† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre? Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1–9
Háborúk, vérontás, kegyetlenkedések, megannyi gyilkosság, emberkereskedelem, mérhetetlen erőszak, társadalmi igazságtalanság, semmibe vett emberi méltóság, nagyfokú értékvesztettség, dekadens nyugati emberkép, züllött erkölcsi világrend… embert felülmúló, meghaladó gonoszság, mintha csak a pokol szabadult volna a földre… – vallják sokan, többen, mint gondolnánk. Borús világ- és egyházkép lappang sokakban, amely egyszer-egyszer egy adott világtörténés, egyházi megnyilatkozás kapcsán felszínre tör, gondoljunk csak az ukrajnai helyzetre, a szentatya állapotára. Sokan végidőket emlegetnek, démonizálva világunkat, ahol a jó és a rossz örökös harca folyik, hol egyik, hol másik győzedelmeskedik. A mai tendencia főképp a „rossz” uralmát vizionálja, elég csak a különböző kétes hírértékű „egyházinak” aligha nevezhető megnyilatkozásokra gondolni, ahol sokan a Szűzanya vagy éppen az Úr Jézus nevében egyház- és kinyilatkoztatásellenes üzeneteket közölnek, amely egyértelműen szembemegy az egyház, a Szentírás és a szenthagyomány tanításával. Elképesztő méreteket öltött ez a fajta hullám, amelyet sok esetben éppen egyháziak promoválnak, ez egyben elborzasztó és felháborító, hiszen leírhatatlan károkat okoznak mind a személyes, mint a közösségi hit területén, nem beszélve egyház- és istenképről.
A most vasárnapi evangéliumban Jézus két fontos szempontra hívja fel a figyelmet, a világ tragédiái kapcsán nem szabad elhamarkodottan véleményt nyilvánítani, hogy „ez vagy az Isten akarata” – túl sokan vannak világunkban, akik felelőtlenül ezt harsogják. Ki meri azt állítani, hogy rendelkezik azzal a bizonyossággal, isteni belátással, hogy ezt gondolkodás nélkül kimondja? A másik igen fontos szempont az evangélium végén válik világossá: Isten kivár türelemmel, ahogyan a 103. zsoltárban olvassuk: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, hosszan tűrő és nagy irgalmú”, hiszen ő nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen (Ez 18,23). Célt téveszt az, aki csupán dualista felfogással próbálja „fekete-fehérré” redukálni a világot és benne az embert, Isten az üdvösségtörténet részeseivé tesz minket teremtettségünkből fakadóan. Szépen mondja Ferenc pápa a Spes non confundit bullájában: „Oda kell tehát figyelnünk arra a sok jóra, amely a világban jelen van, nehogy megkísértsen bennünk annak gondolata, hogy teljesen elborított bennünket a rossz és az erőszak. Az idők jeleit azonban, melyek az Isten üdvözítő jelenlétére szoruló emberi szív vágyakozásáról árulkodnak, a remény jeleivé kell változtatnunk” (Spes non confundit, 7).
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/12-es számában.
