Immár 17. alkalommal nyitotta meg kapuit a kamilliánus hagyományőrző tábor augusztus közepén a Hargita megyei Balánbányán. MEREM: megbocsátás, remény, megtérés – ez volt a tábor központi témája. A közel százfős táborba érkeztek fiatalok Nagybányáról és Csíkszentdomokosról, valamint Nyíregyházáról, a Szent Kamill Rehabilitációs Központból enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékkal élő táborozók. Az alábbiakban a tábor szervezőinek (Markos Kitti, Biró Rita) és a csoportok vezetőinek (Kristály Boróka, Bőjte Beáta) beszámolóját olvashatják.
„A tábor kiemelt célja, hogy a határon innen és túli ifjúság jobban megismerje egymást, megerősödjenek keresztény hitükben és nemzeti identitásukban” – mondta Markos Kitti szervező. Hozzátette: „Továbbá a szervezők György Alfréd kamilliánus szerzetes, az osztrák kamilliánus tartomány generális delegátusa vezetésével nagy hangsúlyt fordítanak az integrációra, az érzékenyítésre és az élmenyközpontú nevelésre. Az idei tábor különlegessége az volt, hogy a németországi kamilliánus tartomány provinciálisa, Jörg Gabriel is a tábor résztvevője volt.
Az első napon, pénteken a megérkezést és a szállás elfoglalását követően, szentmisével kezdődött a tábor. Az este folyamán jó hangulatban, játékokon keresztül ismerhették meg egymást a csapatok, a résztvevők.
A szombati napon a reggeli tornát követően a táborozók kiscsoportokban TikTok-videókat koreografáltak jól ismert keresztény énekekre. Ezt követően forgószínpad vette kezdetét, mely során a csapatok jobban megismerkedhettek a kamilliánus lelkiséggel, építhettek »Kamill-kórházat«, a drámapedagógia segítségével gyakorolhatták az empatikus viselkedést, lehetőségük nyílt lelkibeszélgetésre, egészséges édesség készítésére, valamit kézműveskedésre. A délután során Szent Kamill életét ismerhették meg a résztvevők. A csapatok Szent Kamill életének egy-egy szakaszából készítettek igényes színházi előadást. Az esti szentmise a köszönet és a hálaadás mellett előkészítette a következő nap tematikáját: a megbocsátást. Az este élmenyközpontú, közösségépítő játékokkal zárult.”
Kristály Boróka csoportvezető így folytatta a beszémolót: „A tábor harmadik napján, vasárnap túrára indultunk a Csíkszentdomokos határában lévő Pásztorbükkbe, ahol 1599 őszén Báthory András bíboros, erdélyi fejedelem vérét kiontották. Utunkban segítettek helybéli fogatosok, akik szekereken vittek ki minket a tetőre, illetve a balánbányai hegyimentők, akik a későbbiekben előadást is tartottak nekünk a szakmájukról.
A Pásztorbükkbe vezető úton feladatunk is volt: egy olyan természeti kincset kellett találnunk, ami a reményre és a szeretetre emlékeztetett minket, hogy később áldást kaphassunk rá. Miután a kápolnához értünk, rövid pihenőt tartottunk, hogy rá tudjunk hangolódni a szabadtéri szentmisére. A liturgiát követően egy kis gyümölcsevés után következhetett a hazaindulás.
A napunk fárasztó volt, viszont közel sem volt még vége. Várt ránk a vacsora, majd a hegyimentők, valamint Pregitzer Fruzsina Jászai Mari-díjas magyar színésznő és Bata Hajnalka előadásai. A tábor többi napjához hasonlóan, most is fáradtan, de annál nagyobb hálával a szívünkben tértünk aludni.”
Bőjte Beáta csoportvezető így folytatta a következő nap élményeit: „A negyedik, vagyis hétfői napunk mozgalmasnak ígérkezett, a reggelit követően rögtön nekivágtunk a számunkra előkészített forgószínpad végigjárásának. Hat állomásnál játékos- vagy kézműves-foglalkozásokkal vártak bennünket a szervezők, de mindezek mellett megismerkedtünk a Jézus-imával, megtudhattuk hogyan imádkoznak a csotkival, illetve körbejártuk a balánbányai ortodox templomot. Festettünk vászontáskát, karkötőt és készítettünk agyagedényt, a jó hangulatot pedig a különböző csapat- és bizalomjátékok hozták meg.
Ebéd után Bőjte Róbert tánctanár segítségével betekintést nyertünk a csíkszentdomokosi néptánctáncba, együtt és párban is megmozgattuk magunkat a különféle dallamokra. Ezután a meleg időjárásra tekintettel sor került egy vizes játékra, amellyel sikerült mindenkinek lehűtenie magát. Senki sem úszta meg szárazon. A napnak korántsem volt vége, ezután a csapatok együtt készültek különféle előadásokkal az esti Ki mit tud?-ra. Vacsora után összegyűltünk, a csapatok pedig színesebbnél színesebb produkciókkal rukkoltak elő: láthattunk énekes, zenés és táncos előadásokat, színdarabot, a műsort pedig közös tánccal zártuk.
A nap végén került sor a pólók kiosztására, melyeken a feliratot az elmúlt három nap tematikája (megbocsátás, remény és megtérés) ihlette, amit összeolvasva megkaptuk a MEREM mozaikszót. A napot mesével és imával zártuk, és mertük várni a tábor következő, egyben utolsó napját.”
Biró Rita szervező így ír a tábor zárónapjáról: „A kamilliánus keresztény tábor utolsó napja különleges és megható élményt nyújtott minden résztvevő számára. Ebben az évben is több helyről érkeztek táborozók, és külön örömünkre szolgált, hogy sérült gyermekek is csatlakoztak hozzánk.
Ez az integráció fontos szerepet játszott a tábor szellemiségében, hiszen nemcsak a sérült gyerekeknek adott lehetőséget a közösségi élményekre, hanem az ép gyermekek számára is érzékenyítő hatással bírt. Ezáltal mindannyian megtapasztalhattuk az elfogadás és a szeretet valódi értelmét.
Az utolsó nap főként a búcsúzásról szólt, ami érzelmileg mélyen megérintett minket. A csapatok hagyományosan megírták és előadták a táborbúcsúztató dalokat, melyek szavai és dallamai sokunk szemébe könnyeket csaltak. Ezek a pillanatok újra és újra megerősítették bennünk az összetartozás érzését, és azt, hogy egy nagy családként létezünk, amelyet a keresztény értékrend és a közös élmények kötnek össze.
A reggeli szentmisén Jörg atya Szent Teréz szavaival indított: »Te és én, mi ketten, verhetetlenek vagyunk« – ezen gondolatokkal zárta le a hetet, megerősítve bennünk, hogy jó úton járunk, és hogy a kamilliánus lelkiség különleges értékeket hordoz. A szavai nemcsak vigaszt nyújtottak, hanem arra is emlékeztettek bennünket, hogy a közös hit és az egymás iránti szeretet verhetetlenné tesz minket. Az utolsó napon átélt közösségi élmények, a dalok és előadások mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy emlékezetes lezárása legyen ennek a felejthetetlen tábornak. Bár a búcsúzás mindig nehéz, mindannyian tudjuk, hogy ez a közösség, amelyet együtt építettünk, örökké velünk marad. Az összetartozás érzése, a keresztény értékek mentén megélt napok és a közös élmények biztosítanak bennünket arról, hogy valóban egy család vagyunk.”
A tábort a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázata támogatta, a tábor pólóit a Szent Kamill „Életet az Életnek” Közhasznú Alapítvány Nemzeti Együttműködési Alap pályázati támogatásból biztosította. Köszönet illeti a többi támogatót is: az Osztrák Kamilliánus Tartományt, Szecsete Zoltán balánbányai plébánost, Iojiban Györgyöt; Balánbánya polgármesterét, Karda Róbertet; Csíkszentdomokos polgármesterét, Csatlós Tibort; a csíkszentdomokosi falukonyha vezetőjét, Gáll Leventét; Böjte Attilát; a Salvamont Balánbányai Hegyimentőket és a névtelen támogatókat.
Forrás: Kamilliánus Kolostor, Nyíregyháza; Magyar Kurír
