„1024: Benedek pápa meghalt. 1030: Gellértet püspökké szentelik. 1031: Imre, István király fia meghalt.” – íme néhány, latin nyelvről fordított bejegyzés a Pozsonyi évkönyvből, amely a temesvári egyházmegye története szempontjából döntő fontosságú eseményt említ: Gellért püspökké szentelését és a Morisena/marosvári, későbbi nevén csanádi egyházmegye megalapítását, amelynek egyik utóda a mostani temesvári is.
Gellért velencei bencés szerzetes volt, aki zarándokútra indult a Szentföldre, de egy tengeri vihar keresztülhúzta a terveit. Így került a régi Magyar Királyság területére, ahol 1030-ban Szent István király erre a vidékre küldte, és kinevezte az új, marosvári/csanádi egyházmegye első püspökévé. A régi egyházmegyét közel kilenc évszázados fennállása után három különböző részre osztották fel, amelyek ma Romániában, Magyarországon és Szerbiában találhatók. Szeptember 24-e, Szent Gellért ünnepe pedig a hit mártírjának, Csanád első püspökének emléknapja a három utód- és testvéregyházmegyében: a magyarországi szeged-csanádi, a szerbiai nagybecskereki/zrenjanini és a romániai temesvári egyházmegyében.
A hagyomány szellemében Szent Gellértről már szeptember 23-án este megemlékeztek a temesvári Szent György római katolikus székesegyházban tartott pontifikális vesperáson. A vecsernye zenei szolgálatát Bajkai-Fábián Róbert székesegyházi orgonista látta el. A vesperást, valamint a szeptember 24-én, kedden Csanádon, a régi püspöki székhelyen bemutatott szentmisét Giampiero Gloder érsek, Románia és Moldova apostoli nunciusa celebrálta. Koncelebrált Pál József Csaba megyés püspök, Roos Márton ny. püspök és a székeskáptalan tagjai. A csanádi templomban, amelynek oltára a Szent Gellért ereklyéit rejtő egyori kőkoporsó, a szentmisén koncelebrált Anton Coșa kisinyovi megyés püspök, Kondé Lajos, a szeged-csanádi egyházmegye székeskáptalanjának nagyprépostja és mintegy ötven pap a temesvári és a szeged-csanádi egyházmegyéből. A templom padjait megtöltő zarándokok között volt Regina Lochner, a Német Szövetségi Köztársaság temesvári konzulja, Erwin Josef Țigla, a Bánsági Német Demokrata Fórum elnöke, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Gimnázium növendékeinek népes csoportja, akik tanáraik, valamint Kocsik Zoltán lelkipásztor, a Szent Gellért nevét viselő tanintézet igazgatója kíséretében érkeztek. A szentmise zenei szolgálatát a Gerhardinum-líceum kórusa látta el Iustin Călin vezetésével. A liturgián jelen volt a fiatalok egy csoportja, akik a Csanádon élő népcsoportok – román, magyar, német, szerb gyönyörű népviseletében érkezetek.
Bevezetőjében Pál József Csaba megyés püspök magyar, román és német nyelven üdvözölte a magas rangú vendégeket és a jelenlévőket. Az evangélium üzenetét ezen az ünnepen Bene Tamás helyi plébános tolmácsolta.
A román nyelven elmondott és magyarra fordított homíliában Giampiero Gloder apostoli nuncius Szent Gellért életének három jellegzetes vonását emelte ki: Szent Gellért életét mindig Isten vezette, a püspök teljesen elkötelezte magát Krisztus evangéliumának hirdetése mellett és Szent Gellért élete teljes egészében az Úré volt, annyira, hogy a vértanúságot is vállalta érte. „Tudjuk, hogy 1046. szeptember 24-én egy pogány magyar trónkövetelő katonáinak csoportja rajtaütött és megölte, majd a Dunába vetette. Így Szent Gellért mártírhalálával megpecsételte evangelizációs munkáját ezen a földön, mindvégig tanúságot téve Krisztusról és az egyházról, különösen pedig az egyház iránti szeretetéről. Legyünk hálásak védőszentünknek a hitvallásáért, amelyet ránk hagyott, hívjuk segítségül őt örömben és nehézségekben, kérjük, hogy életünket mindig Isten vezesse, és legyen élő tanúságtétele az ő evangéliumának” – mondotta az apostoli nuncius.
A szentmise végén a megyés püspök Giampiero Gloder érseknek és Anton Coșa püspöknek átnyújtott egy ezüst Szent Gellért-érmet, valamint az Erwin Josef Țigla által román és német nyelven szerkesztett Ökumenizmus Resicabányán és a bánsági hegyvidéken című kétnyelvű album egy-egy példányát. A szentmisét a Temesvári Egyházmegye közösségi oldalán közvetítették.
