Déváról 47 gyerek és 7 felnőtt vett részt október 11–12-én az őszi kétnapos zarándoklaton a Partiumban. Zarándoklatunk célja, hogy olyan helyekre zarándokoljunk el, amelyek nemzetünk múltjához tartoznak és megmaradásunkat szolgálják, értékes fogodzót nyújtanak ebben az értékválságban szenvedő világban.
Péntek reggel, induláskor noha esett az eső, de ez a kedvünket nem szegte, vidám hangulatban indultunk útra, és amire Aradra értünk, a nap is kisütött.
Zarándoklatunk első állomása Máriaradnán az impozáns, kéttornyú kegytemplomban volt. Jómagam erre a kegyhelyre mindig szeretettel térek vissza, számos szép emlék elevenedik meg bennem. Jó volt mindannyiunknak elcsendesedni a templomban és megköszönni Istennek a mindennapi kegyelmi ajándékait. A templom történetével az utazás során már megismerkedtünk Bonaventura ferences szerzetes jóvoltából. Az egykori ferences kegyhely kolostori része múzeumként működik, illetve kiemelkedő zarándokhely.
Utunk során a második állomás Aradon volt, ahol tekintettel az 1849. október 6-i kivégzések 175. évfordulójára, a nemzeti emlékezet legfontosabb helyszíneit látogattuk végig. Voltunk a várban, ahova csak némi egyeztetés révén lehetett bejutni, mivelhogy a vár egyik részében katonai támaszpont működik, a másik részében pedig katonai múzeum, amely a történelem fotosabb eseményeit eleveníti meg. A katonák ruháival, kellékeivel, fegyvereivel ismerkedtünk meg. Láthattuk a támaszpont csillagait, amelyek a bevetésük országát és időpontját jelképezik. Innen a vesztőhelyre mentünk, majd a Kultúrpalotába.
A Kultúrpalotában a zarándoklatunk második állomásaként a Természetvédelmi Múzeumot látogattuk meg, ahol egy csodálatos kiállítást néztünk meg Arad és környékének növény- és állatvilágával kapcsolatosan. Az Ereklyemúzeumban részletes bemutatót hallhattunk az Aradhoz kapcsolódó 1848–1849-es eseményekkel kapcsolatosan. Megnéztük a korabeli ruhákat, tárgyakat, a 13 aradi vértanú képmását, szobrait, nevezetes tárgyaikat. A kiállítás egyik ékessége a Búsuló Arad szobor volt. Aradi (Landhus) Zsigmond carrarai (fehér) márványból készült szobra tulajdonképpen Arad első polgári, köztéri alkotása. Az 1849. február 8-i aradi utcai harcok áldozatainak állított emléket. Innen az Ótemetőbe került az elesett honvédek sírjára, majd 1932-ben a temető végleges felszámolásakor a múzeum raktárában helyezték el, s azóta ott őrizték a nagyon megrongálódott szobrot.
A szobor restaurálását Kocsis Rudolf aradi szobrászművész végezte, és több mint 90 év után az Ereklyemúzeum kiállításán újra megtekinthető.
A carrarai fehér márványból készült szobor egy csodálatos nőalakot ábrázol, amint térdre ereszkedve koszorút tesz le a város 1849-es megmentőinek emlékére. A múzeumjárást a képtár megtekintésével folytattuk, ahol Munkácsy, Feszty és Lotz mesterművei mellett Benczúr Gyula, Wágner Sándor, Rippl-Rónai József, Vaszary János és mások képeire csodálkozhattunk rá. Az ebédet a Jelen Házban fogyasztottuk el, majd Székelyhíd fele folytattuk útunkat.
Negyedik állomásunk már Székelyhídon volt, ahova késő estére értünk. A finom vacsora után a nagyobbaknak még lehetőségük volt egy kicsit megmártózni a termálvízben, a kisebbek pedig nyugovóra tértek, majd másnap a strand közelében levő kertben található Szerelem tanösvényt néztük meg, és interaktív foglalkozáson vettünk részt. A tanösvényt Böjte Csaba ferences szerzetes álmodta meg. A több állomáson haladó tanösvény Petőfi Sándor verseit idézve, kézzel készített, egyedi haranglábakon, dús lombkoronájú fák, színes virágágyások között az ismerkedéstől a lánykérésen át az örök hűségig vezeti el a látogatókat.
A délutánt Nagyváradon töltöttük, ahol először a Szent László-székesegyház hatalmas és gyönyörű épülete nyűgözött le bennünket. Egy kis gyaloglás után a Körös-folyó partján sétálva a központ látványa kápráztatott el. A finom pizza elfogyasztása után Nagyszalontára mentünk, ahol az Arany János Emlékmúzeumot néztük meg. Kun-Gazda Gergely lelkes bemutatása röpke pillanat alatt Arany János világába vezetett el bennünket.
A hazafele vezető úton lehetőségünk volt kiértékelni a látottakat, a megélteket. A gyermekek külön-külön elmondták, hogy miért jelentkeztek erre a zarándoklatra – többek között, mert osztálytársaikkal barátaikkal tölthettek több időt, kíváncsiak voltak, hogy hova zarándokolunk el, hogy gyarapítsák ismereteiket, de volt, aki gyermeki őszinteséggel megjegyezte, hogy nem kellett iskolába menni. Majd arra a kérdésre, hogy Mi tetszett a látottakból?, sokan elmondták, hogy a templomok és a múzeumok voltak rájuk hatással. Hála Istennek a lelki tarisznyánkat ez alkalommal is megtöltöttük és kulturális tudásunkat gyarapítottuk. A késő esti órákban már otthon térhettünk nyugovóra.
Hálás szívvel köszönjük Kun-Gazda Gergely falugazdásznak, Szász B. Dániel tanár úrnak a kalauzolást, segítséget, a szülőknek, hogy merték újból ránk bízni gyerekeiket, Dézsi Attilának az aradi várba való engedély megszerzésében nyújtott támogatását, és nem utolsó sorban a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.-nek az anyagi támogatást, és Bonaventura testvérnek, hogy mindig fontosnak tartja közösségünk lelki, szellemi fejlődését!
Isten bőséges áldása legyen mindnyájunk életén!
Kun-Gazda Kinga Viola
