Mindenszentek ünnepe, (festum omnium sanctorum), november 1-je: az üdvözülteket ünnepeljük, ez a megdicsőült egyház ünnepe. A hivatalosan szentként tiszteltek mellett sok hétköznapi ember üdvözülését is hisszük, reméljük, az élő és elhalt hívek titokzatos közösségét valljuk, és november első napjaiban ezt éljük át. A szentek közösségének tagjai egymásért könyörögnek, a küzdő egyház, a földön élő lelkek közössége a megholtakra gondol, legyenek ők a szenvedő egyház (a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkek) avagy a diadalmas egyház (a már mennybe jutott, üdvözült hívek). Ellátogatunk a temetőbe, a sírokhoz, gyertyát gyújtunk, imádságos emlékezéssel idézzük meg szeretteink emlékét. Hetilapunk, a Vasárnap, portálunk, a RomKat.ro irodalommal segít halottjainknak világítani. Fogadják szeretettel.
Vespera
sötétedéskor
Isten is alig látszik
már a köd mögött
minden vigaszom
egy körvonalaiddal
megsebzett párna
könnyező gyertyák
fénye mellett hajnalig
hunyorog a csönd
s árnyékot vet a
hervadó virágillat
szomorúsága
Agnitio
– negyvenegy –
tanulni kellene csöndesen
de nem bátortalanul élni
sűrűsödik a tekintetem
ideje befele is nézni
valahol félúton elveszett
a mustármag növesztette hit
oldott kötelékeim helyett
csomózom kompromisszumait
nagy fogadkozások peremén
lett a keserűségből vigasz
a csapásirány még nem erény
ki annak mondja hazudik az
tartozom magamnak annyival
hogy félszavakból is megértsem
istent aki legbelül nyilall
tunyaságban és naprakészben
mostantól más arcát mutatja
minden ami történhet velem
tudja kútjához az utat ha
szomjazik bennem a szerelem
belehajlok és fölmosolyog
nem félek attól hogy elapad
hallom ahogy végtelen csobog
lehetősége mint kispatak
az talál meg aki nem keres
önzetlen így tudok maradni
mint bölcs karthauzi szerzetes
vagy némán perlekedő rabbi
