták igehirdetői.
