A kézdi-orbai főesperesi kerületből Felső-Háromszék több mint száz fiatalja vett részt december 7-én az adventi kerületi lelki napon, amelynek idén Bélafalva adott otthont. A lelki nap témája az adventi várakozás karácsony ünnepére segítő, felkészítő útja volt. Az út, amely a képzelet és a valóság határán halad, rengeteg meglepetést nyújthat. Az elmélkedésben Ilyés Lehel segédlelkész támpontokat adott az út veszélyeinek elkerüléséhez, felhívva a résztvevők figyelmét a rohanás és gyorsaság veszélyeire, illetve kiemelve a jelenlét, a mások életében történő figyelmes, szerető jelenlét áldásaira. A fiatalok ezt az utat egy interaktív és meditatív útépítéssel tették teljessé, amelyet Farkas Gabriella M. Fidelis mallersdorfi ferences nővér vezetett. A fiatalok kiscsoportos beszélgetésben is megoszthatták egymással gondolataikat, majd énektanulás és közös kézműves foglalkozás után szentségimádással zárult a nap a bélafalvi templomban. Az eseményről a résztvevők személyes hangú beszámolóit olvashatják.
Attól tartok, ha most jellemeznem kellene ezt a lelkinapot, akkor le kellene írjam a leírhatatlant. Szavakba önteni is nehéz, hogy mennyi szeretetteljes percben, mennyi mosolyban és nevetésben, mennyi lélekfeltöltő pillanatban lehetett részem a nap folyamán, jó volt megtapasztalni, hogy milyen igazán szeretni és szeretve lenni, a jó Isten és embertársaim által.
A bemelegítő játékok után Ilyés Lehel segédlelkész mély és szívhez szóló elmélkedését hallgathattuk meg, akinek gyönyörű gondolatai segítettek a belső csendünkre figyelni. Rávilágított arra, hogy egyáltalán nem szégyen hibázni. Esendő, bűnös emberi létünkhöz hozzátartozik az, hogy naponta hibákat követünk el, elesünk. Ám pont az ilyen eleséseinkből tanulunk a legtöbbet, hiszen a jó Istenhez nem a szentek vannak a legközelebb, hanem a bűnösök. Mert egy láthatatlan cérnaszál köt össze bennünket a mennyei Atyával, és mikor hibázunk, ez a cérnaszál elszakad, azonban Isten újból és újból kézbe veszi, újra összeköti és ezáltal rövidebb lesz a szál, mi pedig egyre inkább ebben a megbocsátó szeretetben közelebb kerülünk őhozzá.
Hosszú percekig cikáztak a gondolatok a fejembe, hiszen én is, keresztény fiatalként naponta szembe kell néznek bűnös lényemmel, elesettségemmel. Ám mégis milyen szerencsésnek mondhatom magamat, hogy van odafent valaki, aki minden hibám és bűnöm ellenére minden egyes nap ugyanúgy szeret engem. Valaki, aki mindennap megbocsát nekem. Valaki, akinek mindennél fontosabb vagyok. Valaki, aki mindig felsegít, ha elesek az úton. Valaki, akihez bármelyik pillanatban futhatok és belesimulhatok szerető karjaiba. Ez a valaki pedig nem más, mint a karácsony csendjébe születő Szeretet, maga Jézus Krisztus. Ma mindannyian erre a születésre készítettük elő törékeny lelkünket: hogy majd szenteste kis szíveinkbe valóban megszülethessen a szeretetfényű Megváltó, az igazi és egyben legnagyobb karácsonyi csoda.
Napom fénypontja a léleksimogató szentségimádás volt, amely alatt minden nehézségem otthagyhattam Jézus lábainál, ő pedig a csendben magához ölelt és szelíden megszeretgetett. Úgy érzem, egy csodaszép napot tudhatunk magunk mögött. Egy napot, amely tele volt hangos nevetésekkel, mosolyokkal, élményekkel, játékokkal, mély beszélgetésekkel, és nem utolsó sorban lelki feltöltődéssel. Annyira jó érzés volt együtt lenni a többi fiatallal, velük együtt töltődni, várakozni, beszélgetni, elmélkedni és egymást meghallgatni. Talán az egészben mégis csak az volt a legszebb, hogy a mennyei Atya jelenlétében lehettünk az egésznap során, és azt hiszem ennél több már nem is kell. A zsongással teli hétköznapokban jó érzés volt egy olyan nap, amely nem a rohanásról, a külsőségekről szólt, hanem sokkal inkább a belső feltöltődéről, a belső csendre figyelésről. Szabadnap volt ez a lelkemnek. Olyan nap, amikor belülről teljes szabadságot érezhettem. Ezt a belső szabadságérzetemet ugyanakkor betölti ott legbelül a hála érzete is. Hiszen nagy-nagy hála van a szívembe a lelkinap minden egyes pillanatáért, elsősorban a jó Istennek, hogy megadta számunkra ezt a napot, és minden percben érezhettük jelenlétét és szeretetét. Hálásan köszönjük Tódor Attila papbácsi, a kerületi ifjúsági lelkész vendégszeretetét, továbbá köszönjük László Zsolt és Ilyés Lehel lelkipásztoroknak, akik megszervezték és levezették ezt a napot, és köszönjük mindazt a sok szép és lélekfeltöltő gondolatot, amelyek által lelkiekben gazdagabban térhettünk haza. Ugyanakkor köszönjük nekik azt is, hogy nem csak ilyen lelki napok alkalmával, hanem a hétköznapokban is vezetnek bennünket az úton, a mennyország felé. (Lakatos Fanni, Boldog Özséb-plébánia, Kézdivásárhely)
Az út csodái címmel a szombati esős idő ellenére is szép számban összegyűltünk, mi, a felső-háromszéki fiatalok a bélafalvi kultúrotthonban egy kicsit megállni, megpihenni, és az Úr jelenlétében az adventre hangolódni. A téli hetek fáradalmait magunk mögött hagyva kerestünk lelki megújulást és feltöltődést, amely a papbácsik és a segítők közbenjárásával garantált volt mindannyiunk számára. A program széles palettáján szerepelt a közös ének és tánc, beszélgetések kiscsoportokban, kiértékelések, elmélkedések, de ugyanakkor még kézműves tevékenység is, amelyen a lelki táplálék mellett mindenki még egy kis ajándékot is hazavihetett az otthoni karácsonyfájára. A negyedik napkeleti bölcs, Artabán példája által sikerült megérteni életünk célját, helyünket a világban, a hitünk ajándékait és átértékelhettük a jó Isten segítő jelenlétét hétköznapjainkban.
A kiscsoportos beszélgetésekben olyan nehéz és elgondolkodtató témákat is feszegettünk, mint életünk útján mi az, amit még nem tettünk meg, viszont a mennyei célba érés előtt mindenképp teljesíteni szeretnénk, a tapasztalatok fontosságáról, a helyes önképről, a hit és az Úr Jézus jelenvalóságáról a mindennapi életünkben, a helyes istenképről is „vitáztunk”, de szóba kerültek olyan vicces, ugyanakkor mély témák is, mint például kit vagy mit vinnénk el egy szigetre teljesen új életet élve. Az utazás témakörét is kiveséztük, amely egyik alappillére volt együttlétünknek, és amelyet Fidelis nővér jóvoltából közösen is kirakhattunk, nem csupán materiálisan, kis kövekkel, hanem lelki morzsákkal is, amely arra sarkalt, hogy önmagunkban, lelkünkben is rakjuk le és kövezzük ki az utat az adventi szent idő alatt a Megváltó megfoganására és megszületésére a mi életünkben. Az esemény csúcspontja, úgy hiszem, mégis a szentségimádás volt a bélafalvi templomban, amely különleges lehetőséget adott a csendes elmélkedésre és az elmélyülésre, amely mindenkit arra hívott, hogy az út nehézségei ellenére is bízzon Isten szeretetében és terveiben.
Hálás vagyok a sok mosolyért, amellyel egymást megajándékoztuk, a találkozásokért, a megannyi vidám pillanatért, amelyet a közös játékok során is megélhettünk. Hálás vagyok a közös Istent dicsőítő énekekért, a hitben megáztatott percekért, a személyes átélt tapasztalatokért és mindezek ötletbörzében megosztott pillanataiért, de a kerületünk papjaiért is, akik mindezt a folyamatot előmozdították, jelenlétükkel, szavaikkal és életpéldájukkal megerősítettek bennünket az úton, amelyen Isten fele haladunk. Külön köszönet illeti emellett a szervezőket és a jelen lévő fiatalokat is, akik aktív részvételükkel és lelkesedésükkel különlegessé tették ezt a napot. Jó volt együtt imádkozni, elcsendesülni, megosztani a gondolatainkat, és közösségként megélni „az út csodáit”. (Opra Hunor-Levente, Boldog Özséb-plébánia, Kézdivásárhely)
A bélafalvi adventi kerületi ifjúsági lelkinap csodálatos alkalom volt a közösség építésére és a lelki feltöltődésre. Az advent második szombatján tartott eseményen a fiatalok kibontakoztathatták kreativitásukat és lelki feltöltődésben részesülhettek a tartalmas beszélgetéseknek köszönhetően, melyet a dicsőítő énekszó, az elmélkedés és az önreflexió tett izgalmassá. Kézművességgel és interaktív programokkal sikerült minden résztvevőt bevonni és jókedvre deríteni. A rendezvény mélyebb lelki élményt is nyújtott, hiszen a közös imádságok és elmélkedések segítettek ráhangolódni a közelgő ünnepre. Ez a nap tökéletes példája volt annak, hogyan lehet hitben és örömben együtt készülni Krisztus születésére. (Rancz Ilka, Boldog Özséb-plébánia, Kézdivásárhely)
