Hol volt, hol nem volt, volt egyszer tizenkét hónap, és annak is egy januárja, ami az emberek számára mindig az újrakezdést jelentette. Új év, új lehetőségek, újabb és újabb megoldandó élethelyzetek, előre nem látható kihívások, tervek és célok, amelyek segítenek előre menni. Évről-évre erőt kell meríteni és folytatni azt a bizonyos életet, amelyet elkezdtek… A mesének soha nincs vége…
Felnőttként azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a gyerekeknek a „legkönnyebb”, bármikor megnyugodnak egy egyszer volt, hol nem volt hallatán, vagy akár képesek bátorságra lelni, ha belépnek az óperenciás tengeren túlra. Miben rejlik a titok? A tiszta gyermeki szívben vagy a mesék csodálatos és erőteljes világában? Úgy gondolom, hogy mindkettő igaz lehet, de felnőttként sincs minden veszve, hiszen a mi szívünk is kívánja a mesék világa által nyújtotta szépet, erőt és bizalmat az élethez, hitet önmagunkhoz. A mesék által alapvetően a gyermek személyisége fejlődik, fantáziavilága, a Földről alkotott képe, ismereteket szerez az életről, amely oly sok csodát és titkot nyújt nekünk. Továbbá a mesélő és a mesét hallgató között kialakul egy olyan különleges kapcsolat, amely gyógyír lehet a legkilátástalanabb fájdalomra is. Mindezek nálunk, felnőtteknél is igazak, ahogyan ez megtörtént régen is. Ha csupán nagyszüleinkre, dédszüleinkre gondolunk, akik a téli estéken beültek a fonóba, énekeltek és meséltek. Az ott elhangzó történetek, népmesék révén kapcsolódtak egymáshoz és egyfajta terápiás módszerként hatott rájuk. Istennek legyen hála, hogy a mai kornak köszönhetően megszámlálhatatlan népmeséhez is hozzáférhetünk, valamint olyan tehetséges kortárs meseíróink vannak, akik szebbnél-szebb és varázslatosabbnál-varázslatosabb mesevilágba kalauzolják el gyermekeinket és velük együtt minket is.
De ahogyan azt már fentebb is említettem, felnőttként sincs minden veszve ha éppen nincs mellettünk egy kisgyermek, akinek olvashatnánk vagy mesélhetnénk, hiszen a népmeséken innen és túl, a mesék világában a felnőttekre is gondolnak. A mese mindenkié, így Max Lucado A legnemesebb című alkotása is egyértelműen szól a felnőtt korosztályhoz is, akárcsak az Értékes vagy, vagy éppen Az enyém vagy című műve, a Legszebb ajándék és a Különleges ajándék is, de a Zöld orr címet viselő meséje is. Érdemes Max Lucado keresztény szerző nevét feljegyezni és beszerezni az írásait, hiszen az élet egyetlen és legfontosabb Mesterének bölcs és hasznos tanácsait foglalja össze, akár mese, akár egy hosszabb regény vagy elmélkedés formájában, ez által is utat mutatva az olvasónak, és mint egy fénysugár a sötétben, úgy vezet el az életben igazán fontos értékekhez.
A már említett Értékes vagy című mesében a következőképpen ír: „Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, min te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!” Tovább folytatva a gondolatomat a felnőtteknek is szóló mesék kapcsán, megemlíteném Patrice Karst által írt, A láthatatlan fonal című alkotást is, amely egyértelműen gyerekeknek íródott, de mély témáját tekintve, valamint a szépen vezetett szövegkörnyezetnek köszönhetően határozottan hat felnőttekre is. Mindenkinek ajánlom, akinek nehézségei vannak az elvállással kapcsolatosan, valamint a szeretteinktől való távollét félelemmel tölti el. Az általam megemlített szerzemények csak egy-egy virágszálak, abból a nagy csokorból, amelyet nagyszerű ma is élő, vagy már nem élő írók ajándékoztak nekünk. Érzelmi és értelmi intelligencia fejlesztésére kis- és felnőttkorban is hatással vannak. A mesének ereje van, csak el kell kezdeni olvasni. Mindenki számára egyformán nyitott az a bizonyos könyv, amelyet ha lapozni kezdesz, esélyt adsz magadnak egy szebb világ megismerésére. Olyan igazságokra tehetsz szert, amelyek a mai modern világban elveszni látszanak. Fontos, hogy igazságban járjunk, igazi értékeket higgyünk és képviseljünk, akkor lesz igazán mesés és kalandos az életünk…
A mai mese így végződik: Jöttek hétfejű sárkányok, akik szerették volna elrabolni az emberektől a januárt, hogy ne tudjanak újrakezdeni, új erőre kapni, így végre ők uralhatták volna az egész világot. De elfeledkeztek a lenagyobb Királyról, aki a január előtti hónapban született, és hatalmas szeretetével megváltotta a világ összes sárkányát, örök védelmet biztosítva az emberek számára. Aki nem hiszi, járjon utána…
Molnár Réka gyógypedagógus
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/1–2-es számában.
