A hallgatók kezdeményezésére lelkinapot tartott dr. Kiss Endre egyetemi adjunktus, a gyulafehérvári Seminarium Incarnatæ Sapientiæ spirituálisa Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán november 23-án, szombaton.
A múlt szombat a lelki feltöltődésről szólt a kolozsvári Római Katolikus Teológia Kar didaktikai intézeténél. A kar diákjainak kezdeményezésére Kiss Endre egyetemi adjunktus, a gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről Nevezett Szeminárium spirituálisának vezetésével nemcsak Krisztus király ünnepére, hanem az adventre is lelki ételként szolgáló kovásszal töltetekeztek fel, ami remélhetőleg advent során gyarapodni fog, hogy a megtestesülés ünnepét az arra előkészített, nyitott szíveik fogadják.
A kar életét tudományos színtéren szokták követni a médiában, most mégis ezúttal a lelkiekre helyeződik a hangsúly. A hit és a tudomány megfér egymás mellett, sőt, mi több: „A hit igazságainak megerősítésével korunk emberében ismét fölébreszthetjük az igazi bizalmat tulajdon megismerőképességei iránt”, ahogy II. János Pál pápa fogalmaz a Fides et ratio kezdetű enciklikájában.
A nap kezdetén a recollectióra kaptak buzdítást a hallgatók, ami annyit tesz, mint egy-egy napot kiemelni életünk forgatagában, amikor „összeszedhet” bennünket Isten, ahogy a latin szó is érzékelteti. Ekkor nem teszünk mást, mint megengedjük Istennek, hogy újra szeretetkörébe lépjünk, és ő összerakhasson bennünket: olyan ez, mintha egymást néznénk, én Istent, ő pedig engem, és ebben a szeretetben megfér a múltam-jelenem-jövőm hármasa. Ezt az elmélkedő buzdítást az egy órás csendes imaidőben gyakorlatban is kipróbálhatták, és mindenki megengedhette, hogy imában Jézus feltehesse neki a kérdést: mit akarsz, mit cselekedjek?
A következőkben a kápolna csendje adott teret a szemlélődő elmélkedésnek, vezetett kontemplatív imádság keretében. Egy kötetlen beszélgetésben ezután további imamódokat térképeztek fel, hogy magukkal vihessék a hétköznapokba: szó esett a rózsafüzérről, a Szentírással való imádkozás különböző formáiról, a lectio divináról, a szépség kereséséről. A diákok ezután a bűnbánat szentségét élhették át, és lelki beszélgetésen vehettek részt. A napot közös szentmiseünnepléssel zárták, és sok kegyelmet vihettek magukkal vissza a diákélet olykor zűrzavaros forgatagába. A csend, a megállás, s a magukba tekintés utáni újraindulás – ezeket és még sok mást pakolhattak be a közelgő ünnepkör lelki tarisznyájába; mindezt abban a hiszemben, hogy egyre jobban megtanulhatják azt, hogy semmi nem mozdíthatja ki őket Isten jelenlétéből.
Csiki Eszter
