Loyolai Szent Ignác élete utolsó 18 éve Rómában nemcsak a nehézségekkel való megküzdésről szólt, hanem egy jól szervezett napi ritmus fenntartásáról is, amely lehetővé tette számára, hogy nyugodtan végezze el a rábízott feladatokat. Ignác nagy jelentőséget tulajdonított a gyakorlásnak. Nem véletlen, hogy lelkigyakorlatoknak nevezi elvonulásait, és az imádság és a döntéshozatal iskolájának tekinti őket. „Rendet tenni”, ez kulcstéma Ignác életében.
Az általa képviselt nézetek szerint ez a rend nemcsak a külső környezetben, hanem a belső lelkiállapotban is alapvető fontosságú. Ignác hangsúlyozta, hogy a rendszeresség és a gyakorlás kulcsfontosságúak ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és megértsük életünk célját. Kortársa L. G. da Camara jegyezte fel róla: „Mind a rendházban, mind azon kívül sokakat bámulatba ejtett az a nagy állhatatosság, amelyet Atyánk azoknak a céloknak a megvalósításában mutatott, amelyekről meggyőződése volt, hogy Isten szolgálatára és a felebarát lelki haladására válnak. Gyakran gondoltam, hogy állhatatossága az Istennel folyatott bensőséges beszélgetésből és Isten gondos megkérdezéséből eredt, mielőtt bármiben is döntött volna” (Memoriale 12).
Azok számára, akik a rendet és belső békét keresik, Ignác tanításai különösen értékesek lehetnek. Hogyan valósíthatjuk meg mindezt a hétköznapokban? Szent Ignác példája arra tanít bennünket, hogy egy egészséges életstílus és életritmus kialakítása érdekében törekedjünk felismerni életcéljainkat. A felnőtt ember világosan meg tudja nevezni prioritásait, amelyeken keresztül képes életerejét megfelelő mederbe terelni és tartani. A tudatosságra és a határozott döntésekre van szükség ahhoz, hogy az ember életében a lényeges dolgokra összpontosítson.
Az élet formálása nem pusztán akarat kérdése, sokkal inkább egy életmódról van szó, melyet tudatosan alakítunk. Ahogy Ignác mondja, fontos, tudnunk, hogyan „utazunk” az élet útján. Különböző módon lehetünk úton: haladhatunk csigaléptekben, egyszerű gyalogosként, buldózerként, hullámvasúton, vagy éppen, mint aki versenyt fut. A lassúság felfedezése néha igazi nyereséget jelenthet, lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük önmagunkat és helyünket a világban.
A mindennapi tevékenységek fontossági sorrendje alapvetően alakítja a napjainkat: elegendő alvás, megfelelő testmozgás, pihenés, tudatos táplálkozás, továbbképzés, kapcsolatok és közösségi élet ápolása, valamint elegendő idő az imádságra és a munka – mindezek olyan tevékenységek, amelyeket nem szabad elhagyni, és meg kell keresni, mikor melyiknek van nagyobb jelentősége az életemben, mikor melyikre kell nagyobb hangsúlyt fektetnem.
Meghívás a gyakorlásra
- Napi imádság és reflexió: Szánj minden nap legalább 10-15 percet imádságra, figyelve a belső érzéseidre és tapasztalataidra. Tarts egy rövid naplót, ahol rögzítheted gondolataidat és érzéseidet. Ez segít jobban megérteni és rendet tenni az életedben.
- Prioritások felállítása: Mielőtt elkezdenéd a napodat, írj egy listát a legfontosabb teendőidről. Rangsorold a feladatokat, hogy csak azokat végezd el először, amelyek valóban fontosak és hatással vannak az életedre.
- Nap végi értékelés: Mielőtt lefekszel, szánj időt arra, hogy visszatekints a napodra. Milyen dolgokat sikerült megvalósítanod? Mi az, amit tanultál? Ezzel nemcsak a fejlődésedet segítheted, hanem a lelkedet is építed.
Darvas Piroska sa
Az írás megjelent a Vasárnap hetilap 2025/12-es számában.
