Amikor Szent Ferenc elindult a lelki élet útján, ő is elszenvedte a kezdők kísértését: korábbi életmódja, barátai próbálják visszarángatni oda, amitől szabadulni szeretne. „Akarata ellenére is más irányba terelték, mint amerre eredetileg haladni akart” – írja az életrajzírója. Fontos lépés a fizikai eltávolodás attól, ami elterel a krisztusi úttól, de arról se feledkezzünk meg, hogy a lelki eltávolodásra is szükség van. A benső világunkat azzal kell lefoglalnunk, amit lényegesnek tartunk, ezért fontos a hálás lelkület mindazért, amit Krisztustól ajándékba kapunk.
Ferenc kezdett tökéletes emberré átalakulni, és tökéletesen mássá lenni, mint annak előtte volt. Babilon fiai azonban visszatérése után egy ideig még nyomában jártak, és akarata ellenére is más irányba terelték, mint amerre eredetileg haladni akart. Az assisi fiatalság ugyanis, amelynek korábban mulatozásaiban vezére volt, megint kezdte őt lakomákra hívogatni, melyeken állandóan vidám pajzánság és bohóckodás járta. Vezérükké választották, mert sokszor tapasztalt bőkezűsége alapján biztosra vették, hogy most is valamennyiük helyett viselni fogja a költségeket. Hogy megtölthessék gyomrukat, engedelmességet ígértek neki, és a jóllakás kedvéért jobbágyaivá szegődtek. Ő nem utasította el magától a felajánlott megtisztelést, nehogy fösvénynek tűnjék, azonkívül jámbor elmélkedéseiben egy pillanatra sem feledkezett meg az udvariasság követelményeiről. Fényes lakomát rendezett, rengeteg válogatott étellel, melyekkel mindenki rogyásig ette magát. Utána részegen sorra járták a város utcáit, és közben ledér dalokat énekeltek.
Ferenc, mint az ünnepség vezére, bottal a kezében követte őket; de nemcsak testben maradt el mögöttük, hanem lélekben is egészen süket lett dalaikra, és szívében már az Úrnak énekelt. Később maga beszélte, hogy akkor az isteni édességnek bősége árasztotta el, hogy sem egy szót szólni, sem egy lépést tenni nem lett volna képes. Olyan lelki megindulás vett erőt rajta, mely a láthatatlan dolgok felé ragadta őt, amihez viszonyítva minden földi dolgot jelentéktelennek, sőt értéktelennek talált.
Ó, valóban csodálatos leereszkedése Krisztusnak, hogy a jelentéktelen feladatokkal bíbelődőket fölötte nagy ajándékokkal halmozza el, és övéit mégoly hatalmas vizek árjából is kimenti és előbbre segíti! Íme, kenyerekkel és halakkal lakatta jól Krisztus a tömeget, és még a bűnösöket sem utasította el asztalától. Mikor azonban királlyá akarták tenni, futásnak eredt, és fölment egy hegyre, hogy ott imádkozzék. Isten titkait kereste Ferenc, és még tudatlanul is a tökéletes tudás felé irányultak léptei. (2 Cel III. fejezet)
Útra való kérdések:
- Mi jellemzi az én vallásos életemet?
- Mi az én keresésem tárgya?
- Milyen erőfeszítéseket teszek a lelki életem érdekében, különösen most, a nagyböjti időben?
- Van-e a családomban, helyi közösségemben valamilyen közösségi jó feltételünk a nagyböjti szent időre?
Összeállította: Bőjte Mihály ofm
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/10-es számában.
