A szatmári római katolikus püspöki palota bejáratánál megrendezett megemlékezésen szeptember 15-én tisztelettel adóztak az 1944-es bombázás áldozatainak emléke előtt, amely nyolc évtizeddel ezelőtt sújtott le a városra.
1944-ben Szatmárnémetit három szovjet légi támadás érte, amelyek közül a legpusztítóbb szeptember 16-án történt. Aznap és az azt követő két alkalommal hozzávetőlegesen ezer, 250-500 kilogramm súlyú bomba zúdult a városra. A bombázást követően a lakosság többsége a környező falvakba menekült. Szatmárnémetiben hosszú időre megszűnt az áram-, a víz- és a telefonszolgáltatás. A pusztítás mértéke elképesztő volt: körülbelül 200 ház teljesen megsemmisült, és szinte minden épület kisebb-nagyobb mértékben megsérült. A bombázás során találat érte a Láncos templomot, a református gimnázium tornacsarnokát, és még sok más épületet. A püspöki palota jelentős károkat szenvedett, az épületegyüttes több mint egyharmada romba dőlt. Az óvóhelyen tartózkodó 22 személyből csupán egyvalaki, Tircsi István kispap élte túl a bombázást.
A megemlékezést Schönberger Jenő püspök nyitotta meg a székesegyházban tartott szentmisét követően, köszöntötte az egybegyűlteket, és közös imára hívott mindenkit az áldozatok emlékére. Ezt követően Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere mondott beszédet, felidézve a város történetének egyik legtragikusabb napját.
Fanea József püspöki titkár felolvasta az elhunytak neveit:
- Dr. Kováts Gyula teológiai doktor, tanár, őrkanonok, főesperes,
- Szeibel István püspöki irodaigazgató,
- Dr. Korlát (Frink) Ferenc teológiai tanár, spirituális, hittanár,
- Dr. Gyurkovics Károly apostoli kormányzói titkár, teológiai tanár, pápai kamarás,
- Manfrédi Gáspár püspöki szertartó, hitoktató,
- Dr. Juhari (Jurkó) Gábor püspöki udvari káplán,
- Papp Dénes hittanár, subregens és régens Marosvásárhelyen,
- Békési (Bart) József szeminarista, VII. osztályos,
- Samó Oszkárelsőéves teológus,
- Somosi Béla szeminarista, VIII. osztályos,
- Wagner Julianna Salviana szatmári irgalmasnővér,
- Erni Irén Pongratia szatmári irgalmasnővér,
- Martin Mária Severia szatmári irgalmasnővér,
- Kaiser Erzsébet Leopoldina szatmári irgalmasnővér,
- Szász Teréz háztartásbeli,
- Szép Julianna háztartásbeli,
- Szép Sára IV. gimnazista diáklány,
- Bozóky bácsi, kőműves,
- Molnár Antal püspökségi alkalmazott,
- Görbe László szabótanuló,
- ifj. Figus Illinyi Albert katonai szolgálatot teljesítő világi ferences.
Az áldozatok nevének felolvasása közben az emléktáblánál elhelyezték az emlékezés mécseseit. Krakocky-Heidenhoffer Johanna, a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont IX. B osztályos diákja Szikovár Gyula: A püspöki kertben című verssel emlékezett meg a tragikus eseményekről.
A püspöki kertben
Írta: Szikovár Gyula
I. Bár az ibolya már elvirágzott
És az apró kis barackfák szintén,
Őrtálló nyárfák állnak mögöttük,
Karcsú testükre zöld ruhát öltvén.
II. Állok, csendesen… szétnézegetve;
Egyik oldalon viruló pázsit,
Másikon, jaj, szürke romhalmaz
Suttogja, hogy a rossz szellem járt itt.
III. Lábamnál mint nagy denevér szárnya
Csendesen fekszik a bombaszilánk;
A püspöki lak ablak szemével
Oly bánatosan nézeget le ránk.
IV. Derék barackfák menyasszonyi díszben
Alattuk járni mily gyönyörűség!
Óh, de előttük gyászos romokra
Mosolyog le a tavaszi ég!
V. Fent a kápolna oltára előtt,
Hol nagy Petőfi egykor esküdött,
Sírva kérdezem Tőled Istenem:
Arkangyalod itt mért nem őrködött!?
VI. Az a gépember, akinek keze
A szörnyű halált ide leszórta
Mea kulpázna, ha ezt a kertet
Csak egy éve is láthatta volna!
VII. Itt volt a csendnek szent birodalma.
Virágillat közt szállt az imádság.
Ha csak egyszer is megfordultál itt,
Megtudtad, mi a lelki boldogság.
VIII. Derék munkások fél esztendeje
Dolgoznak itt már szívvel, lélekkel.
Jó Szelényi György mindenütt ott van,
Hol intézkedni vagy dolgozni kell.
IX. Áradjon áldás ismét e helyről!
Hadd viruljanak a szép virágok.
Jöjjön a béke… kezdjük elölről
És tegyük jobbá ezt a világot!
Szatmárnémeti, 1945. IV. 22-én.
A vers elhangzása után a verset őrző család ünnepélyesen átadta az eredeti kéziratot Schönberger Jenő püspöknek, aki biztosította őket arról, hogy a költemény méltó helyre kerül a püspöki levéltárban, ahol gondosan megőrzik az utókor számára.
Ezt követően három kortárs visszaemlékezés segítségével idézték fel a tragikus nap eseményeit. Szabó M. Rita nővér elevenítette fel Körtvélyesi M. Szimplicia nővér emlékeit, míg Kováts Álmos kispap Tircsi István kispap, a bombázás egyetlen túlélőjének szavait tolmácsolta. Seffer Dániel székesegyházi plébános pedig dr. Czumbel Lajos akkori székesegyházi plébános visszaemlékezését osztotta meg, amely nem csupán a bombázás szörnyűségeit, hanem a háború szatmárnémeti borzalmait is megelevenítette a hallgatóság számára.
A résztvevők ezt követően koszorút helyeztek el az áldozatok emlékére állított táblánál, és imádkoztak az elhunytakért.
Az esemény végén Fanea József vezetésével a jelenlévők megismerhették a püspöki palota történelmét és építészeti értékeit.
Kép és szöveg: szatmárnémeti egyházmegye sajtószolgálata
