Lassan vége felé tart a szinódus idei szakasza. Mindenkit szeretettel köszöntök és hálásan köszönöm az imádságot, az üzeneteket, a biztatást, az egységet, amit sokan kifejeztek felénk – írja Pál József Csaba temesvári megyés püspök, akit arra kértünk, ossza meg reflexióit, tapasztalatait a szinódus második szessziójáról.
Isten népének az imádsága erőt ad. Már ahogy megérkeztünk, valahogy egyből érezhető volt az egymásra figyelés lelkülete, az a tudat, hogy szükségünk van egymásra. Igen, szükségünk van egymásra nemcsak itt a szinóduson, hanem az egyházmegyékben és a plébániákon is. A jó Isten mindenkinek más ajándékot adott, más karizmát, és mindenki a jó Istentől neki adott ajándékkal járul hozzá ahhoz, hogy szebb legyen az egyház és a társadalom élete.
Már a lelkigyakorlat első napja irányt mutatott, jelezve, hogy a lelkigyakorlat nem egy előkészület a szinódusra, hanem annak szerves része, vagyis, amilyen módon próbálunk a lelkigyakorlat alatt a Szentlélekre figyelni, úgy kell a szinódus alatt is tennünk. Mindannyian törékeny emberek vagyunk, egyedül a Szentlélek tud jó irányba vezetni.
A szinóduson tanuljuk, hogyan figyeljünk együtt a Szentlélekre
Ahogy a tavaly is láttuk, a szinódus egy begyakorlása annak, hogy együtt hallgassunk a Szentlélekre. Az is szép, hogy mindenki teret kap, hogy szóljon, és mindenki elmondhatja a Szentlélekre való hallgatás gyümölcseit, amit a saját lelkében, vagy mások szavai által megértett. Mindenki fontos.
Az egész szinóduson központi helyet kap a Szentlélekre való figyelés. Azt tapasztalom, hogy az ő jelenléte és szeretete hozza létre azt, hogy a Föld legkülönbözőbb részeiből összejött emberek egymást szeretettel, megértéssel tudják hallgatni, olyan lelkülettel és egymásra figyeléssel, amelyben nem magunkra koncentrálunk, hanem tényleg arra, amit ő mond bármelyikünk által. Mindenki tudja, hogy egyházmegyéinkben, plébániáinkon, a közösségekben, ha nincs jelen a Szentlélek, ha nem az imádság lelkületében folynak a találkozóink, sokszor ugyanazt a nyelvet beszélő, ugyanannak az egyháznak a tagjai sem értik meg egymást… Itt normalitás az, hogy körülbelül fél óránként megállunk imádkozni, sőt néha gyakrabban, mert az ima nem idegen attól a stílustól és lelkülettől, ahogy beszélgetünk: figyelünk Istenre egymásban, figyelünk Istenre a csendben.
Valaki, a szinóduson kívülről, megkérdezte: készül-e a „dokumentum”, lesznek-e „rendelkezések”? Jogos a kérdés, lesz dokumentum, ezen dolgozunk, de nem a dokumentumok a legfontosabbak. A legfontosabb, itt és az egymázmegyékben is, az a döntés mindenki részéről, hogy Isten jelenlétében akarok élni, a Szentháromság személyei közötti kapcsolatból tanulva akarom emberi kapcsolataimat alakítani, ilyen módon szinodálisan élni. Ezt talán elméletileg tudjuk is, de ezt be is kell gyakorolni, és késznek lenni újra és újra megtérni, újrakezdeni. Imádság nélkül nincs szinódusi lelkület, legfennebb valami utánzata annak.
A szinódus azt keresi, hogy az egyház hogyan lehet szinodális és missziós
A tavalyi szesszióhoz viszonyítva elmondhatom, hogy a metódus lényege ugyanaz: a Szentlélekben, az ő lelkületében beszélgetni. Egymást úgy meghallgatni, hogy abból kihalljuk azt, amit a Lélek mondani akar nekünk, közösségünknek, az egyháznak. Tartalmilag mégis sokban különbözik, és egyre konkrétabb. A tavaly közösbe tettük, amit magunkkal hoztunk a korábbi konzultációkból. Most azokból a gondolatokból és az azokat követő utólagos konzultációkból kiindulva próbáljuk egyre konkrétabban megfogalmazni a teendőket annak érdekében, hogy az egyház egyre szinodálisabb és missziósabb legyen.
Ennek érdekében három fő témában tárgyaltunk: 1. A kapcsolatok (Istennel és egymás között), 2. azok a folyamatok, amelyekben ezek a kapcsolatok megnyilvánulnak, elmélyülnek és 3. a helyek, ahol mindez történik. Mindez azért, hogy az egyház missziójában minden megkeresztelt ember részt vegyen és a misszió hiteles legyen. A missziónk akkor tud hiteles lenni, ha a kapcsolatok rendezettek, közösséget hoznak létre. Egy szép, szeretetben élő közösség már maga misszió, vonzza az embereket. És ha a közösség központja Jézus, ha az ő szeretete nyilvánul meg a tagok között, akkor azok, akik kapcsolatba kerülnek a közösséggel, találkozhatnak Jézussal. És az egyház hiteles közösségei utat mutathatnak a társadalom számára is, segíthetik az emberek közötti kapcsolatok építését, a béke szálainak fűzését.
A szinódust most is lelkigyakorlattal kezdtük, utána pedig minden nap délelőtt és délután dolgozunk. A fent említett témák mindenikét kiscsoportokban dolgozzuk fel, majd az általános gyűlésen egy általunk megválasztott személy bemutatja a csoport munkáját. Az általános gyűlés folytatódik személyes hozzászólásokkal, majd ezek alapján minden csoport kiegészíti és írásban leadja a saját beszámolóját.
A csoportok munkáját egy ún. facilitátor segíti, aki maga nem vesz részt a téma megbeszélésében, az ő feladata segíteni, hogy a megbeszélés a megbeszélendő témára irányuljon, mindenki rendezetten szóhoz jusson, és a Szentlélekben való beszélgetés légkörében maradjunk. Csoportjaink összetétele vegyes, római es keleti rítusúak vagyunk együtt a különféle kontinensekről, különféle kultúrkörökből. Ezek a megbeszélések nyelvi csoportokban folynak, az általános gyűlésen fordítás van. Az általános gyűléseken nagyon gyakran jelen van a szentatya is. Az elején beszédet mondott, később hozzászólt. Sokszor ott marad a szünetekben is, oda lehet menni hozzá, üdvözölni vagy röviden beszélgetni vele. Délelőtt-délután van egy-egy szünet. Ilyenkor összefutunk az ismerősökkel vagy új kapcsolatokat építünk. A héttagú magyar csoport ilyen alkalmakkor egyeztetett, hogy hogyan vegyünk részt Magyarok Nagyasszonya napján közös szentmisén a Szent István-kápolnában vagy ez esti megemlékezéseken.
A szinodális stílus kialakítása hosszú folyamat, egyes országokban gyorsabban megy, máshol apró lépésekkel, de nagyon sokan elszántak, hogy ezen dolgozzanak, elkezdve a vatikáni dikasztériumokon keresztül az egymázmegyéken át egészen a plébániák és közösségek mindennapi életéig. Mindannyiunk „érdeke”, minden megkeresztelt hivatása, hogy Jézus megváltó üzenete hitelesen eljusson minden emberhez, hogy az emberek élő kapcsolatba kerüljenek Jézussal. Ezen kell szinodálisan, vagyis együtt dolgoznunk. Ugyanakkor újra és újra hagynunk kell, hogy az ő üzenete minket is átjárjon, átalakítson, mert csak azt tudjuk adni, amink van. Remélhetjük, hogy ha hallgatunk a Szentlélekre, ő új utakat tud mutatni a benne való megújulás irányába.
Pál József Csaba
