December 6-án, a kora esti órákban tartotta templombúcsúját a szatmári görögkatolikus egyházközség. A szent liturgiát Florin Fodoruţ, a máramarosi püspökség általános helynöke vezette az esperesség papjainak és környékbeli paptársaik koncelebrálásával. Jelen volt Stan Zsolt, a szatmárnémeti Keresztelő Szent János születése templom parókusa, Simon István kökényesdi, Gajdos László csegöldi, Ivancsó Sándor esperes csengeri, Fisher Eduard a szatmárnémeti román nyelvű hívek esperese, Gorcsa György tokaji, Czier István szatmárnémeti Hildegárda-templom plébánosa, Vadas Krisztián nagykároly-nagyváradi, Kozsán István mikolai és Kudla György sárközújlaki parókusok.
A helynök a hívekhez intézet homíliájában Szent Miklós életén és személyén keresztül arra mutatott rá, hogyan és mire tanít minket Müra érseke. Miként válik példaképpé életünkben az ő személye, miért annyira fontos, és milyen szép megtanulni azt, hogyan kell adni. „Szent Miklós olyan ember volt, aki azért tudta olyan jól megtanulni ezt, mert be tudta fogadni a mennyei Atyát, és szívében imádta őt igazán. Isten iránti tisztelete annyira eleven volt számára, hogy teljes dinamizmussal élte meg azt, hogy egész léte olyan létezés legyen, amely a mennyei Atyához hasonlít. Isten, az Atya az Úr, akié – ahogy a zsoltáros mondja – »a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.« (Zsolt 23,1)” Majd hozzátette: „Ő tanít meg mindannyiunkat arra, hogyan legyünk valóban jók. Ugyanis Isten mindent megadott nekünk. Viszont kér is tőlünk valamit. Igaz csak egyetlen napot. A hathoz képest, amit az embernek adott, csak egyet. Hat az egyhez. De ez az egy nap csak az Úr napja legyen, amely nem az én napom, nem a mi napunk, nem használhatjuk magunknak, mert ez az Úr napja: ez az ő ideje. Hat napot veszünk el az időnkből magunknak, a hetedik napon ebből az időből adunk valamelyest Istennek. Kötelességünk tehát, hogy ezt az időt tényleg Istennek adjuk. Ebben ajkaink áldozatát ajánljuk fel. Arra vagyunk hivatva, hogy hagyjuk el a magunkét, hagyjuk el otthonunkat, lépjünk be Isten otthonába, házába, és ajánljuk fel neki ajkunk áldozatát, a dicséretet és az énekeinket (…) Így tanuljuk meg felbecsülni az ő ajándékát. Amíg nem tudjuk értékelni azt, amit Isten ad nekünk, addig nem fogjuk megérteni hogyan kell nekünk viszontadni.”
A szent liturgia végén e sorok írója, parókus bemutatta a jelen levő áldozópapokat a híveknek, megköszönte a helynöknek az együtt ünneplést. „Két követ is van ma jelen köztünk – mondta –: Szent Miklós püspök, templomunk védőszentje, Isten szeretetének nagykövete, valamint helynök atyánk, Vasile püspökünknek – a máramarosi egyházmegye hierarchájának, akinek a fennhatósága alá a szatmárnémeti magyar nyelvű görögkatolikusok is tartoznak – a nagykövete. Végül az ünnepi hangulatot még emlékezetesebbé téve, a szatmárnémeti Szent Péter és Pál főapostolok templom kórusának karácsonyváró koncertje következett, akik a jelenlévők legnagyobb örömére kántálással örvendeztették meg a híveket.
Mirováláskor Szent Miklós főpap csontereklyecsókjához járulhattak a hívek, valamint Szent Miklós-tallért is osztottak emlékbe. A piros zacskóba csomagolt, három Szent Miklós-ikon lenyomatával ellátott Szent Miklós-kenyér formájában készített ajándék, az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség újítása, akik ezzel is jelezni akarták az egyik legismertebb, Szent Miklóshoz fűződő csodát, amikoris a püspök segített a három szegény, bajba jutott, eladósorban lévő leányon és azok édesapján.
A kilenc héten át tartó Szent Miklós-nagykilenced prédikációsorozatának kiskönyvecskéjét, a máramarosi görögkatolikus püspökség szerkesztésében kiadott magyar nyelvű falinaptárt és a parókia Nikolaosz ikonnaptárát is megvásárolhatták az érdeklődők.
Pallai Béla
Fotók: Szmutku Brendon
