A Temesvári Magyar Napok rendezvénysorozat szó szerinti, illetve jelképes színpadán a szervezők eddig minden évben teret engedtek a keresztény szellemben megtartott előadásoknak, kiállításoknak, könyvbemutatóknak, beszélgetéseknek, amelyeknek sok esetben a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum adott otthont. Ebbe a sorozatba illeszkedik az idei kerekasztal-beszélgetés is a mai korszellemről keresztény/keresztyén szemszögből, amelynek szervezője és moderátora Szilvágyi Zsolt római katolikus plébános és Gazda István református lelkész, meghívottjai pedig Kolumbán Vilmos József, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora és Diósi Dávid, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja voltak, adta hírül a temesvári püspökség sajtóirodája.
A Gerhardinum-líceum dísztermében szeptember 28-án, szombaton délután megtartott rendezvény gondolata első alkalommal 2021-ben merült fel, az akkori Temesvári Magyar Napok keretében, amely akkor sajnos a világjárvány miatt meghiúsult.
A másfél órára tervezett beszélgetés kezdetén Kocsik Zoltán kanonok, a római katolikus tanintézet igazgatója mutatta be az iskolát, ezt követően kerültek terítékre a témák. Szó esett a történelmi körülmények alakulásáról, a múlt világ- és társadalomformáló eseményeinek örökségéről, azok mai napig éreztetett hatásáról, gazdasági háttérről, a napjainkat meghatározó, nem egyszer a személyes hitet próbára tevő ideológiákról, az egyházak, konkrétan a református és a római katolikus egyház szerepéről a múltban és mai világunkban, beleértve a társadalmi felelősségvállalást, valamint az oktató-nevelő tevékenységet, a lelkipásztorok mai szolgálatáról, a politika behatásáról. A beszélgetés során a meghívottak őszintén, kendőzetlenül mondtak véleményt és vázolták fel a korunk hívő emberét befolyásoló tényezőket, az elvándorlás okozta népességfogyástól, lakosságvesztéstől a genderelméletig, a munkaerő-elszívástól a piacvásárlásig. Az alábbiakban idézünk néhányat a felvetett témák közül.
Kereszténység a posztmodern korban
Diósi Dávid: Annyira felgyorsult világban élünk, hogy nem csak az idős nem érti meg a fiatalt, hanem a fiatal sem érti már meg a nála néhány évvel fiatalabbat. Korunknak több jellegzetessége van, például az, hogy a hangsúly áttevődött az énre. Vagyis: ne valaki mondja meg nekem, hogy mi az igaz, mi a szép, mi a jó, hanem én magam szűröm át, és határozom meg. Ez természetesen ahhoz vezet, hogy jelenleg mindenkinek igaza van, illetve, hogy két – szubjektív – igazság nyugodtan tud létezni egymás mellett. Ha a vallásosságot nézzük, ez is teljesen más, mint ezelőtt harminc-negyven éve. Régebben elképzelhetetlen volt, főleg faluközösségekben, hogy valaki ne menjen el vasárnap a templomba. Ez mára megváltozott. A vallásos élet nem arról szól, hogy valaki mindig megdicsér minket. A vallás kapcsolatot jelent, de nem a saját tükörképünkkel, hanem Istennel, és a vele való kommunikáció által fejlődünk. A posztmodern kort a kisebbségek korának is szokták nevezni. A kereszténység önmagában is kisebbség a világban. Adott esetben ezek a kisebbségi csoportok elkezdenek harcolni egymással, igyekeznek felülkerekedni a másikon. A kommunikáció is megváltozott: igyekezni kell úgy fogalmazni, hogy közben senkit se sértsünk meg. Természetesen senki sem akar sértegetni, viszont ez azt is jelenti, hogy nem nevezik nevén a valóságot, a tényeket. Lelkipásztorként nehéz úgy fogalmazni, hogy benne legyen az isteni üzenet, de azért ne is bántson meg senkit.
A házasság kérdéséről
Kolumbán Vilmos József: A református egyház számára a Szentírás szerint kötelező tanítani. Azért tartom ezt fontosnak elmondani, mert a kérdés veleje itt az, hogy az egyház mit mond és mit gondol például a házasságról. Amikor Isten megteremtette az embert, elhangzik egy felszólítás is, amely úgy szól, hogy sokasodjatok és szaporodjatok és töltsétek be a földet, uralkodjatok a teremtett világon. Nyilván szaporodni és sokasodni csak az tud, aki erre biológiailag képes. Másképpen fogalmazva a házasság, legalábbis a romániai magyar református egyház számára, egy férfi és egy nő között jöhet létre. Azért tartom ezt fontosnak kiemelni, mert amikor az egyházakon kívül vagy akár azon belül is kezdtek erről beszélni, akkor történt egy ferdítés, amely abban áll, hogy a házasság, vagy a férfi és a nő kapcsolata alapvetően nem a fajfenntartásról szól. Pedig az Úristen azért adott férfi, illetve női nemi jelleget az embernek, hogy biztosítsa a fajfenntartást, vagyis az emberiség túlélését. A másik gondolat ezzel kapcsolatosan újabban azoktól a teológusoktól származik, akik azt mondják – mert már ilyenek is vannak –, hogy nem az számít, hogy a férfi férfival vagy nővel köt házasságot, mert ez nem Isten parancsával szemben történik, ez benne van Isten akaratában. Szerintük nem az a lényeg, hogy két ellentétes nemű ember házasságra lép, mert az Istennel való közösség megélése az elsődleges.
A kerekasztal-beszélgetést nagy érdeklődés kísérte, és befejezésekor a résztvevők kérdéseire válaszoltak a meghívottak.
