Ernest Hemingway irodalmi műveinek teljes értékeléséhez előnyös, ha megküzdünk magunkban összetett, tragikus életével és mélyen katolikus szívével. Mint ismeretes, az egyik legnagyobb amerikai íróról és a huszadik századi világirodalom igazi óriásáról beszélünk. Regényei, novellái és tényirodalmi művei olyan népszerűnek és nagy hatásúnak bizonyultak, hogy 1955-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.
Jóllehet a katolikus hitre fiatalkorában áttért Hemingwaynek problémás kapcsolata volt az egyházzal, ez azonban szívbéli meggyőződését vajmi kevéssé befolyásolta, hite mélyen át- és átszőtte alkotásait. Műveit értelmezni lehetséges hitének figyelembe vétele nélkül is, de ezt is számításba véve, a teljesebb jelentéshez, megértéshez juthatunk el. Nemrég jelent meg egy könyv Mary Claire Kendall tollából, Hemingway’s Faith (Rowman & Littlefield, 2025) címmel, amely az embert helyezi előtérbe.
Egy összetett ember megismerése
A Chicago külvárosában 1899. július 21-én született Hemingway erős protestáns környezetben szocializálódott. Miközben 1918 nyarán, az első világháború utolsó hónapjaiban az amerikai Vöröskereszt mentőalakulatánál szolgált Olaszországban, a fiatalember felfedezte a katolicizmus gazdagságát. 1918. július 8-án egy aknavető gránát robbant fel tőle néhány méterre, megölve egy olasz katonát és súlyosan megsebesítve egy másikat. Saját sebesülései ellenére Hemingway a súlyosabban sebesült katonát biztonságba helyezte, bátorságáért megkapta az olasz háborús érdemkeresztet és az olasz ezüst katonai vitézségi érmet. Ami ennél is fontosabb, Hemingway ezt a halálközeli találkozást a katolikus hitre való áttérésének meghatározó pillanataként írta le.
Hemingway nem tartotta magát katolikus írónak. „Soha nem akartam, hogy katolikus íróként ismerjenek, mert tudom, milyen fontos a példamutatás – és én soha nem mutattam jó példát” – így fogalmazott Vincent Donavannak egy 1927 decemberében kelt, kiadatlan levélben. Emellett számos kortársa és irodalomtudósok sora is megkérdőjelezte, hogy Hemingway valóban megtért volna, és komolyan gondolta volna katolikusságát. Számos vita övezte a témát, és a legerősebb hangok azt képviselték, hogy csupán érdekből, illetve a körülmények szorítása közepette döntött a némiképp új világnézet mellett.
Bár Hemingway élete erkölcsileg zűrzavaros volt, különösen a sorozatos házasságtörések és több sikertelen házassága miatt, katolikus hitét soha semmilyen körülmények között sem hagyta el. Lehet, hogy bűnös életvitelt folytatott, de nem tagadta meg sem Krisztus istenségét, sem a Krisztus által alapított egyház tekintélyét. Sőt, a legfőbb művei által körvonalazódó irodalmi látásmódjában és erkölcsi megnyilatkozásaiban is implicit vagy explicit módon, de mindig megnyilvánul ez a hitbéli meggyőződése. Bármennyire is igyekeznek tehát elvitatni tőle a katolikus mentalitását, számos magánlevelében tett utalást arra, hogy „ha valami, akkor katolikus vagyok, semelyik másik vallást nem tudom komolyan venni”. Emellett gyakorló katolikus életet élt – természetesen a fent említett jellemhibákkal és más gyöngeségekkel együtt.
Tragikus módon Hemingway utolsó éveit a mentális betegségbe való süllyedés jellemezte: „Később, ahogy Hemingway súlyos elmebetegségbe süllyedt, különösen miután 1954 januárjában lezuhant a repülőgépe Afrikában, amikor a fejét faltörő kosként használta, hogy kimeneküljön az égő gépből, már nem volt ugyanaz az ember.” Ismeretes, hogy 1961. július 2-án, néhány héttel 62. születésnapja előtt lett öngyilkos, fejbe lőtte magát. Hemingway barátja, Orson Welles mindvégig kitartott amellett, hogy utolsó időszakában már nem volt önmaga, mentális szepontból labilis volt. Az a Hemingway, akit ő ismert, sosem lett volna öngyilkos: „Az a Hemingway, akiről beszélünk, nem maga választotta a halálát. Lehet, hogy ő választotta. De ő már nem ugyanaz az ember volt” – idézi a frissen megjelent könyv Wellest.
Még ha Hemingway épelméjű is volt, amikor önkezével vetett véget életének – márpedig minden jel arra utal, hogy nem volt az –, nem a mi dolgunk megítélni lelkének örök sorsát. Könyveinek irodalmi értékét azonban nem veszíthetjük szem elől. Nem húzhatjuk le olvasmánylistánkról csak azért, mert olyan életet élt, amilyennel hívőként nem értünk egyet. Ha meg akarjuk érteni egy olyan összetett, zavarba ejtő író hitét, mint Ernest Hemingway, akkor hajlandónak kell lennünk arra, hogy megbirkózzunk magunkban az emberrel és a hitével, hogy közelebb kerülhessünk egy összetett ember katolikus szívéhez, és esetleg más szemmel tudjunk a műveire tekinteni.
Joseph Pearce / Aleteia és Robert Inchausti / Angelus News alapján összeállította és fordította Dénes Gabriella
