† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak, Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.”
Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”
Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
Lk 2,41–52
A mai napon a társadalom legelemibb sejtjéről, a családról emlékezik meg egyházunk, amelynek ősmintája a Szent Család. Mégis, mai világunkban – még keresztény körökben – sem szokás a Szent Családra hivatkozni, hiszen ahogy többen mondják, ódivatú ez a fajta felfogás, amely a mai családok példája is kellene legyen. Sokan idejétmúltnak bélyegzik meg a hagyományos, keresztény családmodellt, mégis megfeledkeznek arról, hogy mindannyian ebből indultunk el életünk kezdetén. Hiszen azon túl, hogy a személy fejlődésének közege a család, ahol a legtöbb ehhez szükséges feltétel biztosított, a család annak is a helye, ahol a hit továbbadása megtörténik. Családban tanuljuk meg, hogy mit jelent az önajándékozás, a ráhagyatkozás, a bizalom, az egymásrautaltság és a közösségiség. Ezáltal fejlődünk emberségünkben, hogy megéljük, amit XVI. Benedek pápa mond: „a család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek otthona is”. S talán családjaink nagyon távol állnak a Szent Család példájától, mégis alapvetően jól betöltik funkciójukat.
A mai evangélium a Szent Család egyik jól ismert történetét mutatja be, mégpedig a húsvéti zarándoklat mozzanatát, ahol a 12 éves Jézus elvesz a tömegben. Mária és József aggódva indulnak Jézus megkeresésére, akit három nap után megtalálnak a jeruzsálemi templomban. Mária és József az aggódó szeretet példaképei, akik mindent ott hagynak, hogy a legfontosabbat megtalálják. Jézus kijelenti, hogy neki Atyja dolgaiban kell járnia, de ez nem zárja ki azt, hogy visszatérjen Józseffel és Máriával Názáretbe. Zatykó László ferences szerzetes ezt a következőképpen magyarázza: „egyes krisztológiai értelmezések szerint a gyermek Jézus kinyilatkoztatása atyja természetéről megerősítette a hitet és bizalmat Jézus és Mária között. Jézus nem pusztán engedelmességből tért vissza Názáretbe, hanem azért is, mert Mária és József aggódó szeretetében az Atya szeretetére ismert.” Innen is jól láthatjuk, hogy a Szent Család hittel és emberséggel van átszőve, ahol helye van a nagyon is emberi gesztusoknak, de Isten misztériumának is.
Végezetül álljon itt XVI. Benedek pápa buzdítása: „Imádkozzunk, hogy a család továbbra is értékes ajándék maradjon minden tagja részére, valamint szilárd remény az egész emberiség számára. A családok alakítsák át a világot valódi otthonná, az összhang, a szolidaritás és a kölcsönös tisztelet helyévé. Bízzák magukat a názáreti Szent Család oltalmába, hogy le tudják küzdeni az élet nehézségeit.”
Olasz Béla
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/51–52 számában.
