Egyházmegyéinkben a plébániai alkalmazottak közül a kántori szolgálatot vállalók nagy számban jelen vannak, sok olyan feladatot ellátva, mely sokszor nem egyszemélyes munka. Sorozatunkban kántorokkal olvashatnak beszélgetést, akik különböző települések különböző nagyságú közösségeiben élik hivatásukat. Emberközelben BÁLINT ZSOLT csíkmadarasi kántorral készített beszélgetésemet olvashatják.
Milyen szerepet töltött be gyerekkorában a vallás, a templomba járás? A kántori szolgálat mennyire voltgyerekként ismerős? Mennyire befolyásolta a gyerekkor, a család abban, hogy a zenei pályát válassza?
Bálint Zsolt vagyok, Csíkmadarason születtem, és ugyanitt végzem a kántori szolgálatot is. Édesapám, Bálint Lajos volt a falu kántora, így a templomba járás, a vallás már pici korom óta az életem része lett. Négyéves koromban már ministráltam a reggeli szentmisén, utána vitt óvodába édesapám. Ő több hangszeren is zenélt, a legtöbb hangszeren önszorgalomból tanult meg játszani. Belőlem is szeretett volna zenészt faragni. Hároméves koromban megismerkedtem a hegedűvel, később magánórára jártam Csíkszeredába. A középiskolát a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, ott tanultam zongorán játszani, és itthon elkezdtem orgonálni pedál nélkül. Bekerültem az édesapám által vezetett kórusba és ezáltal a körülötte levő körforgásba. Édesapámat alkalmanként kellett helyettesíteni a szentmisén. Eleinte úgy, hogy volt orgonista, én csak énekeltem, majd később a nővéremmel, Mónikával helyettesítettük. Én orgonáltam, ő énekelt. Azt hiszem, 11. osztályos lehettem, amikor legelőször teljesen egyedül végeztem a kántori szolgálatot, édesapám helyetteseként.
Hogyan kezdődött a kántori pályája? Mikor érezte a hívást erre a szolgálatra?
Érettségi után két egyetemen kezdtem el tanulni, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Tehát nem kántornak készültem, zenész és menedzser szerettem volna lenni. Életemben a fordulópontot édesapám hirtelen halála jelentette 2004. szeptember 15-én. Nagyon gyorsan döntést kellett hoznom, hogy elvállalom-e a munkáját vagy sem. Így, húsz év távlatából visszagondolva örülök, hogy akkor így döntöttem, bár volt pár nehéz évem az elején. Tehát az én utam a kántori hivatás felé semmiképp sem mondható szokványosnak. 2004. október 1-től alkalmaztak, és két év állt rendelkezésemre, hogy megszerezzem a kántori diplomát. Ez a következő évben hála Istennek sikerült. Sokat köszönhetek a szomszédos kántoroknak, akik segítettek első éveimben.
A kántori szolgálatához hozzákapcsolódik a kórus vezetése is. Hogyan éli meg a kórusvezetői feladatokat?
Középiskolás koromban tagja voltam az iskola zenekarának, kórusának, és énekeltem az édesapám által vezetett egyházi kórusban is. Tehát ez a feladatkör a kántori szolgálatban nem volt ismeretlen számomra. Nagyon szeretem a kórusvezetést, és hálás vagyok a kórustagjaimnak az odaadó, önzetlen munkájukért! Felemelő érzés, hogy a kórussal közösen még szebbé tehetjük egyházi ünnepeinket. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy ez a munkám, kiváltságnak élem meg, hogy e szolgálat által közvetítő szerepet tölthetek be Isten és az emberek, a falustársaim között.
Az egyházi év mely időszakának énekeit énekeli a legszívesebben?
Legkedvesebb egyházi időszakom karácsony, a szeretet ünnepe. Talán azért is, mert ebbe az ünnepkörbe tudom leginkább bevonni az egyházközség lakóit. Ebben a rohanó, értékét vesztett világban kántorként arra törekszem, hogy az adventi időszak kezdetétől szolgálatommal az embereket lelkiekben hozzásegítsem a Messiás eljövetelére. A családommal együtt készülünk már advent kezdetétől. Pásztorjátékot tanítunk a falu középiskolásainak. A szentesti liturgiánk meghittségéhez nagyban hozzájárul az egyházi kórus és az őket kísérő vonós zenekar, ők mind csíkmadarasiak. Áldozatos munkájukért a jó Isten legyen méltó jutalmazójuk.
Van-e valamilyen mottó, bibliai rész, énekszöveg, ami erőt adott, utat mutatott az elmúlt évek során?
Nagyon sok gyönyörű egyházi énekünk van, egy mégis a szívemhez legközelebb áll, ami életem mottója is lehetne:
„Az Úristent magasztalom, jóvoltáról gondolkodom. Irgalmához folyamodom, mert meghallgat, azt jól tudom.”
Rómában is énekelt sok székellyel együtt a Szent Péter-bazilikában. Milyen élmény volt ez? Hogyan emlékszik vissza rá?
Véleményem szerint nincs annál felemelőbb érzés egy kántornak, amikor a templom cseng az emberek énekétől az én kíséretemmel a jó Isten dicsőségére. Életemben sok szép pillanatot megélhettem kántorként. Egyik legfelemelőbb érzés az volt, amikor közel 400 tagból álló kórust vezényelhettem Rómában, a Szent Péter-bazilikában. Ezt a lelkemben örökre nyomot hagyó élményt 2018-ban élhettem át azon a zarándoklaton, amit Incze Sándor csíkszépvízi kántor vezetésével és néhány kántor kollégám segítségével közösen szerveztünk meg a kórustagjaink számára.
Tevékenysége sok mindenre kiterjed, több hangszeren is játszik és ezt kamatoztatja is, esküvőkön szokott zenélni.Hogyan lett ez élete részévé? Mit jelent ön számára ez az elfoglaltság?
A zene az életem, úgy is mondhatom, ebben szeretek mozogni. Hegedülni tanultam, gitározom, billentyűs hangszereken is eligazodom, és a fúvós zene világában is dolgozom, játszom fúvós hangszereken. Ez mint kántor néha meg is nehezíti az életem, amikor a lakodalmak, összejövetelek egybeesnek egy-egy szentmisével, de ilyenkor is maximálisan próbálok helytállni Isten segítségével.
Időközben családot alapított és gyermeke is született. Hogyan tudja a családapai feladatokat összeegyeztetni a kántori szolgálattal? Családja érdeklődik a zene iránt?
Büszke édesapaként a fiamat próbálom elvezetni Istenhez, ahogyan az én édesapám is tette, imádkozni tanítom, és alig várom, hogy az oltár mellett ministránsként láthassam.
Mit üzenne a pályakezdő kántoroknak, miért válasszák ezt a pályát?
A kántoriskolás fiatalokat bátorítom, hogy vállalják ezt a szép és nemes feladatot, munkát, mert bár talán anyagilag nem is, de érzelemben és minden másban kifizetődik, ha szívvel végezzük. Hiszem, hogy ha a munkánkba beleadunk mindent és szívvel-lélekkel tesszük, akkor közvetítők lehetünk Isten és az emberek között. Isten áldása kísérje mindannyiunk életét.
Az interjú a Vasárnap hetilap 2024/36. számában jelen meg.
