A közismert népének szerint az esztendő fordulóján számadásra és hálaadásra gyűlnek össze a hívek Isten házában. Kétségtelen, hogy fontos is időnként megállni, visszanézni, illetve előretekinteni, mérlegelni – egyénileg, a családban, a közösségben, valamint az egyházmegyében. Az óesztendő megvalósításairól, valamint az idei évre tervezett programokról Pál József Csaba megyés püspököt kérdezte a temesvári egyházmegye sajtóirodája.
Püspök úr, hogyan értékelné az elmúlt, 2024-es esztendőt?
Mindenekelőtt hálás vagyok a jó Istennek mindazért, amit tett az elmúlt évben, továbbá hálás vagyok munkatársaimnak, papoknak és világi keresztényeknek, akikkel együtt építhettük Isten országát. Sokszor megcsodálhattuk Isten munkáját életünkben, egyházunkban, közösségeinkben. Így az egyházmegyénkben is. Hálás vagyok, hogy ebben az évben is megbízott bennünk, munkatársaiként tekintett ránk, engedte, hogy együtt dolgozzunk vele. Jó volt vele együttműködni. Különös kegyelemnek tartom, hogy októberben részt vehettem Rómában a szinodalitásról szóló szinódus második szesszióján. A jó Isten valami nagyon szépet indított el egyházában. „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” – olvassuk az egyház kezdeteiről. Ma pedig, amikor kívülről, belülről meg-megsebződik az egyház közössége, akkor Isten valami nagyon szépre hívja az ő jegyesének, az egyházának tagjait: olyan tisztelettel hallgassuk egymást, hogy egymásban felfedezhessük a Szentlélek hangját, és engedjük, hogy vezessen az ő útjain. Hogy együtt, szinodálisan vigyük az ő szeretetét minden embertársunknak. Ő képes gyógyítani, vezetni, betölteni lelkünkben azt az űrt, amelyet semmi más nem tud betölteni. A szinodalitás nem valami újat hoz az egyházba, hanem újra felfedezi és hangsúlyozottan próbálja életbe ültetni azt, ami az egyháznak sajátja: a közösségi dimenziót, annak minden velejárójával, úgy, ahogy Szent II. János Pál pápa írta Az új évezred kezdetén (Novo millennio ineunte) című levelében: „A közösség otthonává és iskolájává kell tennünk az Egyházat – ez az a nagy feladat, mellyel szembetalálkozunk a kezdődő új évezredben, ha hűek akarunk maradni Isten szándékaihoz és válaszolni akarunk a világ várakozására is” (43. pont).
Egyházmegyénkben is ebben a szellemben, ebben a lelkületben tettünk néhány lépést. Kezdtünk odafigyelni arra, ami már létezik. Számomra is meglepetés volt, hogy plébániáinkon sok-sok kis közösség létezik, ahol az emberek név szerint ismerik egymást, segítik egymást, együtt imádkoznak és sok mindent tesznek közösen. A plébánosokkal együtt 17 plébánián 171 kisközösség vezetőivel tudtunk találkozni, kilenc alkalomra lebontva. Az volt a benyomásunk, hogy sok-sok élet van a plébániáinkon. Ezeknek a közösségeknek nagy része már több éve működik, és a legtöbbjük magában hordja a növekedés csíráját. Reményre adnak okot, főleg azt látva, hogy nem kényszerből vagy kötelességből vannak közösségben, hanem lelkesedéssel Isten és az embertárs iránti szeretetből. Ezek a közösségek nagyon sokfélék: vannak imaközösségek, Szentírást olvasó közösségek, énekkarok, nőegyletek, karitatív tevékenységre összpontosító csoportok, egy-egy faluban élő maroknyi hívőt összefogó csoportok, akik azokon a vasárnapokon is összegyűlnek imádkozni, Szentírást olvasni, amikor a pap nem tud kimenni szentmisét bemutatni. Egyesek még csak állandósult csoportok, nem közösségek, de arra segítjük őket, hogy egyre inkább Krisztus tanítványaiként éljenek, ami viszont közösséggé fogja formálni őket. Mindegyik csoport egy kicsit más, úgy, ahogy testünk szerveinek is más a funkciója, de ugyanannak a testnek a tagjai. Hiszem, hogy ezek a közösségek megerősödnek és növekedni fognak. Tervünk, hogy a többi plébánián is találkozzunk a közösségvezetőkkel és segítsük őket fejlődésükben.
Egyházmegyénk pasztorációja szempontjából jeles esemény volt a papszentelés is, amikor három fiatal áldozópap csatlakozott közösségünkhöz.
Tavaly kiemelkedő események voltak a bérmálások a közel négyszáz bérmálkozóval, akikkel nemcsak a plébániákon, de mindannyiukkal együtt Máriaradnán is találkoztunk. Néhány plébánián újra elkezdtek formálódni ifjúsági közösségek, éppen a bérmálás utáni időszakban. Nem nagy csoportokról van szó, de Isten utáni szomjuk és lelkesedésük reménykedésre ad okot. Egyre több plébánián világi keresztények segítenek az ifjúsági pasztorációban. Reményre ad okot az is, hogy néhány plébánián az egyháztanácsban van egy vagy két olyan személy, aki ezt tartja fő feladatának.
Szép munkát végeztek az Egyházmegyei Ifjúsági Központ munkatársai, akik külön találkozókat szerveztek a különféle főesperességekben mind a fiataloknak, mind a ministránsoknak. A jó Isten külön ajándéka az egyházmegyei ifjúsági kórus, amelyet az Országos Ifjúsági Találkozóra is meghívtak, hogy vezesse az énekeket.
Az Egyházmegyei Családpasztorációs Iroda munkatársai a különféle találkozók meg a Házasság hete megszervezésén túl nagyon szépen vezetik a jegyesoktatási kurzusokat 18 segítő családdal. Elkezdődött románul és magyarul a családanimátor kurzus is, ahol családok készülnek arra, hogy a családpasztoráció valamelyik szeletében dolgozzanak. Van egy csoport, amelynek tagjai a családi életre való nevelésben vesznek rész, segítve a serdülőket és a fiatalokat előadások, valamint tanúságtételek által.
A múlt években hároméves képzést tartottunk felnőtteknek. Közülük egyesek akolitusok, mások közösségvezetők, imavezetők vagy más szolgálattevők lettek. Néhányan közülük, másokkal együtt, összesen kilencen, megkezdték az állandó diakonátusi tanulmányokat. Február 22-én indul egy újabb felnőttképző kurzus, amelyet ez alkalommal kétévesre terveztünk.
Az elmúlt esztendő közepén, június 2-án kezdődött püspöki vizitációk során a hegyvidéki főesperesség hét plébániáját kerestem fel. A látogatások alkalmával az egyháztanács tagjaival, a fiatalokkal, a gyermekekkel, a plébánia munkatársaival, a testvéregyházak lelkipásztoraival, valamint a különféle egyesületek képviselőivel találkoztam, egy-egy filiatemplomban pedig szentmisét mutattam be. Nagyon megérintett az emberek ragaszkodása a hitükhöz és az egyházhoz, a lelkesedésük, a segítőkészségük. Az egyik plébánián például kifejezetten imádságos légkör van, a hívek imadélutánokat, imaestéket szerveznek.
2025-ös szentév jelent-e új programokat is az egyházmegyében?
December 29-én egyházmegyénkben is megnyitottuk a jubileumi évet. Egyházmegyénk is szervez római zarándoklatokat családoknak, papoknak, katekétáknak, fiataloknak. De itt az egyházmegyében is több, megújulásra segítő, nagyobb programot szervezünk. Ilyen lesz május 17-én a fiatalok napja, szeptember 20-án a családok fesztiválja és ugyancsak szeptember 20-án Csanádon a három testvéregyházmegye (Nagybecskerek, Szeged-Csanád, Temesvár) fiataljainak találkozója. Ebben az évben újult erővel akarunk odafigyelni a betegeinkre. Ezzel kapcsolatban az egyik fontos kezdeményezés február 11-én lesz, amikor Temesvár betegei számára külön szentmisét tartunk a székesegyházban, ahol értük imádkozunk és akik kérik, azoknak kiszolgáltatjuk a betegek szentségét is. Mindezek a programok abban segítenek, hogy belső megtérés által megerősödjünk a reményben, és segítsünk konkrét tettekkel és imádsággal másoknak is, hogy reménységben tudjanak élni.
A temesvári püspökség sajtóirodája
