László Attila kolozsvári főesperes-plébános a pápalátogatás liturgikus előkészítésében vett részt, a csíksomlyói szentmise kellékeinek beszerzését végezte, a liturgiát előkészítő csapatban munkálkodott. Ferenc pápa halálhírére felidézte emlékeit.
Ferenc pápához kapcsolódó emlékek között élek. Örömmel, s büszkeséggel is mutatom a hozzám betérőknek: missziós keresztet vehettem át Rómában Ferenc pápától, ahogy a mellette lévő kép is tanúsítja…
Ha belépek szobámba, a falon a somlyói szentmise képsora fogad; az előkészületek, a kellékek megálmodása-összegyűjtése; szolgálatom képei a szentmisén, a köszönőlátogatás a Vatikánban. Dolgozószobám éke az oltárkereszt, mely előtt bemutatta a szentmisét. Hivatali irodám kiemelt helyén a somlyói misekönyv, melyet személyesen, névre szólóan dedikált a szentmise végén. Üvegpohár, melyből ivott. A szentmise egyik kelyhe. A paténa, melyet kezébe fogott, s melyen felajánlotta a kenyér mellett népünket is a Hegyen…
Ma, tegnap — s bizonnyal holnap is — megszakítatlanul kavarog a több találkozás emléke, és mindaz, ami oda vezetett. Hány órán át álmodtuk és hányszor javítottuk barátaimmal az Evangeliáriumot, melynek egy általa kézjegyzett példányát nagy tisztelettel és hálával használjuk ünnepi szentmiséinken!
Hallom, ahogy a Szent Péter téren hozzánk érkezve megkérdezi: „Mind magyarok?” Az „Igen” ujjongásunkra pedig megszólal magyarul: „Isten hozott!”
Nála rangosabb vendég még nem járt székely népünk körében – ez tény. Megélhettük: benne Péter jött hozzánk, Jézus-hordozóként! Csak a jelenléte lehetett a miénk, szavait tolmácsolták, jelenléte üzenetének pár szavát levarratták. De a külső-belső cudar körülmények ellenére jött, hogy megerősítsen, megtiszteljen. Jött velünk a Szűzanyánkhoz, történelmet írva. S miénk marad a napsütéses szentmise minden áldása, századokra. Örökséget hagyott, szűkebb és tágabb értelemben; örökségünk van – rajtunk áll, hogyan sáfárkodunk vele.
Egyházunknak annyiféle gazdagsága sejlik fel minden nap. Szent és szép hitünkben, a művészetek különféle formái által megjelenítve, a találkozásainkban. Tőle is megtanulhattuk egy formáját a gazdagságnak: az egyszerűség gazdagságát.
Amíg nem jött ő, ki gondolt minderre? Ő markánsan egyértelművé tette; úgy, hogy tettei, gesztusai, gondolatai mögött világosan és egyértelműen felsejlett egy egész világ számára maga a jó Isten! Köszönöm, Ferenc pápa! Köszönjük, Szentatyánk!
László Attila
