Napjainkban egyre több kihívásnak kell megfelelni otthon, az utcán, a munkahelyen, a társadalomban. Mindenhonnan csak úgy áradnak a különféle elvárások felénk, és igen, néha már annyira elegünk van, hogy azt szeretnénk, ha legalább az egyház nem zargatna minket újabb követelményekkel, elvárásokkal. A választ ezen kérésünkre viszont nagyböjt folyamán kapjuk meg, nem mástól, mint Jézustól. Ő az, aki a keresztre szegezve mutatta meg nekünk, hogy az igazi szeretet nem követelmény. A szeretetből vállalt tetteink ingyenesek, nem lehetnek terhünkre, és főleg nem számolgathatjuk őket.
Ha valaki csak azért vállalt családot, hogy ne legyen egyedül, annak előbb-utóbb csalódnia kell. Hiszen a család teljes embert igényel, és szeretet nélkül, úgy, hogy csak elvárásaim vannak, de a magam részéről én nem teszek hozzá semmi áldozatot, nem fog működni. Óvónőként sajnálatosan tapasztaltam egyszer egy ünnepség alkalmával, hogy a szülői csoportban egy apuka a telefonjába merülve képes volt végigülni a gyermekek szerepét úgy, hogy rá sem nézett a gyermekére. Nem álltam meg, hogy a végén el ne beszélgessek vele. Ténylegesen hagyjuk, hogy az orrunknál fogva vezessenek a kütyük? Mi irányítja életünket? Mi az, amire a legtöbb időt szánjuk a mindennapjainkban? Ez sokat elárul rólunk.
Ugyancsak a telefon az, amely manapság szinte mindenki kezében ott van. Egyszer, amikor egy plébánián a kántort helyettesítettem, arra lettem figyelmes, hogy az orgona hátánál a vasárnapi misén két hosszú padsor volt megtelve fiatalokkal, akik persze mise közben nagy előszeretettel nyomkodták a telefonjukat. Nem voltam rest, megkérdeztem őket, hogy bizonyára énekelni jöttek fel a kórusra? De nemleges választ kaptam. A következő vasárnap viszont egy szép nagy könnyező Mária-képet tettem az orgonára, amely mindenkinek a szemébe nézett. Érdekes módon a padok lassan kiürültek. Most már úgy, hogy figyelte őket valaki, nem esett jól a telefonozás.
Mennyire fontos, hogy a házainkban legyenek szentképek, legyen ott a falon a feszület, amely emlékeztessen minket, hogy mi az igazán fontos. Olyan ez, mint az iránytű. Nagyböjtben különösen is a kereszt kell legyen minden kereszténynek az iránytűje. A kereszten Jézus mindenre megtanított minket, amire szükségünk van egy keresztényhez méltó, helyes élethez.
A kereszt tanítását Bábel Balázs érsekfoglalta össze nagyon szépen számunkra a Krisztus hét szava a kereszten címűelmélkedésében. Ebből szeretnék most pár iránymutatást kiragadni a nagyböjti időre:
- Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
Jézus kétségbeejtő helyzetében sem magára gondol – kínzói számára keres mentő körülményt. Jézus ezzel az imával mutatta meg, mit jelent az ellenség szeretete. Semmit nem tanított, amit maga meg ne tett volna. Vajon mi el tudjuk-e felejteni a sértéseket? Tudunk-e imádkozni az ellenünk vétőkért? Erre is emlékeztet bennünket a kereszt.
- Asszony, nézd: ő a te fiad… Nézd, ő a te anyád.
Jézus anyja és Jézus tanítványa a kereszt alatt állnak. Nem tehet másként senki, aki Jézus tanítványának vallja magát. Ugyanúgy kell állnunk a kereszt alatt, ahogyan Mária és János apostol állt ott, ugyanúgy be kell fogadnunk Jézus anyját, ahogyan János tette. Jézus anyja megtanít a kereszt tövében állni, és ő áll majd mellettünk halálunk óráján, mint egykor fia keresztjénél.
- Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Jézus Krisztus Isten fia és ember, aki mindenben hasonló lett hozzánk. Átlépte végső magányunk kapuját, elmerült elhagyatottságunk mélységében. Ezzel győzte le a halált, pontosabban ezzel tette nyilvánvalóvá, hogy a halál nem azonos a pokollal.
- Még ma velem leszel a paradicsomban.
Jézus nagylelkűsége a kereszten is végtelen. A jobb lator csak emlékezést kér, Jézus válasza pedig: még ma velem leszel a paradicsomban. Micsoda gyors válasz, micsoda „társaság”, micsoda „lakóhely”! Amióta elhangzott Jézus szava a kereszten, tudjuk: nincs reménytelen helyzet, mindig van esély a megtérésre. Nincs olyan vétek, amelynél ne volna nagyobb Isten irgalma.
- Beteljesedett.
Beteljesedett irántunk való szeretete: életét adta barátaiért. Beteljesedett a megváltás: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Beteljesedett az ószövetség: kezdetét vette az új és örök szövetség. Jézus a teljesség elérésére buzdította követőit. Aki a kegyelem állapotában hal meg, teljes pályát futott be, akárhány évet élt. Ezért kérjük a mindennapi megtérés és az állhatatosság kegyelmét.
- Szomjúhozom.
Az emberben mindig él a végtelenre irányuló vágy, amelyet csak Isten tud betölteni. Minden ember szívében ott rejtőzik az isteni dolgok megértésének képessége, az Isten képmása. Lehet, hogy túl mélyen van elrejtve bennünk. De ha szomjúságunk nem csillapul irántuk, ha nem fáradunk bele az imádságba, van, aki kiássa szívünk kútját, hogy élő vizet fakasszon belőlünk.
- Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.
Jézus a kereszten most másodszor szólítja Atyját. Jézus az Atya színe előtt kiáltja ki fájdalmát és bizalmát. Teljes öntudattal, szabadon az Atyának adja magát. Példát ad arra, hogy aki az Atya kezébe teszi le sorsát, annak az élete győzelmes. Isten nekünk is Gondviselőnk. Amikor majd körülvesznek bennünket a halál árnyai, akkor Jézussal mondhatjuk majd mi is: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.
Útra való gondolat:
- „Krisztus Urunk keresztjének követésére hív bennünket, hogy részünk legyen dicsőségében, és mi úgy akarnánk-e őt követni, hogy semmit se kelljen szenvednünk?” (Szent Vince)
- Vizsgáld meg, melyek azok a tetteid a hétköznapokban, amelyeket úgy cselekszel, hogy nem tartod számon, hanem szívességből, szeretetből teszed őket?
Kertész Szerafina vincés nővér
Az írás megjelent a Vasárnap hetilapban.
