A hagyományokhoz híven az idén harmadik alkalommal szervezték meg a korondi biblianapokat szeptember 3-5. között. A téma a nagyhét eseményei: virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és húsvét.
A korondi biblianapokon 167 gyermek vett részt. Az ifisek és az Axios ifjúsági zenecsoport segítségével csodásra sikerült a tábor. Köszönet a háttérimádkozóknak, az adományozóknak, a segítő fiataloknak és a nyitott szívű gyermekeknek.
Idén is a téma mellett, amelyet élményszerűen mutattak be, volt ima, dicsőítés, játék, kézműves foglalkozás, és rengeteg édesség. Két lelkes segítő beszámolóját olvashatják.
Lörincz Hanna, az Axios zenecsoport vezetője: Már harmadik alkalommal bizonyosodhatunk meg arról, hogy a nyárzáró bibliatábor ténylegesen a legméltóbb lezárása a nyár önfeledt, vidám napjainak. Ez alkalommal nemcsak Istenhez, de társaink lelkéhez is közelebb kerülhettünk, s így talán az iskolát is nagyobb egységben, szeretetben kezdhetjük. Idén is különlegesebbnél különlegesebb programokkal vártuk a gyerekeket a kreatív foglalkozások keretein belül: kiscsoportonként vásznat festettünk, mécsestartót készítettünk, illetve Jézus nevével ellátott karkötőt bogoztunk minden résztvevővel. Ezek mellett nagy teret kaptak a mindenféle izgalmas csapatépítő játékok, illetve hatalmas mosollyal s lelkesedéssel tanultuk idén is a tábor himnusztáncát, melyhez csilingelő énekhangunkat is hozzáfűztük, így az ,,Isten ma is Isten” című daltól volt hangos a korondi plébánia területe. Természetesen a sok móka, kacagás, örömtánc mellett komoly témákat is körbejártunk. A segítők jóvoltából a gyerekek megelevenítve láthattak, ismerhettek meg egy-egy bibliai történetet, melyet alapos elmélyítés után a kiscsoportban tovább bontogattunk. Ezt követően közös keresztúton vettünk részt, amelyet Jézussal együtt élhettünk át és közben együtt emeltük a lelkünket az Úrhoz. S hogy mi volt a bibliatábor csodája? A csillogó szemek, a mosolyok, a dicsőítésekor kitárt apró kezecskék, a hangos énekszó, az ölelések, s a bizonyosság, hogy a kicsi szívekben az Úr munkálkodik s tanít feltétel nélkül szeretni.
A gyerekek mellett mi, segítők is lelkileg feltöltődve és megerősödve zárjuk a táborral együtt a nyarat, s hála van a szívünkben, hogy ismét megtapasztalhattuk a korondi közösség összetartó erejét, ugyanis a tábor létrejötte nemcsak a mi részt vállalásunknak köszönhető, hanem a sok lelki támogatónak is, akik a háttérben rendíthetetlenül imádkoztak értünk, segítőkért, a résztvevő gyermekekért és plébánosunkért! Minden gyermeki kacajért, minden mély pillanatért, minden itt kötetett barátságért, valamint az itt átélt egységért hála és dicsőség Istennek.
Juon Dávid ifis: Számomra ez a tábor egy kapu köztem és a kisgyermekek közt. Én nagyon szeretem megismerni és megérteni évről évre a gyermeki világlátást, s ha csak néhány napig is, de egy kicsit az ő szemükkel nézni az itt történő eseményeket. Szinte csodásnak nevezhető az, mennyire másként látnak szinte mindent (jó értelemben), s az, hogy a jó Istennel való kapcsolatot mennyire egyedien tudják ápolni. A kézműves foglalkozásainkon pozitívan csalódtam nem egy résztvevőben, mivel az ötletességük és képzelőerejük mondhatni felülmúlhatatlan. Összességében én nagyon hálás vagyok ezért a táborért, mivel, mint ahogyan én észrevettem, a gyermekek jól érezték magukat, a csapatfeladatokban is lelkesen közreműködtek és élvezték őket, s számunkra, önkéntesekre is jó hatást gyakorolt ez a három nap: egy csodálatos, segítőkész csapat lett belőlünk, s ismét lehetőségünk nyílt arra, hogy mosolyt csaljunk a résztvevők arcára, s fejlődjünk akár ezidáig ismeretlen témakörökben.
Fotók: a korondi plébánia, Balla Imre
