A Romániai Acțiunea Catolică (Actio Catholica / Katolikus Akció /ACRO) egyesület december 2-án, hétfőn este 8 órai kezdettel A szinódus a helyi egyházainkban folytatódik – A részvétel, a közösség és a misszió útja címmel online találkozót szervezett, amelyre meghívták a 2023 és 2024 októberében tartott két szinódusi ülésszak résztvevőit: Pál József Csaba temesvári megyés püspököt, Cristian Crișan gyulafehérvár-fogarasi görögkatolikus segédpüspököt, Csiszár Klára Antónia teológust, a Linzi Katolikus Egyetem (Ausztria) rektorhelyettesét és a Teológiai Kar dékánját, valamint Eva Fernández Mateot, a Spanyolországi Katolikus Akció elnökét és a Katolikus Akció Nemzetközi Fórumának koordinátorát. A moderátor Alexandra Măriuț katolikus újságíró volt.
Az online rendezvényen részt vett Böcskei László nagyváradi megyés püspök, Francisc Ungureanu lelkipásztor, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia főtitkára, Cristian Langa lelkipásztor, az ACRO országos lelkivezetője, több pap és világi hívő az ország római katolikus és görögkatolikus egyházmegyéiből – összesen 72 személy.
A találkozó kezdetén a jelenlévőket Codruța Fernea, a Romániai Katolikus Akció Szövetség országos titkára köszöntötte, majd Cristian Langa vezetésével a jelenlévők elimádkozták Sevillai Szent Izidor Adsumus Sancte Spiritus imáját.
Alexandra Măriuț újságíró a továbbiakban Ferenc pápának a püspöki szinódus 16. rendes közgyűlése záródokumentumát kísérő jegyzetéből idézett: „A katolikus egyház szinodális útjának, amelyet az a vágy is éltet, hogy a keresztények teljes és látható egysége felé vezető úton haladjon tovább, »szüksége van arra, hogy minden megosztott szót tettek kísérjenek«” (A püspöki szinódus 16. rendes közgyűlésének záró beszéde, 2024. október 26.). „A Szentlélek, a Feltámadott ajándéka támogassa és vezesse az egész egyházat ezen az úton.” „Ebben a szellemben kerül sor a ma esti rendezvényre, amelynek során vendégeink segíteni fognak nekünk abban, hogy többet tudjunk meg a szinódus szép és gazdag tapasztalatáról, de abban is, hogy közösen megtaláljuk azokat a módokat, amelyekkel a szinodális utat folytatni tudjuk, maximálisan kihasználva mindannyiunk tehetségét” – folytatta Alexandra Măriuț, aki három kérdést intézett a meghívottakhoz: 1. Hogyan élték meg a két szinódusi ülésszak között eltelt évet, milyenek voltak az idei tapasztalataik összehasonlítva a tavalyi ülésszakkal? 2. Mi az a három gondolat, három pont a szinódus záródokumentumából, amit szívesen megosztanának, vagy esetleg hozzájárultak azok kidolgozásához? 3. Hogyan lehetne a szinódus által javasolt három szempontot – részvétel, közösség és misszió – a gyakorlatba ültetni a helyi egyházakban?
Az alábbiakban a három kérdésre adott válaszokból szemelgettünk.
Pál József Csaba megyés püspök: A szinóduson gyakoroltuk, hogy mit jelent a figyelmes meghallgatás. Gyakorlatilag a szinódus a meghallgatás iskolája volt. Az ülések előtt két napon keresztül lelkigyakorlaton vettünk részt, a szinódus részeként. Fontos volt, hogy felkészítsük a lelkünket a Szentlélekre való odafigyelésre. Ahogy az imádságban hallgattuk Istent, úgy hallgattuk meg egymást is a Szentlélekben.
Az első modul, amelyet megvitattunk, a kapcsolatokról szólt. Ha a szinodalitásról beszélünk, akkor arról is beszélnünk kell, hogy mit jelent a közösség, mit jelentenek a kapcsolatok minden szinten. A kapcsolatokat tisztelettel, sok bizalommal és sok szeretettel kell kialakítanunk, hogy megértsük, mit akar a Szentlélek az egyházunkkal. A szinóduson megtanultuk, hogy a saját véleményünket ajándékként ajánljuk fel másoknak, ugyanakkor mások véleményét is ajándékként fogadjuk el. A harmadik modul a helyekről szólt. Az egyik hely például a család, ahol megéljük a kölcsönösséget, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe és felelőssége. Egy másik hely lehet a plébánia, amely a közösségek közössége.
Meg kell valósítanunk a képzést minden szinten – papok és világiak számára egyaránt. Fontosnak tartom, hogy legyen bátorságunk kevés emberrel, kis csoportokban dolgozni. Észrevesszük, hogy nehéz elfogadni a változást, és a legnehezebb a saját életünkben, a munkamódszerünkben változtatni valamit. Nekünk, papoknak gyakran nehéz megnyílnunk egymás előtt, mert attól félünk, hogy akkor sebezhetővé válunk. De ha megéljük Isten igéjét, akkor meg tudjuk osztani egymással, hogyan éltük meg azt, vagy hol vallottunk kudarcot, és ez közösséget teremt közöttünk.
Cristian Crișan segédpüspök: Ami hatással volt rám, az egyrészt a szentatya által választott módszer, a Szentlélekben való meghallgatás, másrészt az a megközelítés, amelyet Ferenc pápa választott, abban az értelemben, hogy az egyház már nem az az intézmény, amely a pasztorális, egyházi stb. helyzetekre biztos vagy lehetséges megoldásokkal áll elő. Az egyház mindenkit meg akar hallgatni, Isten népét, annak minden dimenziójában: világiakat, papokat, megszentelt személyeket, nőket, férfiakat, hátrányos helyzetű embereket, betegeket, szegényeket – mert mindannyiuknak fontos mondanivalójuk van.
Úgy gondolom, hogy a katolikus egyház az egyetlen intézmény a világon, amely képes 500 embert összegyűjteni egy terembe, hogy együtt gondolkodjanak, beszélgessenek, imádkozzanak ugyanarról a témáról. A szentatya hangsúlyozta az egységnek ezt az aspektusát, természetesen a sokféleségben. A három gondolat, amely megragadott, a következő: elsősorban az, hogy minden közösségnek, minden helyi vagy részegyháznak sok értéke van, amit meg kell osztania, és ez a megosztás volt az egyik cél. A második gondolat a világiak szerepe a misszióban és az egyház életében. Fontos, hogy a világiakat meghallgassák. A harmadik gondolat: egy bátor, a változásra nyitott egyház. Arra a változásra, amelyre a Szentlélek hívja az egyházat, és amely tükrözi a szinodalitást.
A részvétel, a közösség és a misszió a szinodális egyház pillérei. Fontos a papok és a világiak, a világiak egymás közötti, a világiak és a megszentelt személyek közötti rendszeres találkozók ösztönzése és megszervezése, hogy mindenki aktív résztvevő legyen. Ha az egyház nem missziós, akkor nincs értelme a fennállásának. Meg kell tanulnunk az aktív és látható jelenlétet a társadalomban.
Csiszár Klára Antónia teológus, rektorhelyettes: A két ülés közötti időszak nagyon intenzív volt, mert sokan nagy érdeklődéssel követték a szinódus folyamatát. Az emberek próbálták megérteni, hogy mi is történik Rómában. Ugyanakkor házi feladat is volt, ugyanis a szinódus első ülésszakának záródokumentumát visszaküldték a helyi egyházmegyékbe a püspöki konferenciáknak, hogy ebből a visszhangból előkészítsék a második ülésszak munkadokumentumát. A második ülésszakra úgy érkeztünk, mint egy nagy osztálytalálkozóra, ismertük már egymást, nem voltunk idegenek egymás számára, nagyon jó, bizalommal teli légkörben indult a beszélgetés. Nem féltünk már annyira, nem voltak fenntartásaink, mint az első ülésszakon.
Mindenkinek helye van az egyház építésében, a szinodális egyházban. A dokumentum is arra próbál ösztönözni elsősorban, hogy olyan struktúrákat próbáljunk megvalósítani – némelyek már léteznek, némelyek opcionálisak, mint például az egyházmegyei szintű pasztorális tanács –, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a Szentlélek, amely mindannyiunkban működik, valahogy kifejezésre jusson. A struktúra azonban nem elég, a struktúrának egyfajta lelkülete is meg kell, hogy valósuljon a bizalomban, az egymásra figyelésben, hogy megérkezzünk az én-től a mi-hez. Egyre fontosabb lesz az egyházon belül is a felelősségre vonhatóság, a transzparencia és a kiértékelés. Ebben is segít minket a dokumentum. És persze, amit Ferenc pápa művelt a záródokumentummal, még sok fejtörést fog okozni a teológusoknak. Ferenc pápa azt mondta: én ehhez nem teszek hozzá semmit, hanem ezt a dokumentumot, ami tulajdonképpen egy hároméves folyamat záródokumentuma, az egyház rendes tanító hivatalának részévé teszem. Ilyen még nem fordult elő, hogy a pápai primátus aláveti magát a szinodális egyháznak. A három gondolat, amit fontosnak tartok, a záródokumentum 60., 87. és 101. pontja.
Amit mindenki elkezdhet holnaptól, vagy akár ma estétől ott, ahol él, a mentalitásváltás abba az irányba, amit Ferenc pápa nem fáradt bele ismételgetni: Todos, todos, todos – mindenki, mindenki. Mindenkinek helye van az egyházban. Korábban nagyon jól meg tudtuk határozni, hogy ki nem tartozik hozzánk. Most sokkal inkább azt próbáljuk tanulni, hogy hogyan tud mindenki otthonra lelni az egyházban, tabuk nélkül beszélni azokról a dolgokról, amik érintenek bennünket, foglalkoztatnak bennünket. Ne veszítsük el a kapcsolatot a realitással, és hagyjunk fel az ideológus mivoltunkkal, hogy olyan mércét állítsunk, ami sok terhet rak az emberre.
Eva Fernández Mateo, a Spanyolországi Katolikus Akció elnöke: Csodálatos pillanatok voltak ezek, megoszthattuk és megtapasztalhattuk az igazi társfelelősséget, aminek gyakorlása elengedhetetlen a szinodalitáshoz, és az egyház minden szintjén szükséges. Nagyon fontos volt számomra a közösség megtapasztalása. A második ülésen már bátrabban tudtuk kifejezni a véleményünket. Remélem, hogy ezt a szinodális egyházat meg tudjuk valósítani, és remélem, hogy amit a szinóduson megtapasztaltunk, azt megélhetjük közösségeinkben.
Nagyon örültem, hogy sok szó esett a világiak fontosságáról a misszióban, például a 66. és 67. pontban, és hogy a világi nők és férfiak első számú feladata, hogy az evangélium szellemével behatoljanak és átalakítsák a földi valóságot. Egy másik szempont, amelyet szeretnék kiemelni, a 153. pontban található: Az egyház szinodalizmusa így társadalmi próféciává válik, új utakat inspirál a politikai és gazdasági szférában, valamint együttműködik mindazokkal, akik hisznek a közösségben, a békében, a világgal való ajándékcserében.
Azt szeretnénk, hogy az egyház közelebb álljon az emberekhez, hogy otthont, családot jelentsen. Ez segíthet abban, hogy megéljük a szinodális egyházat. Ott megtanulunk meghallgatni, befogadni és elfogadni másokat, megtanulunk társfelelősséget vállalni, együtt dolgozni, papok és világiak. Vigyázunk, hogy elkerüljük a klerikalizmust. A záródokumentum 77. pontjában szerepel néhány összefüggés, mint például a világi férfiak és nők fokozott részvétele az egyházi megkülönböztetési folyamatokban és a döntéshozatali folyamatok minden fázisában (a döntések előkészítése, meghozatala és megerősítése), a világi férfiak és nők nagyobb hozzáférése az egyházmegyék és egyházi intézmények – beleértve a szemináriumokat, intézeteket és teológiai karokat – felelős pozícióihoz; a meglévő rendelkezések teljesebb körű végrehajtása e tekintetben, stb.
Végezetül Böcskei László nagyváradi megyés püspök osztotta meg gondolatait a hallottakról és a szinodalitásról. A találkozó a Boldogságos Szűz Máriának szentelt imával zárult.
