A tavaly útjára indult, Szentek legyetek! (1Pét 1,13) plébániai evangelizációs napok második évadát (nem mellékesen pedig a tizedik plébániai tábort) a nyári olimpiai játékok ihlették, melynek hangulatát és erőpróbáit ötvözték szentírási „olimpikonjaink” életútjával, merítve a jelen tanúságtevő versenyzőinek is az életéből. A gyergyószentmiklósi Szent István-plébánián tartott tábor idei mottója a Szent Pál-i levelek ismert életút programja volt: Vár az igazság győzelmi koszorúja! (2Tim 4,8) A különleges eseményről Jánossi Imre segédlelkész számol be.
Ha nem is a szó szoros értelmében, mégis olimpiai faluvá változott plébániaépületünk a magunk mögött hagyott napok nyomán, hiszen lelkes „falulakók” költöztek be, hogy tudást és tapasztalatot szerezzenek az életszerű próbák révén, melyeket lelkesen előkészített számukra a szervező pedagógus-csapat: Dániel Margit, Angi Magdolna, Toriay Szende, Sándor Piroska, Szőcs-Márton Nóra, Antal Kinga, Miklós Julianna és Benedek Henrietta segítették a közösségteremtő és ismeretelmélyítő feldolgozások élményekkel telített lefolyását. Biró Alpár kántor vezette a zenetanulás folyamatát; Borsos Réka a játékok végtagmozgató erejének kifejtését; az Őszirózsák idősek csoportja pedig arról gondoskodott, hogy finom falatok köré szerveződjenek nagyobb szüneteink.
A tavaly útjára indult, Szentek legyetek! (1Pét 1,13) plébániai evangelizációs napjaink második évadát (nem mellékesen pedig a tizedik plébániai tábort) a nyári olimpiai játékok ihlették, melynek hangulatát és erőpróbáit ötvöztük szentírási „olimpikonjaink” életútjával, merítve a jelen tanúságtevő versenyzőinek is az életéből. A tábor idei mottója, a Szent Pál-i levelek ismert életút programja volt: Vár az igazság győzelmi koszorúja! (2Tim 4,8)
A különösen ható tematika mögött tartalom és értékképviselet kapott teret, hisz az idei játékok nem túl pozitív visszhangjai ellenére, mi igenis szerettük volna megmutatni a gyermeknek, hogy sok sportoló esetében mekkora tanúságtétel ez a sportünnep, a hit egyik legszebb megvallása a kor nagyon színes forgatagában. Jó rálátni arra, amit nem nagyon mutatnak a képernyők, és amiről nagyon keveset beszélünk.
A három nap során egy-egy alcím alapján kerültünk közelebb e győzelmi úthoz. Játékok, közös éneklés és plébánosi napindító után megnéztük az olimpia és a Szentírás kapcsolatát, láng olimpiai, szentírási és liturgikus jelentéskörét, barkácsoltunk magunknak fáklyákat, csapatzászlót, gondosan gyűjtöttük a szorgalmunkért cserébe ajándékozott babérleveleket saját ponttábláinkra, és nem maradhatott el babérkoszorúink összeállítása sem. Számtalan egyéni és csapatmegmérettetés segített abban, hogy jobban megismerjük társainkat és a jó Istent, a szentírási „olimpikonok” életútja pedig valóságos inspiráció, melyet saját élethelyzeteinkre, mint keresztény hírvivőkére könnyedén lefordíthattunk.
Ovisok, kicsik és nagyok együtt énekeltünk, tanultunk olimpiai himnuszt, számtalan játékot, egymásra figyelést, csapatszellemet, egyéni értékek feltérképezését, a segítés művészetét, de használhattunk olyan nagyítólencsét is, melyben úgy nézhettünk Szentírásból ismert szereplőkre és történetekre, mint még soha. Példaként: mi biztosan aranyérmet ajándékoznánk Mária Magdolnának, aki a legnagyobb örömhír futója volt; de ugyanígy a tékozló fiú édesapjának is, aki viszontláthatta azt, amiről már azt hitte, elveszett. Szimbolikusan Szent Pál apostol mellé ülve, akiről nagyon is elképzelhető, hogy az ókori játékok nézőinek egyike lehetett…
Hálaadásunk vasárnapja seregszemlével indított, felcsendült olimpiai himnuszunk és – bár rendhagyó módon zárásként – fellobbant az olimpia lángja is. Mindenki éremmel távozhatott, hisz az erőpróbát kiállta.
Az öröm definíciója volt, látni a gyermekek szemeiben lévő csillogást.
Köszönet az imádságokért, az ötletért, a kivitelezésért, az önkéntességért, a kitartásért.
Legyen áldás mindannyiunk életén!
Kép és szöveg: Jánossi Imre
