Vatikán társadalmi kommunikációért felelős prefektusa a kommunikáció világának jubileumát hangsúlyozta, amelyet január 24. és 26. között tartanak. A szent év lehetőséget nyújt arra, hogy kérdéseket tegyünk fel, és újra felfedezzük kapcsolattartásra szóló hivatásunk legmélyebb és eredeti értelmét – hangsúlyozza Paolo Ruffini, a Szentszék Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa a Vatican Newsnak adott interjújában.
„Minden, amit tenni szeretnénk, az a világ értelmezésének megosztása. Ez egy olyan igazság, amely kinyilatkoztatásra került számunkra, és amelyet minden erőnkkel keresni kívánunk történelmünkben.” Ezt emelte ki Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa 2025. január 22-én, a Vatikáni Rádió Radio con Voi című műsorában, ahol a kommunikáció világának jubileumáról beszélt. Ez az esemény az első a jubileumi rendezvénysorozatban, amely egybeesik az újságírók védőszentjének, Szalézi Szent Ferencnek január 24-i liturgikus ünnepével.
A kapcsolat a jó újságírás kulcsa
Abból a gondolatból kiindulva, hogy az újságírók hivatása a remény és az igazság közvetítése, Paolo Ruffini emlékeztetett arra, hogy „kapcsolat nélkül nincs remény, csak bezárkózunk önmagunkba. A kapcsolat azt jelenti, hogy bízunk a másikban, és hisszük, hogy kapcsolatba léphetünk vele, még akkor is, ha nem ugyanúgy gondolkodik, mint mi. A kapcsolat magában foglalhat nehéz dolgokat is, például a megbocsátást, vagyis az újrakezdést.”
Ferenc pápa hangsúlyozta a kapcsolatok ápolásának fontosságát, és Ruffini is kiemelte a kölcsönös bizalom helyreállításának jelentőségét. Ezzel összhangban hangsúlyozta: „A kommunikáció nem egyirányú folyamat, hanem szeretetre, bizalomra és kapcsolatokra épül.”
Számos találkozó
A kommunikáció világának jubileuma három napja alatt számos találkozóra kerül sor, amelyekről Ruffini a Vatican News munkatársának, Andrea De Angelisnek adott interjújában beszélt. Rámutatott, hogy a kommunikáció mint foglalkozás választása minden értelemben elhivatottság. Az események közül kiemelkedik Ferenc pápa audienciája és a szent kapun átvezető zarándoklat, amely – ahogy a prefektus hangsúlyozta – „arra késztet bennünket, hogy elmélkedjünk arról, honnan indultunk, hová tartunk, és mi a reményünk gyökere”.
Arra a kérdésre, hogy a vatikáni kommunikációs eszközöknek hogyan kellene beszámolniuk a jubileumról, Ruffini Ferenc pápát idézve elmondta, hogy a jubileum „nem lehet tűzijáték vagy múló pillanat, hanem folytatódó út, amely mindenkit érint – nemcsak a hívőket, hanem mindenkit, aki ezen az úton a változás jelét szeretné megtalálni”.
Ruffini hangsúlyozta, hogy a szent év nem valami csodás varázslat, amely automatikusan történik, amikor áthaladunk a szent kapun, hanem „jel, amely arra hív, hogy újra felfedezzük hitünk mélyebb okait, amelyek által egy test tagjai lehetünk”. Csak így léphetünk egy másik útra, és kezdhetünk új fejezetet.
Az élettörténetek központi szerepe
A beszélgetés során Ruffini kiemelte az élettörténetek fontosságát. „Az élettörténetek mi magunk vagyunk, azok az élettörténetek, amelyeket elmesélünk és megélünk. Az emberi intelligencia a szív és az elme intelligenciájának ötvözete. Szív nélkül nem érthetünk meg mindent igazán.” A prefektus kitért arra is, hogy a mai kommunikáció egyik kihívása „az idő gyorsasága”, és hangsúlyozta, hogy a megértéshez néha lassúságra van szükség: meg kell állnunk, hogy újra felfedezzük saját lelkünket és a másikét is, ha jó újságírók akarunk lenni. Amikor Ferenc pápa arról beszél, hogy „koptassuk el a cipőnk talpát”, arra is utal, hogy időt kell szánnunk a megértésre és az elbeszélésre.
A memória ápolása
A kommunikációval összefüggésben Ruffini a „memória ápolását” úgy határozta meg, mint „a dolgok újrakapcsolásának képességét, hogy a jóság perspektíváját kínálhassuk.”
Anca Mărtinaș
Vatican News
Románból fordította Cziple Hanna Gerda
