A vakációt megelőző hétvégén harminc hitoktató részére szervezett képzést a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Székelyföldi Oktatási és Módszertani Központja. A túljelentkezéssel zajló program keretében a Jöjj, kövess engem! nevű katekétikai modellel ismerkedtek meg a résztvevők. A Franciaországból származó, a karmelita lelkiségre alapozott modellt öt magyarországi képző mutatta be: Csillag Éva hitoktató, Csillag Péter állandó diakónus, Gakovicné Németh Blanka hitoktató, Mészárosné Fekete Márta hitoktató és Tornay Gábor, a váci egyházmegye hitoktatóinak koordinátora. A papírsziluettekkel dolgozó modell születése a Ferenc pápa által boldoggá avatott Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugène kármelita szerzetesig nyúlik vissza.
Ő alapította ugyanis a szemlélődésből merítő Életadó Boldogasszony Intézetet (Institute Notre-Dame de Vie), majd végrendeletként hagyta hátra az intézet tagjainak a hitoktatás felkarolását. Noëlle Le Duc dolgozta ki a papírsziluetteket használó, a Szentlélekre „alapozó” Jöjj, kövess engem! modellt. Mivel a lelkiséget állítja középpontba, a kezdetektől szívesebben említik így, és kerülik a módszerként való megjelölést. Az október 25–26-án tartott csíkszeredai programraOzsváth Judit, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, a leendő hitoktatók gyakorlati képzését vezető tanár hívta meg a képzőket, akik évek óta sikerrel alkalmazzák és népszerűsítik a bármilyen korosztály katekézisét segítő modellt.
Az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában tartott képzés szilenciummal és közös imával kezdődött, majd Ozsváth Judit köszöntötte a magyarországi vendégeket és a Hargita, Maros és Kovászna megyéből érkezett katekétákat. Elmondta, hogy a kontemplatív lelkiségre alapozó modellt ismertető képzés hiánypótlónak számít, hiszen kifejezetten katekétikai módszerből eddig csak egy van a hazai magyar hitoktatók tarsolyában. A katekézis ilyen irányú megújítására pedig nagyon nagy szükség van.
A másfél napos programban több témafeldolgozás szerepelt, mindkét napon közösen ünnepeltek szentmisét, szombaton pedig a felmerülő kérdések megbeszélésére lehetőséget nyújtó fórumra is sor került. A képzők minden résztvevőnek elhozták a modell alkalmazásához nélkülözhetetlen papírsziluettcsomagot és a Csillag Éva által szerkesztett kis kötetet. A foglalkozások Boldog Marie-Eugène, Lisieux-i Szent Teréz és az ő szülei kis ereklyéinek jelenlétében zajlottak.
A képzés lejártával három résztvevő elkalauzolta a vendégeket a csíksomlyói kegytemplomba, majd a közösen elköltött vacsora után, fáklyafénynél együtt imádkozták végig a Kis-Somlyón felállított szabadtéri keresztút stációit.
Az alábbi összeállításban a meghívó, a képzők nevében is nyilatkozó Csillag Éva és a résztvevők gondolatai olvashatók.
A Szentlélekben való megújulás nem opcionális feladat
A leendő katekéták módszertantanáraként nagy felelősséget érzek az ők spirituális és didaktikai felkészülésükért. Ez a hivatás minden más tanári hivatástól különbözik. Nekik élő kapcsolatuk kell legyen a jó Istennel és a Szentlélek tüzétől izzó lelkük, amelyikkel nem tudnak nem „megégetni” másokat. A jó Istenbe merült élet alap tehát. Bármilyen módszertani felkészültsége is legyen valakinek, ha nincs meg ez a belső tűz benne, sajnos nem fogja tudni a jó Istenhez vezetni a rábízottakat. A hivatás a jó Isten ajándéka, de azért nem mulaszthatjuk el az ébresztését és az ápolását sem. Igaz ez az egyetemi hallgatókra és – az utóbbi – a már a pályán lévő katekétákra is. Az egyházmegyéinkben szolgáló katekéták nagy részével kapcsolatban állok, ismerem az örömeiket, de az iskolai gondjaikat is, tudom, hogy sokszor állnak a kiégés határán, mert sok gyermeket tanítanak, sok a különfeladat, az elvárás feléjük. Sokszor már továbbképzőkön sincs erejük vagy kedvük részt venni.
A fentieknek megfelelően a hivatásra készülőknek és a hivatást gyakorlóknak is olyan képzést kell biztosítani, amelyik mindenekelőtt lélekben erősítő a számukra, és olyan módszertant ad a kezükbe, amellyel nemcsak a diák értelmét, de a lelkét is meg tudják érinteni. Meg kell értenünk, hogy a katekézist valójában nem mi végezzük, hanem a bennünk élő Szentlélek. Ehhez egészen tiszta „csatornává” kell válnunk a számára, és a módszereink is az ő működését kell segítsék. Mindenből, amit teszünk: ahogyan odaállunk a gyerekek elé, ahogyan bevonjuk őket, a jó Isten érintését kell érezzék. Másként nem is lenne szabad ezt a hivatást gyakorolni. (Valahol ellentmondás is lenne a másként gyakorlás…) Ezért rendkívül fontos a helyes istenkép, a Szentlélek bennünk való életének teret adni tudás, a teljes ráhagyatkozás. Sokat beszéltünk erről a katekétikaórákon és a – sajnos mindössze féléves – módszertanórákon is, de a katekétákkal való találkozóinkon is. Mivel az ismeret nem elég, egyetemi oktatóként is elsődleges fontosságúnak tartom, hogy olyan személyeket vigyek közel a szent hivatásra készülőkhöz és az azt gyakorlókhoz, akik saját példáikkal erősítenek rá az elméletben elhangzókra. Mindenfelé keresem azokat, akik segítségeink tudnak lenni ezen az úton.
A Jöjj, kövess engem! katekétikai modell minden más, általunk eddig ismert módszernél erőteljesebben kéri a katekétától a lelkiséget, és viszonylag egyszerű és kevés eszközzel mutat utat a katekéta jó Istenből való töltekezésére és a diákok – általa való – megérintésére.
Nagyon hiszek abban, hogy a jó Istenben élve semmi sem történik véletlenül velünk. Ezért kellett találkoznom Csillag Évával, sőt, jóval korábban Tornay Gáborral, a váci egyházmegye hitoktatóinak koordinátorával… Gábor csak ennyit mondott: „Judit, ez a katekézis!” Az Évával való hosszú beszélgetések alkalmával a módszerből is megsejtettem valamit, de az győzött meg (vagy inkább: le), ahogyan ő elém tudta élni a Legszentebbet. Mindannyian tudjuk, hogy ezek szavakkal kifejezhetetlen dolgok. És innen csak történt minden… Mert azt is jól tudjuk, hogy ahol „teret kap”, ott „történik” a jó Isten. Mindig a felszított élet és a lelki gyümölcsök igazolják azt vissza, hogy az ő akarata szerint cselekszünk-e.
Távolságról is gördülékenyen sikerült megszervezni mindent, amiért mindenekelőtt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökségének és a Székelyföldi Oktatási és Módszertani Központ vezetőjének, illetve a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza munkatársainak jár köszönet. De köszönet Bogos Mária tanfelügyelő asszonynak, aki a Hargita megyei katekétákat buzdította a részvételre, Simó Gáspárnak, a Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisának és Bálint Emil felcsíki főesperesnek, a Szent Ágoston-egyházközség plébánosának, akik szép szentmisék ünneplését tették lehetővé számunkra. És nagy köszönet a sok száz kilométert bevállaló képzőinknek, akik azon túl, hogy a katekézis egyik legszebb útját mutatták meg, nagyon komoly magasságokba emelték a résztvevők lelkét. Az együtt töltött alig másfél nap során jól kidomborodott, hogy a kontemplatív szemlélet és lelkiség nem járulék ennél a szolgálatnál (sem), hanem abszolút alap. A képzés során megéltekről az ő visszajelzéseik tanúskodnak a leghitelesebben.
Nagyon nagy szükség van a katekézisünk ilyenfajta megújítására. Nemcsak tudatosítanunk kell, hogy a Szentlélek az igazi katekéta, de biztosítanunk is kell az ő útját a lelkek között. A megújulást az ilyenfajta programok tudják segíteni, de a folyamatos megerősítés is fontos. Ennek érdekében egy internetes csoportban is „együtt marad” az október 25–26-i alkalmon részt vett katekétaközösség. Ilyenformán egymás erősítése és a képzők lelki és mentori kíséretének biztosítása is cél. Erősen hiszem, hogy a jó Istenben maradva szép gyümölcsök születnek, és a nagyon kívánt megújulási folyamat is folytatódni fog.
Interneten igyekeztem követni a római püspöki szinódus munkálatait, és nagyon boldog voltam, hogy annak közvetlenül ránk, katekétákra vonatkozó üzenete már „el is ért” bennünket. Azt sem tartom véletlennek, hogy a szinódus záródokumentumának bemutatására, illetve a szinódus zárására sikerült időzíteni ezt a képzést. Második napi szentmisénket szinte egy időben ünnepeltük a szinódus zárómiséjével. Ferenc pápa első perctől hangsúlyozta a világegyház számára, hogy a szinóduson a Szentlélek a főszereplő, ő tud igazán szinodális egyházzá formálni bennünket. Ezzel csengenek össze a korábban említettek. A benne való megújulásunk nem lehet opcionális feladat számunkra.
Ozsváth Judit kolozsvári egyetemi oktató, a képzés szervezője
Istennel találkozni és bensőséges kapcsolatban élni
Mindenekelőtt köszönjük a bizalmat, hogy valami olyasmibe léptek be készségesen a résztvevők, amiről nem is tudtak igazán. Mi egy kicsit „magyarosan” készültünk. A francia képzők, az Életadó Boldogasszony Intézet tagjai, nagyon hűen a kontemplatív életmódjukhoz, nagyon apránként és pici adagokban adagolták nekünk a kincseiket. Csíkszeredába készülve bennünk az volt, hogy ezt a lelkületet, stílust vagy légkört megtartva minél többet adjunk, hiszen nem lesz hetente találkozónk. Bíztunk benne, hogy hátha sikerül a résztvevőknek valamit azonnal gyakorlatba is ültetniük azokból a kis mankókból, amiket igyekeztünk átadni.
Mi is megtapasztaltuk minden francia képzésen, hogy a „lelki és kateketikai képzés” valóság volt, minden ilyen alkalom kis lelkigyakorlattal ért fel a számunkra. Így próbáltuk átadni már a kezdő imákban is azt a lelkiséget, amely átitatja a foglalkozásokat, a közös imaalkalmakat, a lelki napokat vagy akár a családi imát.
Csodálatos tapasztalat volt az a nyitottság, amivel a katekéták fogadtak minden megnyilvánulást. Ez rendkívül inspiráló volt számunkra. Ezt a katekézisformát azért tartjuk fontosnak, mert a célja: Istennel találkozni. Istenhez és az ő megtestesült Fiához, Jézushoz közelebb kerülni, vele találkozni, sőt bensőséges kapcsolatban élni a Szentlélek vezetése alatt, a mennyei Atya gyermekeiként. Minden szó, gesztus, ima, sziluett, ötlet ezt a célt szolgálja. A cél nem önmagunk keresése, mint sok divatos módszerben (amelyeknek szintén megvan a maguk helye), itt Isten megismerése a cél, mert akkor ismerjük meg önmagunkat is igazán, ha őt ismerjük. Tehát mintegy „melléktermékként” megadatik az önismeret is, de ez már Isten látása rólunk. Fokozatosan. Mert lépegetünk. Itthon mondogatjuk, hogy azért csökken a hívek száma a templomban, mert a népegyház átalakul közösségi egyházzá. Ez való igaz, de azért fájdalmas a számszerű csökkenés. Úgy érezzük, Erdélyben még erős a népegyház, és ennek van egy erős megtartó ereje. Azt is megtapasztaltuk, hogy egy „kegyelmi zónában” voltunk a Csíksomlyói Szűzanya közelségében.
Hálásak vagyunk a bőséges vendéglátásért, még haza is hoztunk a sok bőségtálból. Hálásak vagyunk a lelkiatyáknak, akik gyönyörű szentmisék ünneplését tették lehetővé a számunkra. Külön köszönet a református hitoktató-lelkészfeleségért, hogy bejelentkezett, eljött és nyitva volt a szíve. Jézus végrendeletét, a „Legyetek mindnyájan egy!”-et így tudjuk életté váltani. Sokat tanulhatunk egymástól. A folytatást a Szentlélekre bízzuk, ő nem végez félmunkát.
Csillag Éva budapesti hitoktató
Vélemények a Jöjj, kövess engem! lelki és katekétikai programról
Hiánypótló, olyan, amire nagy szükségem volt és amit nagyon szeretnék alkalmazni. Minden elhangzott gondolat, ima megerősített, hogy így érdemes jelen lenni a gyermekek között. (Szőcs Judit, Csíkdánfalva)
Intézményvezetőként számomra is fontos volt, hogy olyan eszközöket szereljünk fel iskolánkban, amelyek aktivizálják a diákokat. Hitoktatóként az eszközök mellett lelki tartalmat is kell ajánlani fiataljainknak. Ezt mindig nehéz volt. A Jöjj, kövess engem! modell ebben lesz segítségemre. (Deme Gabriella, Maroshévíz)
Hasonló gondolkodású képzőkkel életre nevelő, hitet lehetővé tevő és nem elfilozofált képzés volt. Erre van szükség ma. Nagyon tudtam azonosulni az előadókkal, a módszerrel. Isten segítségével, a Szentlélekre hagyatkozva fogom használni. (Bálint Magdolna, Tusnád)
Nagyon tetszett, hogy visszatértünk a „lényeghez”, hogy a hitoktatás célja a kérügma átélésének megtapasztaltatása kell hogy legyen és nem csupán teológiai ismeretek átadása (ami persze segíthet az örömhír megértésében, megélésében). Kicsit elbátortalanított az eszközigény, de helyükre kerültek a dolgok. A lelki tartalom és az élmények, a képzők megnyugtató és hiteles jelenléte belső nyugalmat adott, hogy a tapasztaltakat a saját egyéniségünkkel és az adott körülményeink közt be tudjuk, és érdemes is beépíteni a hitoktatásba. (Pénzes Szabolcs, Sepsiszentgyörgy)
Nagyon sok módszerrel ismerkedtünk és próbálgattuk, de ez most teljesen más volt. Erre vágytunk már nagyon rég: lelkileg feltöltődni. Fáradtan érkeztünk, de valami történt velünk. Átjárt a Szentlélek, megújultunk, erőt kaptunk, sírtunk, megtisztultunk és rengeteget tanultunk. Nagy lendületet kaptam, hogy vakáció után kipróbáljam az előkészítő osztályosokkal. (Pál Katalin, Szépvíz)
Többet kaptam, mint amit remélni mertem. Ez nem csak egy képzés volt, hanem ennél sokkal több. Megerősítette bennem, hogy vallásórán nem az a cél, hogy minél több tárgyi tudást tuszkoljunk a gyerekekbe, hanem hogy a hitet ébresszük bennük. A jó Isten által elvetett magokat csírába szökkentsük. A bennük élő Lelket szólítsuk meg. (Gere Annamária, Csíkszereda)
Megajándékozottnak, hálásnak érzem magam ezért a felemelő lelkigyakorlatért. (László Éva, Csíkszereda)
Nemcsak egy képzés résztvevője voltam, hanem lelkigyakorlatként éltem meg ezt az alkalmat. Nagyon megérintettek ezek a máriás, imádsággal, szemlélődéssel átitatott foglalkozások, amelyekben nagy szerepet kap a csend, az isteni jelenlét. A képzőnek sikerült bennünk is felszítaniuk a tüzet, hogy a tanultakat, megtapasztaltakat gyakorlatba ültessük (már elkezdtem kivágni a sziluetteket). (Sárig Mária, Gyimesközéplok)
Tetszett! Nagyon bensőséges volt a hangulat, jó volt együtt imádkozva töltekezni. Az új módszer elméletét és gyakorlatát is megismertük. Köszönöm a lehetőséget! Isten áldjon mindenkit! (Hurdugaci Katalin, Nyárádszereda)
Nagyon szerettem, hogy az előadók teljesen a Szentlélekre hagyatkoztak, telve voltak őszinte szeretettel, ritka hitelesek voltak. Az tetszik ebben a modellben, hogy nagyon istenközpontú és istenközeli. Hangsúlyozza, hogy az az ismeret a lényeges, amit az imában szerezünk Istenről. (Constantinescu Iringó, Kézdivásárhely)
Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem. Szakmailag és lelkileg is sokat kaptam. Ez a módszer kincs. Istenkapcsolatra, imádságos lelkületre nevel. (Fodor Zita, Csíkszereda)
A tanultak és a kapott segédeszközök teljes mértékben használhatók a mindennapi munkánk során. Kivételesen szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem a képzésen és megismerkedhettem ezzel az új tanítási modellel. Hála mindenkinek ezért a lehetőségért! (Kristó Gabriella, Csíkszereda)
A képzés során nemcsak elméleti tudás szintjén gazdagodtunk, hanem lelkiekben is, amire a mai rohanó világban óriási szükség van. Tudnunk kell elcsendesedni és ebben a csendben megtalálni Istent és önmagunkat. (Márk Bernadett, Csíkmadaras)
Egy olyan képzésről távoztam, ami nemcsak az agyamat tágította új ötletekkel, információkkal, hanem a lelkemet is felemelte. A képzés alatt nagyon dolgozott a Szentlélek. Több kérdésemre választ kaptam, de mindenkit láthatóan megmozgatott a Lélek. Nagy hála van bennem a képzés és az ott megéltek miatt. (András Melinda, ditrói, salamási, vaslábi és karcfalvi hitoktató)
Végre egy olyan képzés, ahol a tanárok lelki életének fejlesztésével, istenkapcsolatuk elmélyítésével kezdődik minden. Végre nemcsak a fejünkben kell elraktározni a „technikákat”, hanem nekünk kell elsőként elmerülni az Isten szavában, szeretetében, hogy aztán csepegtetni tudjunk az átélt jóból diákjainknak is. Hálás vagyok a hitet példás módon megélő képzőkért, a szervezőkért és azért, hogy végre ilyen egészen más istentapasztalatot hoztak közel hozzánk. Tanítani csak így érdemes. (Tófalvi Emese, Székelyudvarhely)
Feltöltődés, tanulás, mély istenhit, gyakorlati kereszténység, megtapasztalás, elcsendesülés, gondolkodás, hitelesség, így kéne csinálni, átélés, humor… Olyan mély, hitbeli meggyőződéssel, tapasztalattal és szeretettel kellene közvetíteni Isten szeretetét, ahogyan ezek az emberek teszik. (Theil Emilia, Szentegyháza)
Annyira magával ragadott a témák feldolgozása, hogy teljesen el tudtam csendesedni. Ebben a csendben megtapasztaltam Isten gondviselését, és azt, hogy figyelmesen követi életem. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy működik ez a módszer. Nagyon várom, hogy a gyerekek is átélhessék ezt az élményt a módszer használata által. (Csűrös Enikő, Kászonújfalu)
Számomra ez a képzés megerősítő volt abban, hogy a felkészülés mellett engedjünk teret a Szentlélek munkálkodásának, hisz mi csak eszközök vagyunk a kezében, a hitre ő fog elvezetni. Nagyon szép példáját láthattuk a bemutatott mintaórákon, hogy miként lehetséges egyszerű eszközökkel, hogy szívtől szívig hasson egy bibliai mozzanat, történet. (Székely Vakon Katalin, Csíkszentsimon)
A képzés az első perctől az utolsóig hasznos, informatív, gyakorlatias volt. Hálásan köszönöm, hogy részese lehettem ennek a képzésnek, amely a sziluettek használatának megismertetése mellett lelki töltekezésre is alkalmat adott! Szép szemléletmódot, továbbgondolható módszert tanultam, amelyet szeretnék alkalmazni. Az előadók nagyon lelkesek, karizmatikusak. Nagy élmény volt! (Fikó Erzsébet, Gyimesközéplok)
Mély reflexiókra engedő hitoktatási modell. Könnyen kezelhető, esztétikus „munkaeszközök” segítettek abban, hogy a történetek élővé váljanak. Különös munkamódszernek tekintettem az Isteni Lélekre való állandó hagyatkozást és az isteni történetekbe szőtt személyes imák váltakozását, mintegy megerősítő kommunikációs forma- és eszközkeresésként Istennel. Szeretem az olyan oktatási formákat, amelyek nem lelki fast-foodként hatnak, hanem egy egészséges teológiai szemléletre hívnak meg, ahol minden apró „részlet” az isteni csoda és titok megízlelését célozza meg. (Sógor Erzsébet Gyöngyi református hitoktató, Székelyudvarhely)
Az előadók tanítása, tanúságtevése mélyen megérintett. Tanúságtevés, mert minden szavuk azt sugallta, hogy amit mondanak, azt meg is élik, így jutnak el a gyermekek szívéhez. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Feladatunk van: a gyermekek szívét kell megérintenünk. (Nagy Hajnal, Székelyudvarhely)
Hálásan köszönöm, hogy részt vehettem a képzésen. Nagyon mély, értékes lelki tartalmakkal tértem haza. Az előadók egyszerű, őszinte magatartása elragadó volt. Ahogy bemutatták, hogyan lehet másként is Jézus útján járni, őt követni… Sokat tanultam és várom, hogy kipróbáljam a modellt. Várom a következő találkozást! (Szép Kinga, Csíkszereda)
Köszönöm a szervezést az előadók lélekkel, szeretettel átadott tudását és minden ajándékát. A Szentlélekisten segítségét, a Szűzanya támogatását kérem mindnyájunkra, hogy mi is olyan mély lélekkel tudjuk továbbadni tanítványainknak a tanultakat. (Bándi Irén – Erzsébet nővér, Székelyudvarhely)
Az írás rövidített változata megjelenik a Vasárnap 2024/45-ös számának Fókusz rovatában (Összeállította: Szász István Szilárd).
