Ki Jézus, akit keresel?
Lelkigyakorlatos könyvében Szent Ignác a gyakorlatokban Jézus benső ismeretének növekedésében akarja segíteni a lelkigyakorlatozót. Ki Jézus, akit megismerve szeretni és szolgálni akarok? Van a Szentírásban olyan történet, amelyhez újra és újra visszatérek az imában, szemlélődésben? Akár több is? Ki az a Jézus, aki miatt ezekhez a történetekhez visszatérek?
Nem akarom elhamarkodottan általánosítani a saját tapasztalatomat, de gyanítom, hogy azok a történetek, amelyekben Jézus „mértéktelen”. Ez valószínűleg azzal a ténnyel függ össze, hogy a szeretetet, az irgalmat és a megbocsátást nem lehet kiérdemelni. Ha Jézus olyan mértékben találkozna az emberekkel és természetesen velünk is, amire teljesítményük és viselkedésük alapján jogosultak lennének, minden veszve lenne.
Tekintsünk néhány szentírási történetre, amelyek segítenek a „mértéktelen” Jézust szemlélni. Ne elméleti síkon gondolkodjunk el ezeken, sokkal inkább imádságos lélekkel közelítsük meg, szemléljük, a szívünkkel érzékeljük.
Jézus tápláló csodái
Jézus tápláló csodáiban minden mértéket meghalad. Legyen az a bor a kánai menyegzőn (Jn 2,1–12), legyen az a kenyér és a hal az ötezer ember étkeztetésénél (Mk 6,30–43), legyen az az önmaga felajánlása a kenyérben és a borban (Lk 22,19f).
Ignác egy lényeges tanácsot ad a lelkigyakorlatozónak az elmélkedések végére: „tekintsek magamra, hogy hasznot merítsek ennek látásából” (vö. Lgy 106). Ennek lényege, amit S. Kierkegaard így fogalmaz: „Az életet eléfelé éljük és visszafelé értjük meg.” Valószínűleg azok a pillanatok segítenek felismerni a „mértéktelen” Jézust, amikor sikerül visszatekintenem hiányosságaimra, éhségeimre, szükségleteimre. A kánai menyegző szolgáihoz kell hasonlókká válnunk: a lakomáért felelős „nem tudta, honnan van a bor, de a szolgák, akik a vizet csapolták, tudták” (Jn 2,9).
Jézus gyógyító csodái
Feltűnő Jézus gyógyító csodáiban, hogy mindig valami mértéktelent várnak el tőle, legalábbis ilyen kéréssel fordulnak hozzá az emberek. Gondoljunk csak a kafarnaumi századosra. „Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” „Megyek és meggyógyítom” – felelte neki. (Mt 8,6–7) Vagy a süketnéma meggyógyítása: „Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: »Effata, azaz nyílj meg!« Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt” (Mk 7,32–35). És végül Lázár feltámasztása: Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. „Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” És utána következik: „Lázár, jöjj ki!” (Jn 11,33–36f).
Jézus mértéknélkülisége ezekben a gyógyító csodákban azáltal mutatkozik meg, hogy semmilyen „törvényt” vagy vallási „normát” nem tart be. Ehelyett szinte mindig ő maga vonódik be a gyógyulási folyamatba, és ez mindig másképp történik. Elmegy a százados házába, sóhajtozik és megsimogatja a süketnéma nyelvét, megrendül és sír Mária és a zsidók előtt és velük együtt.
Ha saját életünkben szeretnénk felfedezni, felismerni a „mértéktelen” Jézust, érdemes a Szent Ignác által javasolt imagyakorlatot időnként elvégezni: „Képzeljem magam elé Krisztus Urunkat, a keresztre szegezetten. Megkérdezem: mi bírhatta rá, hogy Teremtő létére emberré legyen, hogy az örök életből az idegvaló halálba lépjen, hogy így meghaljon bűneimért. Ugyanígy magamra tekintve, kérdezzem meg: Mit tettem én Krisztusért? Mit teszek Krisztusért? Mit kell tennem Krisztusért? És ahogy őt így keresztre szögezve magam előtt látom, engedjek szabad folyást érzelmeimnek” (Lgy 53).
Elengedhetetlen „mértéktelenség” a küldetésemben
- Mire indít most a mérték nélküli Jézus szemlélése? Hogyan követhetem őt?
- Fontoljam meg a hegyi beszéd ellenségszeretethez kapcsolódó tanítását: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” (Lk 6,38).
- Elmélkedjek a római levél tanításán: „Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja” (Róm 13,8).
- A mértéktelenség mértéke: adni, gyógyítani, vitázni, harcolni, ahogy Jézus tette, és soha nem maradni adósak az egymás iránti szeretetben – egyszerűen azért, mert mérték nélkül kaptunk és kapunk Jézustól. Milyen belső megmozdulást érzek, amikor most ezt olvasom?
Darvas Piroska sa
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/49-es számában.
