Minden év márciusának első péntekén tartják a keresztény nők világimanapját. Idén a Cook-szigeteki keresztény nők által előkészített imanapi liturgia szerint imádkoztak március 7-én Kolozsváron is. Az imanapon Jobbágy Júlia igehirdetésében hangsúlyozta: jó volt tudatosítani, hogy nőkként fontos helyünk van a világban, az egyházban, ahol szükség van a női erőre, még akkor is, ha ezt még nem tanultuk meg szóval, biztatással, elismeréssel kifejezni.
A nők világimanapja több fontos dologra hívja fel a figyelmet: 1. A nők felekezetek feletti összefogása erő. 2. A nők imája világ- és egyházmozgató erő. 3. A nők, ha teremtett és tanult belső forrásaikat használják, bölcsességet és békét sugároznak, és ez erő.
Március 7-én a Cook-szigeteki keresztény nők által előkészített imanapi liturgia szerint imádkoztunk és ünnepeltünk. Egy napra, egy imaóra idejére megálltunk és a magunk dolgaira figyeltünk, ugyanakkor kinyitottunk a fülünket és szívünket a Föld más tájain élő sorstársaink nehézségeire és örömeire. Ahogy Jobbágy Júlia igehirdetése elején megfogalmazta: a világ minden részén nehéz… de mi nem maradtunk meg a felszínes első reakciónál, hogy nehéz, nehéz, de nekünk a legnehezebb… Mi tudatosítottuk a nőkben ott szunnyadó empátia képességét és az ebben rejlő erőt, amit az e napra mindannyiunkat vendégül látó unitárius templomban apró részletekben csodálhattunk meg: a szőnyeg rojtjainak egyenletessé simított apró figyelmességében, a torockói mintás hímzésekben, a karzatról lecsüngő, az unitárius nőszövetségek összefogásában, darabokból összeálló oltárterítőben… A nők ereje a századok hagyománya, életberendezése nyomán ritkán nyilvánul meg a hadak, a tömegek élén álló, hangos vezérség formájában (bár a kivételes Jeanne D’Arcra szentként emlékezünk, mert sereg élén rendbehozta, amit sokan előtte elrontottak). És mégis, a részletek rendezettsége, összesimogatása, a hétköznapok szervezése, a béke napjainak eligazítása a nők erejéből való. A sokszor név, említés nélkül munkálkodó nők bölcsessége az összetartó erő, még ha a templom építésének krónikája az építőket, építtetőket örökíti is meg.
A Cook-szigeteken anyanyelvük, a maori helyett angolul tanultak, régen a kulturális fölény vélt magasából még tiltották, gúnyolták is a bennszülöttek nyelvét. A paradicsomi szigetek őslakóinak gyermekei pedig nem is értették, hagyományos földműves foglalkozásaikat miért ne végezhetnék anyanyelvükön. Azóta a helyzet ott is változott, a világimanap jelképéül szolgáló festményt anya és lánya készíthette, ők anyák és hivatásukra büszke nők.
Március 8-a előtt jó volt tudatosítani, hogy nőkként fontos helyünk van a világban, az egyházban, ahol szükség van a női erőre, még akkor is, ha ezt még nem tanultuk meg szóval, biztatással, elismeréssel kifejezni.
Forrás: Kolozsvári katolikus nőszövetség
Fotók: Ferencz Emese, Jobbágy Júlia, Bodó Márta
