Nagyböjti gondolatok, javaslatok, ötletek, tanácsok Bíró Jolán Ilonától.
Napjainkat a jó Istennek tetszően szeretetből fakadó imával és munkával kitölteni, ez a cél, mert ezzel tudunk hasznosat tenni másoknak és önmagunknak.
Pihenés, nyugalom — vagy lustaság?
A túlzott nyugalom lustaságot szül, a tétlenség pedig örömöt a gonosznak. Az igazi nyugalom az Úrtól jön, melynek nyomán öröm fakad. A jól elvégzett munka után Istennel édes a pihenés. De ne nyugodjunk bele nagyon az ilyen pihenésbe, mert ilyenkor alattomosan e nyugalomban a gonosz is felüti fejét, azt éreztetve az ártatlan lélekkel, hogy most erre van szüksége. Igen, ez igaz. Lehet pihenni, sőt kell is, de nem mindegy, hogy meddig? Nem a hosszadalmas gyümölcstelenségig. Szemünket, fülünket, szívünket jó, ha nyitva tartjuk, hogy rajtuk keresztül megláthassuk, megtapasztalhassuk a körülöttünk levők szükségét, melyet Isten éppen a környezetünkben levőkön keresztül éreztet meg velünk.
Hogyan segíthetek?
Gyógyír lehetek mások számára, akár ismeretlenek számára is egy spontán, melegséget sugárzó nézéssel, egy mosollyal vigasztalhatok, egy megértő tekintettel, de konkrét segítéssel is. Hagyjuk, hogy a felszínre törjön a bensőnkben megszólaló Isten, az ő indíttatásai által. Ő az, aki megmondja minden pillanatban, hogy mit tegyünk, s ha rá hallgatunk, akkor jó irányba megyünk.
A Szentírásban Isten üzen
Ha ezt a szót halkan, vagy egyáltalán nem halljuk, akkor vegyük kezünkbe a Szentírást. Kérdezzük így az Urat. Firtassuk, mit üzen számunkra? Ha bánat, harag vagy túlzott öröm van bennünk szívünk és elménk igazi tisztaságát e könyv fényében nyerhetjük vissza. Tévedéseinket, amikor a valóságot félreismerjük, csakis Isten igazíthatja ki. Ő az, aki az igazság medrébe tereli vissza gondolatainkat, főleg ha kérjük az ő megvilágosításait. Feladatunk az igazságot keresni a világban és megélni azt a valóságban.
Legyen emberünk, aki szemünkbe mondja még a fájó igazságot is
Keressük az olyan ember társaságát, aki megmondja az igazat, még ha az fájó is számunkra, mert lehet éppen rajta keresztül szól hozzánk mennyei Atyánk. Tekintsünk rá úgy, mint szeretett testvérre. Ne csak önmagunkat értékeljük, tartsuk nagyra, mert önzővé válhatunk. Állandóan lebegjen előttünk, ha ilyen emberrel találkozunk, a feltétel nélküli megbocsátás. Ha fájnak is megjegyzései, mégis érdemes rajtuk elgondolkozni: vajon nincs-e mégis igaza? Saját érdekünk, hogy kiigazítsuk tévedéseinket. Ezért jó, ha valaki azt fel is tárja, láthatóvá teszi. Sokszor járunk elvakultan, botorkálunk homályos látással. Ne fojtsuk el Krisztus irántunk való szeretetét, amely az ilyen figyelmeztetésben rejlik.
Irgalommal szeretni magunkat
Legyünk irgalmasok, ne csak mással szemben, de önmagunkkal is. Csak így maradhatunk nyitottak a jó számára és tarthatjuk vissza a rosszat még elemeiben. Ez lesz számunkra a megélt igazi vallásosság: ha kiigazítják legkisebb hibánkat is, ne a sértődöttség legyen rá válaszunk, hanem hibáink felismerése, elismerése és a jóvátevés szándéka és útja. Akadnak, akik hízelegve, túlzott kedvességgel vannak irántunk, de belül egészen másra gondolva a bőrünk alá férkőznek, hogy elérjék célukat. Ne az ilyenekre hallgassunk. Inkább kérdezzünk meg egy ellenséget, ha az igazságot tényleg látni akarjuk.
Jóra törekedni csendben, a háttérből
Legyünk alázatosak, főleg mennyei Atyánk előtt, mert a legkisebb kolduson keresztül is szólhat hozzánk. Ugyanakkor ne legyünk hiszékenyek, mert a gonosz alig várja, hogy kelepcéjébe essünk. Keressük az alkalmakat, amelyeket az élet elénk tár, ahol Krisztus szeretetét közvetíthetjük. Ne fojtsuk el ilyen szándékainkat. Inkább adjunk érte hálát, ha megértjük, hogy általuk Isten szólalt meg és indítványozta a jó megtételét. Igyekezzünk feltűnés nélkül még a háttérből is a jóra törekedni, míg a jó meg nem valósul. Akaratunkat a jóra irányítva bölcsen, észrevétlenül is cselekedhetünk. Nem kell azt mindenki tudja. Elég az, ha a jó Isten tud róla. Nem csak a külsőségek a fontosak. Értékes a belső is, még akkor is, ha a jó csak a rejtekben, csendben történik meg. A fény, a kegyelem munkára serkent, a jó megtételére, mely bágyadt tekintetünket értelmessé, kínos önsajnálatunkat mások sebeinek gyógyítására cserélheti. A lélek mélyére kell ugyan evezni, oda ahol rendre találhatunk, mert Istenünk oda véste be a szeretet igazi törvényeit. A szeretet igazi hatalom, mely meghatározóan cselekvésre, a jó megtételére indít. Igazítsuk ezeket Isten akaratához, gyakran kérdezgeztve őt és az ő Fiát, hogy hogyan cselekedjünk.
Tegyük élővé a szeretetet
Tegyük érezhetővé az ő szeretetét, nem a sajátunkat, mert az ő szeretete az igazi érték, az övé a teljes tudás, így a helyes szeretet mértéke is. Így valósulhat meg az, amit rólunk Isten elképzelt. Tegyük élővé a szeretetet azáltal, hogy másoknak hibáikért megbocsájtunk és kiemeljük az egyén egyéb értékeit, hogy talpra állhasson és továbbléphessen az értékes felé.
Megerősödni a jóban
A jóban való megerősítésünkre a gyakori áldozás is segítségünkre szolgál, mert magunkhoz véve Krisztus testét mi magunk is képesek leszünk arra, hogy akarjunk is hosszú távon méltó hajlékot fenntartani a hozzánk betérő Jézusnak. Ugyanakkor e bensőséges találkozás erővel tölt el. Tisztánlátásunkat fokozza.
Egyedül Istennek kell megfelelni
Külsőleg az embereknek kell megfeleljünk, de leginkább meghívó Istenünknek, ki minden embert a jó megtételére hív. Mi mindnyájan arra születtünk, hogy az ő országát építsük. Ha ez az építkezés keserves is, akkor figyeljünk Jézusra. Ő mellettünk áll és segít nekünk ebben. Legyünk jó tanítványai. Vegyük észre és fogadjuk el az ő segítségét. Ő egyenként, egyénekként is szeret bennünket. De mi ne csak az ő szerettei legyünk, hanem a munkatársai. Teljesítsük azt, amit ő megálmodott. Cserébe örömöt, megnyugvást kapunk a jól elvégzett munka után. Isten szeretete soha nem szül gyűlöletet a szívben sem iránta, sem az embertárs iránt. Ő nem akarja egyikünk életét sem megkeseríteni. Minden emberben van mit szeretni, mert valahol minden ember Krisztus jegyeit viseli magán. Az ő képére és hasonlatosságára volt teremtve. Isten akarata az, hogy szeressük egymást. Ezért sem emberi normák, sem pozíció, sem az illik-nem illik nem szabhat gátat a helyes, Istennek tetsző szeretetnek. A szeretetet hagyjuk növekedni és kiteljesedni. Mi az eredménye, ha gátat szabunk neki? Nem valósul meg a feltétel nélküli jó. A feltétel nélküli jó pedig éppen Isten akarata. Ezért nem akadályozhatom a jó megvalósulását.
Ha szalmaszál az alapja a szeretetnek, akkor is lehet rá építeni
Azt is tudhatjuk, hogy Isten előtt nincsenek titkok. Ő mindent lát. Számára minden egyes ember fontos. Még én magam is. Ezért érdekli, hogy mikor mi történik velem, de az is, hogy általam milyen jó valósul meg. Kérjük Istentől a kegyelmet, hogy megérezzük az ő szeretetét és azt, hogy mikor mit tegyünk meg. Ezt a tapasztalatot pedig igyekezzünk továbbadni, nemcsak azoknak akik közel állnak hozzánk, hanem azoknak is, akikkel kínosabbak találkozásaink, együttlétünk. A szeretettel ne fukarkodjunk, mert mi is ingyen kaptuk. Így sértetlenül adjuk is tovább. Ismerjük fel és fogadjuk el mások irántunk való szeretetét, akár érdekből, akár tisztán teszik azt. Ha szalmaszál az alapja a szeretetnek, akkor is lehet rá építeni. A pillanatnyi jóból is Isten, kegyelme által, nagy jót tud formálni. Ezzel is az ő országa épül. Azt, hogy miből akarja ő országát építeni, azt hagyjuk őrá. Gondolkodásunk, eszünk tevékenységei korlátoltak, mint ember voltunk is, de a szív és a lélek képes valamelyest befogadni a végtelen Istent. Hozzuk összhangba a szív és lélek rezdüléseit az értelemmel, hogy a szeretetet Istennek tetszően éljük meg, személyválogatás nélkül. Isten szeretetének sugarait mindenkire szórja, életet kölcsönözve általa. Mi is szolgáljuk az életet. A békesség Istenétől kérjünk tanácsot, s így ő belénk költözhet, hogy tökélketesíthesse cselekedeteinket. Hallgassunk rá, de az ő hiteles tanúira is, mert általuk a Szentlélek működik. A jó által mi magunk is újjáéledünk a szeretetre, s a szenvedéseink mást színt kapnak, mert Krisztus fénye beragyogja őket.
Isten a nehézségben is ott van
Nemcsak a jóban, a szeretetben van jelen Isten, hanem nehézségeinkben is. Hitünk mély próbája ez, de Isten segítségével üdvösségünk formálójává válhat, ha az megegyezik az ő akaratával. A fölösleges falakat ezért bontogassuk, hogy a jó mindinkább megvalósulhasson. Isten szeretetéből merítsük erőnket. Kérjük Istentől, hogy hassa át irgalmával, könyörületével gondolatainkat, cselekedeteinket, hogy mindenben neki engedelmeskedve, a bűnöktől tisztogatva lelkünket teljesítsük küldetésünket, valósítsuk meg az ő álmait, amit rólunk elképzelt. Ezért ,,minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve imákat mondva. Legyetek éberek és imádkozzatok az összes szentekért, és énértem is” (Ef 6, 18-19a), hogy ,,sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el ne szakítson Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van”(Róm 8,39).
Bíró Jolán-Ilona
Fotó: Bíró Jolán-Ilona, pixabay
